Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
6SS. országos ülés l9]_7 Bátor leszek a t. pénzügyminister urnak bemutatni egy a rendelkezésemre álló adatok alapján kidolgozott összeállítást, mely szerint mindössze 13 olyan vasút van, mely 45—5% közötti osztalékot fizet. Kívánatos volna tehát, ka ezt feljavitanók 5%-ra, amelyről most is állítom, hogy közkiteli szempontból feltétlenül szükséges, mert az annak idején ide beözönlött tőke rendkívül megijedhetne, még pedig joggal, hogy a neki az alapszabályokban és az engedélyokiratban biztosított attól a jogtól, hogy 5% kamatot élvezhessen, elüttetik azáltal, hogy most csak 4.5%-ot állapit meg a törvényjavaslat. De indokát se tudja adni a t. pénzügyminister ur ennek, csupán azt, hogy azt hiszi, ez is elegendő lesz erre a czélra, t. i. a jövedelem fokozására. Én azt állítom, hogy nem és ezt bátor leszek csupán egy csekély példával igazolni. A részleteket talán el méltóztatik engedni és hinni méltóztatik annak a hitelt érdemlő adatnak, hogy mindössze 320.845 koronát tesz ki az az összeg, amely a 4'5 és az 5% közötti kamatozási hiány folytán előáll a visszatérítésnél. Nem volna méltányos és nem volna helyénvaló épen a t. pénzügyminister ur részéről, ha most — még egyszer ismétlem — épen közkiteli és államhiteli presztízsünk szempontjából a külfölddel szemben igy járna el, aminek semmi értelme nem volna. Tisztelettel kérem a t. minister urat, méltóztassék elfogadni az ezen szakasz c) jDontjához beadott következő módosításomat : »A 3. §. c) pontjához indítványozom, hogy a törvényjavaslatnak a pénzügyi bizottság által elfogadott ezen szakaszának c) pontjában a »4%%« helyett mindenütt »5%« tétessék. Elnök : Ki a következő szónok ? Szojka Kálmán jegyző : Gróf Esterházy Móricz. Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház ! Azok alapján, amiket a tegnapi általános vita során mondani bátor voltam és azon érvek alapján is, amelyeket a részletes vita során hallani szerencsénk volt, azt hiszem, minden további hosszabb indokolás nélkül is ajánlhatom a törvényjavaslat 3. §-ának végéhez a következő uj bekezdést: (Halljuk ! Halljuk!) »A b) és c) pontok alatt foglalt rendelkezések alapján, akár a polgári, akár a katonai díjszabás tekintetében történt adóelengedésekről a kormány a törvényhozásnak évenkint, még pedig legkésőbb az elengedést követő év végéig indokolt jelentést tartozik tenni.« Ehhez az uj bekezdéshez csak egy-ket meg- I jegyzést vagyok bátor fűzni, főképen azért, mert az igen t. pénzügyminister ur is szives volt már előre ebben a kérdésben nyilatkozni. Engem ezen javaslatom benyújtásánál sem indokolt, sem indokolatlan gyanusitási szándék abszolúte nem vezet, hanem vezet az, hogy számolok azzal a ténynyel, hogya.háboru alatt a végrehajtó hatalom diskreczionális joga rendkívül megnövekedett és meg kellett hogy növekedjék ; viszont ezzel szemben javaslatom által bizonyos ellensúlyozást kiKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. január 24-én, szerdán. 337 vánok elérni akkor, midőn e tekintetben a t. kormány részéről utólagos bejelentést kívánok. Ezzel a törvényhozás abba a helyzetbe kerül, hogy ezen adóelengedésekhez hozzászólhasson. Hogy javaslatomba az adóelengedést követő év végéig terjedő határidőt vettem fel, az következik abból, hogy a kormány esetleg nem is lehet abban a helyzetben, hogy ezt korábban bejelentse a háznak, hiszen a helyiérdekű vasutak közgyűlése által megállapított mérlegtől függ, vájjon részesiti-e őket adókedvezményben ós adóelengedésben. Ami a kedvezményeknek azt a csoj)ortját illeti, —• amire csak egy-két szóval akarok kitérni — amelyet általában refakcziának neveznek, a t. kereskedelemügyi minister úrtól tegnap kapott közbeszóló felvilágosítás után természetesen készséggel beismerem, hogy e tekintetben hibásan használtam a titkos kifejezést, amennyiben ezek a díjkedvezmények jegyzékében, részben pedig a kivételes díjszabásokban nyilvánosságra kerülnek. Hogy ez a nyilvánosság azután teljes-e vagy sem, vagy ennek eléréséhez szakképzettség kell-e vagy sem, erre most nem akarok és nem is szabad kitérnem. Egyet azonban bátor vagyok konstatálni : hogy a nyilvánosságnak az a foka, amelyet ma elértünk a refakczia kérdésének tekintetében, különösen az igen t. jiénzügyminister urnak nagyérdekességü felszólalása után, semmi esetre sem fog a közérdek rovására menni. Ajánlom különben ismételten ujabb bekezdésem elfogadását. (Helyeslés balfelól.) Elnök : Felírva már nincs senki. Kivan valaki szólni ? A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Tisztelettel kérem az általános vita során előadottak alapján, hogy a szakaszt Hódy Gyula és gróf Esterházy Móricz képviselő urak módosításával méltóztassék elfogadni. Ami Hódy Gyula t. képviselő urnak azt a kérdését illeti, — ha jól értettem — hogy olj'an h. é. vasutakra is alkalmazható-e a c) pont, amelyek olyan vasutak kezelésében vannak, amelyek a b) vagy az a) pont alá esnek, erre természetesen csak igen-nel felelhetek. Egészen különálló két dolog, amely különállóan fog tárgyaltatni. Most méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden válaszoljak Mezőssy t. képviselő urnak ujabb felszólalására. Hogy a t. képviselő ur felszólalásának nem volt személyes éle, azt tudom ; előre is bocsátottam, hogy ha tisztán személyes támadásnak tartanám azt, amit mondott, akkor nem untatnám a t. kázat olyan hosszan ezeknek a kérdéseknek fejtegetésével. Azért bocsátkoztam bele a részletekbe, mert az én személyem odaállitásával tulaj donképen igen éles támadásban részesült az a politikai irányzat, az a politikai párt és az a kormány, amelynek én egyik ekszponense vagyok. Előrebocsátottam : tudom, hogy nem személyes a támadás. Ha személyes lett volna, nem is reflektáltam volna rá olyan alaposan. Ami a t. képviselő urnak azt a kis kérdését •43