Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
január 24-én, szerdán. 336 688. országos ülés 1917 Csak. ezt akartam mondani. . Egyébként gróf Esterházy Móricz beterjesztendő javaslatához a magam részéről hozzájárulok. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Hódy Gyula! HÓdy Gyula : T. ház ! A harmadik szakasznál engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy mindenekelőtt egy kérdést intézhessek hozzá. A harmadik szakasz három alpontban állapítja meg azokat az eseteket, midőn a beszedendő 30%-os hadiadóból esetleg 15% erejéig visszatérítési joga van a pénzügyminister urnak a kereskedelemügyi minister úrral egyetértve. Az a) pont alá tartoznak a monarchia mindkét államán keresztülfutó vasutak, illetve ott folytatott üzleteik. A második b) pont, magában foglalja az önálló kezelésben álló vasutak visszatérítéseit, a harmadik pont pedig a helyi érdekű vasutaknak esetleg adható visszatérítéseket. Miután vannak olyan vasutak is, amelyek más vasút által üzemeztetnek, nevezetesen a győr-— sopron—ebenfurti vasútnak megvan a fertővidéki vasútja, a szamosvölgyi vasútnak a naszódi, zsibói, nagybányai vasút, a déli vasút a barcs— pakráczit kezeli; kérdem a t. pénzügyminister urat, milyen kárpótlásban kívánja részesíteni az üzemező vasutat az üzemben tartott vonalak üzleti költségeinek drágulása folytán ? Én ezt nem azért mondom, mintha nagy súlyt helyeznék a visszatérítésre, mert, amint a vita során volt szerencsém rámutatni, legjobban szerettem volna, ha egyáltalában semmiféle kedvezményben nem részesülnek a magánvállalatok a beszedett adókból. De ha már a harmadik szakasz ilyen alakban megvan, méltóztassék megengedni, hogy a rosszat megjavítsuk, amennyire lehet. A t. pénzügyminister ur, daczára minden igyekezetének, nem birta egészen megczáfolni azt a tételt, hogy sokkal szebb és az államháztartás szempontjából is megfelelőbb lett volna, ha 15%-os adót vetett volna ki hadiadó czimén, akkor nem kellett volna külön kárpótlást adni és szebb lett volna, hogyha nem közpénzekből jutalmaztatnak, mert, méltóztassék megengedni, ez mégis meg fog maradni jutalmazásnak. Közbeszólásom arra vonatkozott, hogy nem Teleszky Jánosról van szó, hanem a pénzügyministerről. Ami pedig azt illeti, hogy az illetéktelen és alaptalan gyanúsítás hozzátartozik-e a közélet tisztaságához, erre nézve egy egészen más példával fogok szolgálni a t. pénzügyminister urnak. Tegyük fel, amit szívből kívánok, hogy a t. kormány megbukik, és mi jövünk oda. Az az ellenzéki szellemű pénzügyminister, aki ott lesz, gondosan mérlegelni fogja, melyik vasútnak adja ezt a kedvezményt. Ez is előfordulhat, méltóztatik látni, milyen objektív vagyok. Én nem személy szerint állapítom ezt meg, mert az a párt, amelylyel a minister össze van kötve, amelynek közepén ül, természetesen, hogy befolyását jobban érvényesiti. Ez az, amiért meg akartam gátolni, hogy engedményeket méltóztassanak adni a vasutaknak. Amint azt tegnap megemlítette gróf Esterházy Móricz, meg fog történni, hogy a képviselők el fognak menni a ministerhez, le fogják írni a helyi érdekű vasút siralmas helyzetét és kérni a visszatérítést. Ez az, ami engem vezetett, hogy proponáljam, hogy talán mégis mérlegelés tárgyává kellene tenni, hogy ugy állami közhiteli szempontból, mint a közérdek szempontjából ne adjunk ilyen, kedvezményeket. Az engedélyokiratokban, az alapszabályokban biztosítva van ugyan nekik a díjtétel, de ha azt méltóztatik mondani, hogy ez most is módjukban áll, ez az, ami kivihetetlen. Mert gyakorlatilag elképzelhetetlen állapot az, hogy az a vasút a 30%-os hadiadón felül öt-hat százalékot megállapítson, ami ugy sem lenne elegendő a háború folytán felmerült költségek fedezésére. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a pótberuházások tetemes összegeket igényelnek. Ezek a pótberuházások a sinek, őrházak, telefonvezetékek, huzalok rendkívül nagy használata és a közforgalom biztonsága érdekében elrendelt egyéb intézkedések folytán rendkívül nagy mértékben fogják emelni azoknak a részvénytársaságoknak a költségeit, amelyek helyi érdekű vasutak czime alatt szerepelnek. Azután ott vannak a szocziális természetű kiadások, amelyek alól nem szeretném mentesíteni a vállalatokat, sőt egyenesen ráutalni őket azok teljesítésére. Ott van a rendkívüli mértékben igénybevett tisztikar és a többi személyzet. Egy hang (jobhfelöl) : A magyar államvasút fizeti! HÓdy Gyula : Vannak társulatok, amelyek önálló üzemet folytatnak. Ezekkel a szocziális természetű kiadásokkal szintén számolnia kell a t. pénzügyminister urnak. Amit szintén említettem és amit részletesen szeretnék kifejteni, az az, hogy ezen 30%-os vasúti adóemelés folytán el van zárva a vasút az u. n. dijszabásszerü illetékemeléstől. És akkor be fog következni az az eset is, amire a t. pénzügyminister ur bizonyára szintén gondolt, hogy az az előosztalék, amelyet saját kötvényeinek törlesztésére fordit . . . Teleszky János pénzügyminister: Osztalék ? HÓdy Gyula: Értsük meg egymást. Az előosztalékról szólok. Azok a törzsrészvények birtokában vannak egy pénzügyi csoportnak. Teleszky János pénzügyminister: Elsőbbségi részvények vannak birtokában. HÓdy Gyula: Bocsánatot kérek, elszólás. Elsőbbségi részvények. Innen van a tévedés. Ezek szolgálnak azon pénzügyi csoport által előlegezett tőke biztosítására, ez az ő jövedelme, ebből él. Én most tulaj donképen ferde helyzetbe jutok mint ellenzéki ember és mint törvényhozó, amidőn kénytelen vagyok a pénzügyminister úrral szemben közhiteli szempontokból, állami hitelünk presztízse érdekében a külföld előtt ezen részvénytársaságok érdekeit megvédelmezni, pedig abszolúte semmi más érdek nem vezet, mint tisztán a rideg valóság.
