Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

688. országos ülés 1917 jóformán változatlanok, a tartalékalap kérdése egész szigorú házszabályszerü rendelkezésekhez van kötve, amelyek tehát a titkos tartalékok lehetőségét tulajdonképen kizárják és hogy ha emellett tekintetbe veszszük, hogy minden helyi érdekű vasút igazgatóságában a kereskedelem­ügyi ministeriumnak egy vagy több képviselője van, akinek aláirása nélkül természetesen a mér­leg nem érvényes, akinek tehát beleszólása van esetleges helytelen mérlegkészítésnél, e mérlegek teljes megbízhatósága megvan és e mérlegek tel­jesen megbízható adatokat szolgálnak. Azt hi­szem ezzel a 3. §. rendelkezésére vonatkozó leg­főbb támadásokat sikerült megczáfolnom. A tekintetben, amint a felszólalt t. képviselő urak részéről fel vettetett, hogyha javaslat téte­tik aziránt, hogy a kormány tegyen jelentést azok­ról az elengedésekről, amelyeket a 3. § alapján az egyes vasúttársaságoknak adott, abban a tekin­tetben, ha javaslat tétetik a t. háznak, magam részéről kérni fogom, hogy azt elfogadni méltóz­tassék. (Élénk helyeslés.) Nem abból a szempont­ból, amelyből ezt az intézkedést Rakovszky István t. képviselő ur megindokolta, hogy t. i. nagyon helyes ez az intézkedés, mert akkor a kormány jobban meggondolja, hogy mit tesz és jobban tud ellen­állni bizonyos nyomásnak. Ebből a szempontból legalább is a magam személyét és tapasztalatát illetőleg ily intézkedésre szükség nincs. Én semmi­féle kérdést nem tárgyalok máskép, ha arról a tör­vényhozásnak eleget kell tenni, vagy hogy ha jelentést nem kell tenni. Nézetem szerint minden kérdést a kormányzatnak tisztán objektív szem­pontból kell megítélnie és az emiitett szempontból az ilyen intézkedéshez hozzá nem járulnék és szük­ségesnek nem tartom. Hódy Gyula: Nem Teleszkyről van szó, ha­nem a pénzügy ministerről. Teleszky János pénziigyminister: Nem sze­mélyekről beszélek. Ahogy én kezelem az ügyeket, ugyanolyan kezelést tételezek fel mindenkiről mindaddig, mig az ellenkezőről meg nem győző­döm és a közéleti tisztaság fogalma, nézetem, szerint, nemcsak azt jelenti, hogy azok, akik hatalmon van­nak, tisztességesen kezeljék a hatalmat, hanem jelenti azt is, hogy indokolatlanul ne gyanúsítsa­nak senkit. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Garanczía kell. Teleszky János pénziigyminister: De mondom, elfogadom szívesen a javaslatot azért, mert tényleg ily intézkedésekben semmi titkolnivaló nincs, nem lesz és egyáltalán nem látom be azt, hogy .ha megnyugvást okozunk azzal, hogy ez az intéz­kedés köztudomásúvá válik, miért ne történjék az meg. Arra a vádra, hogy e javaslatban, mint min­den adójavaslatban, amelyet az utóbb időben beterjesztettem, a miniszteri onmipotenczia túl­tengése látható, méltóztassék megengedni, hogy beismerjem, hogy igenis ezekben a törvényjavas­latokban a kormányzati intézkedések számára nagyobb latitude biztosíttatik, mint aminőt az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIir. KÖTET. január 24-én, szerdán. 329 eddigi törvények biztosítottak, de méltóztassék el­hinni, hogy ez nem hatalmi túltengési vágy és nagyon sajnálom, hogy daczára annak, hogy ezzel a szemrehányással a jelenben és a múltban gyakran találkozom, előre kénytelen vagyok jelezni, hogy amennyiben a jövőben törvényjavaslatokat fogok előterjeszteni, e váddal valószínűleg ismét fogok találkozni és a legjobb akarat mellett is az ügy érdekében nem tehetem, hogy a t. túloldalnak ez­irányu érzékenységét honoráljam. A dolognak egy nagyon egyszerű, nagyon természetes tárgyi indoka van. Minél csekélyebb az adóteher, annál inkább lehet oly fiksz tör­vényhozási rendelkezéseket hozni, amelyek sem­miféle eltérésnek, semmiféle nüansznak értékelését nem foglalják magukban. Minél nagyobb az adó­teher, minél inkább vagyunk kénytelenek az állam, bevételi forrásainak a makszimumig való kihasználását foganatosítani, annál inkább szük­séges az, hogy ha a közgazdasági életet agyon­ütni nem akarjuk, hogy bizonyos nüanszokkal számoljunk, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ami maga után vonja egyrészt az adótörvény­hozásnak sokkal komplikáltabb voltát, mint ahogy természetesen ezek az ujabb adótörvények kompli­káltabbak is, mint a régiek, másrészt pedig azt, hogy vannak bizonyos feltétlenül tekintetbe­veendő nüanszok, amelyeket törvényszakaszba foglalni, előre látni, amelyekre nézve minden előzetes intézkedést megállapítani nem lehet, ahol nem marad más hátra, mint a kormánynak bizo­nyos latitüdöt biztosítani. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslat tulajdonképeni tárgyalását be­fejezve, áttérjek a t. képviselő urak által felvetett egyes kérdésekre, és elsősorban Mezőssy Béla t. képviselő ur beszédének az én személyemmel foglalkozó részére, amire egészen röviden fogok válaszolni. Már a múltban egyszer a t. képviselő ur ugyanezzel a szemrehányással illetett ; akkor nem voltam szerencsés itt lehetni. Most sem azért válaszolok, mint hogyha egyáltalában súlyt he­lyeznék arra, hogy személyiségemet igy vagy ugy, helyesen vagy helytelenül itélik-e meg, hanem azért, mert annak a kormánynak és annak a párt­nak, amelynek tagja vagyok, tartozom azzal, hogy az én személyiségemnek imputált bizonyos unszimpatikus, a zsugoriság jelzőjével illetett tulajdonságok ne vitessenek át arra a kormány­zati irányzatára, amelynek én is tagja vagyok és ezért vagyok kénytelen ezzel a kérdéssel fog­lalkozni. Arra kérem a t. képviselő urat, méltóztassék egyszer fáradságot venni magának és átnézni azokat a költségvetéseket, amelyek összeálitásába én egyik vagy másik minőségébe befolytam. Ezek az 1901. évvel kezdődő költségvetések. Méltóz­tassék ezeket összehasonlítani az előző évek költ­ségvetéseivel és azt méltóztatik látni, hogy ugy a kiadásoknak általános emelkedése tekintetében, mint különösen a szocziális és kulturális intéz­kedések és az államvasuti beruházások tekinteté­42

Next

/
Thumbnails
Contents