Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

:)2* 688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. pontok nem voltak olyan sulylyal latbaesők, — az üzemi költségek emelése abszolúte nem, a pótberuházások kérdése pedig csak nagyon csekély fracta erejéig — mint az önkezelésben lévő vasutaknál. Ezeknél a vasutaknál azonban egy más helyzet állott elő. Az t. i., hogy amennyiben olyan vasutakról van szó, amelyek az engedélyokiratban megengedett tarifáknak legmagasabb mértékét még nem használják ki, ezek a vasutak ezen törvényjavaslat által abba a helyzetbe jutottak volna, hogy vagy nem vehetik igénybe ezt a latitüdöt, amelyet az engedélyokirat részükre még megállapít, vagy ha igénybe veszik, akkor előáll az, hogy náluk a tarifaemelés nem 30%, hanem annál magasabb. Arról, amit a t. képviselő urak itt mondanak, hogy ez a javaslat jogfosztás, szó sincs. Mert a vasutak, akár ott van ez a 3. §., akár nem, az engedélyokiratban biztositott jogaikkal élhetnek és tarifájukat felemelhetik. Hddy Gyula: Ez gyakorlati lehetetlenség! Teleszky János pénzügyminister: Gyakorlatilag sem lehetetlen, abszolúte nem az. Méltóztassék elhinni, t. képviselő ur, hogy elbirják a vasutak nemcsak a 30%-os, hanem az annál nagyobb dijemelést is. És, sajnos, hogy nem oszthatom a t. képviselő urnak azt az aggályát, hogy tengelyen fogják majd elszállítani az emberek az ő szállítandó czikkeiket. Mert bár ugy volna, hogy megtehetnék, akkor ugyan erre az egész intézkedésre nem lenne szükség. (Derültség. Ugy van ! jobbfelöl.) A t. képviselő urnak ez az érve igazán legfeljebb abból a szempontból és akkor lesz a kormány részérc meglehetősen kihasználható, amikor majd a kivételes hatalomról szóló jelentés vitájában a t. képviselő urak szemrehányást fognak nekünk tenni, hogy mennyire tönkretettük a közgazdaságot és mennyire nincs pl. az országban fuvarerő. Hát Hódy Gyula t. képviselő ur nézete szermt nagyon sok van ; (Derültség jobbfelöl.) mert nagy konkurrencziát fognak ezek a fogatok a vasutakkal szemben kifejteni. De én, őszintén megvallva, legnagyobb sajnálatomra, ebben a nézetben nem osztozhatom. Szerzett jogokról, illetőleg azok sérelméről tehát szó sincs. És itt két tévedésbe eshetett bele a t. képviselő ur gondolkozásában. Az egyik az, hogy szerzett jog sérelmének tekintette azt, hogy a h. é. vasutak tarifájukat nem emelhetik, holott azokat ebben senki sem fogja megakadályozni az engedélyokirat korlátain belül ; a másik még nagyobb tévedés, hogy ugy méltóztatott beállítani azt az 5 %-ot, mintha az egy szerzett jog volna, minthogyha valaki valamikor garantálta volna valamely helyi érdekű vasútnak azt, hogy az ő elsőbbségi kötvényei 5 százalékot fognak jövedelmezni ; ha ez igy lenne, akkor tényleg jogsérelem lenne oly intézkedés, amely az 5 százalék fizetését megtiltaná, vagy lehetetlenné tenné. De bocsánatot kérek, ily szerzett jogot abszolúte nem ismer a magyar helyi érdekű vasúti törvényhozás. Az 5 perczent az elsőbbségi kötvények szempontjából igenis egy szerzett jog a törzsrészvényekkei szemben a vállalat üzemjövedelmében való mikénti részesedés tekintetében. Ez pedig a törvényjavaslat által tángálva semmiképen nincs. Hanem az, hogy akárminő joga lenne a helyi érdekű vasutak elsőbbségi részvény tulajdonosainak, amely jog álcal biztosíttatnék nekik az, hogy 5 perczent jövedelmezőségük lesz, és amely jog sérelme lenne oly törvényhozási intézkedés, amely az 5 perczentnek fizetését veszélyeztetné, ezt elismerni egyáltalán nem lehet. Ép oly tévedés a másik irányban menő az az okoskodás, hogy mi közpénzekből biztosítottuk a helyi érdekű vasutaknak a javaslat értelmében a 4'5 perczent jövedelmezőséget. Megint óriási tévedés. Mi abszolúte nem biztosítottunk ilyet. A törvényjavaslat nem biztosit egyebet, mint azt, hogy azon helyi érdekű vasutak, amelyek az engedélyokirat értelmében engedélyezett tarifákat nem teljes mértékben használták ki, e tarifákat felemelhessék a saját javukra a 30 százalékos vasúti adó keretén belül abban az esetben — és itt van a megszorítás — és oly összeg erejéig, hogy a prioritásuk 45 perczentet fizethessen. Tehát abszolúte nincs biztositott 4"5 perczent kamatozás. Némely vasútra nézve ily módon lehetővé van téve a 4"5 perczentes kamatozás, az esetben, ha ez a bizonyos tarifa-latitude megvan. Hogy nem mentünk tovább, ez azért történt, mert abban a nézetben voltunk, hogyha a mai körülmények közt a négy és fél százalékos jövedelmezősége a prioritásoknak megvan, ezzel a prioritás-tulajdonosok meg lesznek elégedve és valószínűleg tartózkodni fognak attól, hogy magasabb jövedelem biztosítása érdekében a szállító közönségüket a 30 százalékon felüli díjemelés kötelezettségének tegyék ki, nem fogják magukra vállalni azt az ódiumot, megelégszenek 45 százalékkal és nem fogják az engedélyokirat által részükre biztositott egész jogot igénybe venni, mert hiszen nem vették igénybe eddig sem. Ha azonban a t. képviselőház abban a nézetben van, hogy 4'5 százalék helyett helyesebb lenne az 5 perczent megállapitása és ha — amint beszédéből kivettem — Hódy Gyula t. képviselő ur ebben a tekintetben javaslatot fog előtérjeszteni, annak elfogadása elé magam részéről akadályokat gördíteni néni fognék. Ami azt a fölvetett kérdést illeti vájjon a 4"5% vagy hä 5% lesz, az az 5% betartása ellenőrizhető-e, vájjon a helyi érdekű vasutak mérlegezése olyan-e, hogy e tekintetben megnyugvással fogadható el, ebben a tekintetben azzal a felvilágosítással szolgálhatok a t. háznak, hogy miután itt oly helyi érdekű vasutakról van szó, amelyek nem önkezelésben vannak, amelyeknek az üzleti számlája tehát rendkivül egyszerű, tulajdonképen egy tételből áll, abból az összegből, amelyeket a legtöbb esetben a magyar államvasutak és a déli vasút, a szamosvölgyi vasút, vagy a kassaoderbergi vasút, tehát teljesen megbízható magánvállalatok a részükre átutalnak, az egész üzleti számadás ebből áll, a mérleg tehertételei pedig