Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. 327 Teleszky János pénzügyminister: A határt mindjárt meg fogom mondani. Ha méltóztatott volna figyelmesen elolvasni a törvényjavaslatot, akkor megtalálta volna a képviselő ur a batárt. HÓdy Gyula: Elolvastam. Teleszky János pénzügyminister: Ez az intézkedés a vasutak három csoportjára nézve áll fenn ; ama három csoportra nézve , amely a magyar vasúti hálózatban szerepel, de az államvasutak hálózatában be nem sorolandó. Az egyik az u. n. közös fövasutak csoportja, azaz azok a fővasutaink, amelyek üzletüket a monarchia mindkét államára kiterjesztik. Ezekre a vasutakra nézve 1867 óta tradiczionális álláspontja a mindenkori magyar kormányoknak, hogy miután ezek a vasutak a mi kiviteli utvonalaink, ezeken a tarifaképzés egyöntetűen történjék, ugyanaz legyen Magyarországon, mint Ausztriában. Ezekre a vasutakra nézve tehát a törvény azt az intézkedést tartalmazza — nehogy ezek a saját kezelésben lévő, tehát a növekvő üzleti költség folytán tarifaemelésre egy bizonyos fokig feltétlenül rászorult vasutak abba a helyzetbe jussanak, hogy Magyarországon jobban legyenek kénytelenek emelni tarifájukat, mint Ausztriában, tehát hogy megtalálják számításukat : ezekre a vasutakra nézve az az intézkedés van a törvényjavaslatban, hogy a 30%-os hadiadónak legfeljebb felét elengedheti a kormány oly mértékben, amily mértékben szükséges az, hogy az egységes tarifaképzés meglegyen, másrészt oly mértékben, aminő mértékben az osztrák kormány azon bizonyos 15%-os Zusatz-nak esetleges beszedésétől vagy esetleges beszolgáltatásától ezeket a vasutakat fel fogja menteni. Itt tehát a határ világosan meg van adva abban az összegben, amely az egységes tarifa képzésében szükséges. Természetes, t. ház, — de azt hiszem, hogy nem lett volna czélszerü ezt a törvénybe belevenni, mert az ilyen dologból, amely nem közös ügy, nézetem szerint, nem szabad közös ügyet csinálni — hogy ez az intézkedés ezen vasutakra nézve a két kormány részéről közös egyetértéssel és közös tárgyalások eredménye alapján fog megtörténni. Ezt csak azért említem, nehogy ugy fessen a dolog, mintha itt olyan kérdéssel állnánk szemben, amelyben esetleg az osztrák kormány diktálna a magyar kormánynak. Csak a határ van meg, mondom, hogy annyit engedhetünk el, amennyit az osztrákok el fognak engedni és ez természetesen közös egyetértéssel fog megállapittatni. Itt tehát meg van állapítva a határ, azt hiszem, indokolt is és másrészt kétségtelen, hogy nem lévén valószinü, hogy esetleg az egész , 15% elengedtetik, hogy akkor mihelyt nem engedtetik el, mindjárt jobban jár a magyar állam, mint hogyha Hódy Gyula képviselő ur javaslatát fogadnók el. E vasutak másik csoportjába azok a vasutak tartoznak, amelyek Magyarországon bonyolítják le üzletüket, de önálló kezelésben vannak. Ha helyesnek méltóztatik tartani azt, hogy azok a . vasutak,, amelyek üzemüket mindkét állam területén folytatják, a növekvő'üzemköltségeik folytán tarifájukat emeltessék, akkor természetes, hogy ezt indokoltnak kell tartani azon vasutakat illetőleg is, amelyek az országban magában bonyolítják le forgalmukat és amelyek önkezelésben vannak. Itt tehát, ha ismét nem akarjuk azt, hogy ezek a vasutak, illetőleg helyesebben — mert ma nézetem szerint a vasút sokkal nagyobb díjtételeket is elbír — hogy az ezen vasutak szolgálatát igénybevevő közönség ne terheltessék meg jobban, mint a m. kir. államvasutak mentén lévő és az államvasutak szolgálatát igénybevevő közönség, akkor természetesen gondoskodni kell arról is, hogy az ezen vasutak által jogosan igenybevehető felemelések ne haladják túl a 30%-ot, mert akkor a hazai közönség különböző rétegei között diszparitás állana be, hanem hogy igenis lehetővé tegyük a paritás fentartását az által, hogy ezen vasutaknak megint csak a vasúti hadiadó felerésze erejéig s megint azon határ erejéig, ameh' szükséges ahhoz, hogy üzemi költségeik emelkedését paralizálják, a vasúti hadiadó egy részét átengedjük. Azt hiszem, t. ház, ez ismét egy indokolt intézkedés. Meg van álíajütva a határ és megint kétségtelen, hogy a magyar állam még mindig jobban jár e mellett a konstrukczió mellett, minthogyha Hódy Gyula t. képviselő ur javaslatát fogadnók el. A harmadik csoport az, amelyről már más vonatkozásban beszéltem: az idegen vasutak által — és itt főleg a magyar államvasutak jönnek tekintetbe — kezelt helyi érdekű vasutak. Ezeknél a vasutaknál a tarifaemelésnek tulaj donképen az az indoka, ami az előbb emiitett két csoportra nézve már nem áll fenn, mert ezek nem maguk bonyolítják le az üzemüket, tehát ezeknél az általános drágulás folytán nem áll be olyan kiadásemelkedés, amely indokolná a bevételek emelését. HÓdy Gyula: Hát a pótberuházások ? Teleszky János pénzügyminister: Ami a pótberuházásokat illeti, azokat a vasutak nem az üzleti folyó bevételeikből teljesitik, hanem azokat uj kibocsátások alakjában fedezik a dolog természeténél fogva ; legfeljebb igen csekéiy kis beruházásocskák azok, amelyeket a vasutak maguk teljesítenek. Ezek rendszerint mind uj kibocsátások utján történnek, amelyek uj tárgyalásokat, a tőkének uj megállapítását, a pótberuházások feltételeinek uj megállapítását, annak az aránykulcsnak megállapítását igénylik, hogy a felmerülő beruházási szükségletnek milyen részét teljesiti az illető helyi érdekű vasút és milyen részét a magyar államvasút. Amire csak azért terjeszkedem Id ilyen bőven, hogy méltóztassék látni, t. ház, hogy ez pl. olyan kérdés, ahol az állami omnipotenczia sokkal nagyobb és ahol ha a kereskedelemügyi minister ajándékozni akar, sokkal nagyobb tere van az ajándékozásnak, mint amilyen tért erre ez a törvényjavaslat biztosit. Mondom, ezeknél a vasutaknál ezek a szem-