Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-672

672. országos ülés 1916 gazdaság érdekeinek kielégítésére nélkülözhetetlenül^ szükséges. És most rátérek a magyar államvasutak hibáira. A magyar államvasutak hibái vonatkoznak egyrészt dologi részre, másrészt személyi részre. Elsősorban veszem a dologi részt. A magyar államvasutak hibái azok nagyon messzire, évtizedekre mennek vissza. Sajnos, a fmánezpolitika — és ebben a tekintetben sok-sok súlyos felelősség terheli a t. pénzügyminister urat, vagy talán elsősorban őt — volt az és pedig a rossz finánczpolitika, mely magát nagyon is megbosszulta, hogy t. i. a magyar államvasutak beruházásaival szemben mindig egy borzasztóan szűkkeblű takarékosságot hirdettek és követtek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ezt az indemnitási javaslatot olvasom, abban is a t. pénzügyminister ur a mostani nehéz viszonyok között, különösen a 7. §. indokolásában, folyton a takarékossági elvet hangoztatja. Hová jutottunk ezzel a takarékossággal ? Oda, hogy a magyar államvasutak, melyeket a t. pénzügyi kormányzat állandóan fejős tehénként akar kezelni, anélkül hogy megfelelően táplálta volna, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ma, sajnos, közel áll ahhoz, hogy a megnövekedett óriási forgalom igényeivel szemben feladatának megfelelni képtelen. Én itt vádolom a kormányt azzal, hogy súlyos mulasztást követett el azzal, hogy mindjárt a háború kezdetét nem használta fel arra, hogy azokat a vasúti vonalakat, amelyek a háború egész tartama alatt nem a magyar közgazdasági érdekeket szolgálták, hanem kizárólag a hadi érdekeket, a legnagyobb erélylyel nem alakította át kettős vágányu vonalakká. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás.) Méltóztassanak megnézni, galicziai felvonulásunk fővonalát kivéve, a többi mind egyes vágányu ; nézzék az Erdély felé, Szerbia felé vezető vonalakat, mindenütt egyes nyomorúságos vágányok vannak, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy hogy nem lehet azt mondani, hogy a vasúti személyzetnek ilyen vagy amolyan nemtörődömsége idézte elő ezeket a bajokat, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkezőleg fizikai és morális erejének emberfeletti latbavetésével tudta ilyen vasúti hálózat mellett a forgalmat lebonyolitani. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ez igy van, aminthogy kétségtelenül igy van, micsoda magyarázata lehet annak, hogy midőn egyes érdekelt üzletvezetőségek, a helyi viszonyok teljes ismeretével a háború folyama alatt a maguk budgetjének felemelését kérték, egyik három, másik négy, öt és hat miihóval, a pénzügyi Würgengel vörös tolla ezeket törölte és ott vagyunk a háború harmadik esztendejében, hogy mindezen vasutaknak teljesítőképessége a minimális fokon áll, ahelyett, hogy ezt a lefolyt három évet felhasználták volna arra, hogy a hadászati érdekekre való tekintettel a katonaság erejével, az összes munkaKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. deczember 6-án. szerdán. 25 erővel és anyagokkal (Élénk félkiáltások: Foglyokkal !) kiépítették vohia azokat a kettős vágányu vonalakat, melyek egyrészt Magyarország közgazdaságának is nagyon használtak vohia, de másrészt a monarchia védképessége szempontjából is nélkülözhetlenek, mint egy darab kenyér. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát az a Bécsből jövő nyomás most elsősorban a magyar államvasutakat akarja odaállítani bűnbakul nagyon is könnyen észrevehető czélokat akarva elérni, mert hogyha egyszer valahová, beteszi lábát a katonai adminisztráczió, nem hiszem, hogy azt onnan könnyen ki lehetne tolni, akkor a szemrehányást elsősorban önmagához intézze, mert nem gondoskodott a kettős vágányu vonalak kiépítéséről, egyes vágányokon egymáshoz közel levő kitérésekről, az állomások befogadóképességének bővítéséről, a blokrendszerről, szóval a vasúti és technikai újítások egész nagy sorozatáról, mely vasúti építéseket a német, sőt az osztrák hadvezetőség az elfoglalt területeken az első pillanatban megcsinált. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha volt — én nem tudom kinek — a hadvezetőségnek-e, vagy az osztrák mi-nisteriumnak, belátása és erélye ahhoz, hogy a Südbalmon az összes berendezéseket, amelyek szükségesek voltak, nem tudom a hadügyi tárcza terhére-e, de tényleg megcsinálja, akkor igazán csodálkozással kell megállani az előtt a tény előtt, hogy Magyarországon, mely éveken keresztül vasutjaival a teljesitőképességnek olyan non plus ultráját tudta felmutatni, mely igazán minden szakértőben csak csodálatot kelthetett, ahelyett hogy javították, kiépítették volna azokat a vágányokat, amelyek szükségesek, most szemrehányásokkal találkozunk. (Ugy van! balfelől.) Hiszen ha Erdélyben meglettek volna azok a vasutak, amelyeket az ellenzék itt folytonosan sürgetett, (Ugy van! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) egészen bizonyos, hogy a hadműveletek gyorsabban haladtak volna és bizonyára kevesebb áldozattal sokkal rövidebb idő alatt lehetett volna eredményeket elérni. (Ugy van ! balfelől.) Még csak fejtegetéseimnek második részét, amely a vasúti személyzetre vonatkozik, akarom röviden a t. ház figyelmébe ajánlani. A második nagy hiba:, amelyet az államvasutak igazgatósága és természetesen a minister ur is elkövetett, — mert magától értetődik, hogy mikor a magyar államvasutak igazgatóságát értem, mindig hozzátartozik a minister ur is — az volt, hogy nem számoltak a háború ilyen hosszú időre terjedő tartamával. Ha csak félig-meddig számoltak volna is ezzel, nem következett volna be az az eset, — és itt látom én a vasúti mizériáknak legsúlyosabb és legfontosabb indító okát — hogy mikor azt a bizonyos 45 napi mozgósítást elvégezték, akkor az egyes üzletvezetőségek — ugy tudom, felsőbb nyomásra — valósággal vetekedtek abban, hogy személyzetüknek legtehetségesebb és legjobb részét katonai szolgálatra bevonultassák. Épen hadi 4