Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. 321 ügynüuister ur volt olyan koncziliáns, hogy erről a hatalmáról lemondott. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ez az adótörvényeknél történt. Ugyanez áll itt is s abszolúte nem helyénvaló, hogy ilyen kivétel engedtessék. A t. minister ur érezte, hogy ezt valami kauteléval kell körülvenni és ezért az indokolásba felvette a következő passzust : »Tekintettel arra, hogy a 30%-nyi adón felül az aradij szabások külön fölemelése közgazdasági szempontból gyakran nem volna egészen aggálytalannak tekinthető, akként kivánja lehetővé tenni, hogy a 3. §. értelmében a pénzügyi és kereskedelemügyi ministereknek megengedi, hogy az egyes vasutak viszonyainak gondos és részrehaj latlan mérlegelése után ott, ahol az ilyen támogatás a fent vázolt okokból elkerülhetetlenül szükségesnek fogna mutatkozni stb.«, ezt a kedvezményt megadja. En kettőt kívántam volna ; az egyik az. hogy a t. minister ur azt, ami az indokolásban van, magába a 3. §-ba vegye fel, a másik dolog pedig az, hogy ha azt tartja, hogy neki ilyen dolgot engedélyezni kell, akkor erről jelentést tegyen a t. háznak, hogy meglegyen a politikai felelősség és ezen kedvezmény a ház előtt vita tárgyává legyen tehető. Ez két szempontból ajánlatos. Először a t. pénzügyminister ur maga is csak oly esetekben fogja megadni ezt a kedvezményt, mikor arra valóban szükség van és sok zaklatástól, kellemetlenségtől, utánjárástól lesz megmentve. A másik előny jiedig az, hogy megvan a parlamenti ellenőrzés és a minister mindig arra hivatkozhatik, hogy ha meg is adná ezt, ott van a parlamenti ellenőrzés, kiteheti magát annak, hogy tudomásul nem veszi, de ha tudomásul veszi, ez alaposan megvitatható és akkor az ülető vállalatra előnyös, hogy a ház szine előtt beigazolódik, hogy ezen intézkedés helyes és jó. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ezért kérném a t. pénzügyminister urat, szíveskedj ék a törvényt ebben az irányban módosítani és bevenni, hogy jelentést kell tenni a képviselőháznak. Ezzel ennek a visszatetsző harmadik paragrafusnak az éle kissé tompulni fog. Én egész őszintén bevallom, hogy nem nagyon behatóan foglalkoztam ezzel a törvényjavaslattal. (Felkiáltások jobbjelől: Láttuk!) Nagyon szerettem volna, ha a t. túloldal ennyire behatóan foglalkozott volna ; talán én is tanultam volna egyetmást. Sztranyavszky Sándor: Mi ha felszólalunk, mindenesetre lelkiismeretesen tanulmányozzuk át a javaslatot. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Rakovszky István: A lelkiismeretesség az urak főjellemvonása. Ezt látjuk az inkompatibilitási ügyeknél, amelyek három éve szunnyadoznak az urak szunnyadó lelkiismerete mellett. (Zaj jobbjelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Mi akar ez lenni? Rakovszky István : A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : T. ház ! Nagy Ferencz képviselő ur KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom a t. ház ezt megengedi. (Felkiáltások : Megengedjük !) Nagy Ferencz : Rakovszky t. képviselő ur jónak látta az én nevemet felemlíteni egy olyan közbeszólás következtében, amelynek az én személyemmel semmiféle vonatkozása nem volt. Arra a megjegyzésre, amit a t. képviselő ur reám tett, hogy én holmi telefon utján siettem a munkapártba való belépésre, csak azt válaszolhatom, hogy én akkor léptem be a munkapártba, mint egyedüli 67-es pártba, mikor az alkotmánypárt magát feloszlottnak kimondotta, és beléptem a munkapártba nem egyedül, hanem az alkotmánypártnak nagyobb részével. Az, hogy belépjünk-e a munkapártba vagy kint maradjunk, az kérdés tárgya volt, melyet mi akkori pártvezérünkkel nyíltan meg is beszéltünk (Igaz ! ügy van ! jobbjelől.) és a mi akkori pártvezérünk nemcsak nem ellenezte azt, hanem még tanácsolta is, hogy a munkapártba lépjünk be, mert az volt a 67-es politikának exponense, mely a mi alkotmánypárti felfogásunknak teljesen megfelelt, eltekintve bizonyos eltérésektől, melyek azonban a 67-es alapot nem érintették. Ez a ténv. Hiszen egyszer méltóztatott a delegáczióban is szemrehányást tenni és akkor maga az akkori pártvezér, gróf Andráss)' Gyula megerősítette azt, hogy ez igy történt. Ennélfogva én az akkori alkotmánypárttal és akkori vezéremmel szemben nemcsak hogy ülojalitást nem követtem el, hanem teljes egyetértésben cselekedtem vele. Még talán azt is hozzátehetem, hogy az, hogy az alkotmánypárt akkor feloszlott, legkevésbbé talán az én óhajtásomnak felelt meg. Erre nézve is bátor vagyok akkori pártvezéremre hivatkozni. Hogy én nagyon siettem menekülni az alkotmánypártból, illetőleg a koalicziópártból, az abszolúte nem felel meg a valóságnak. Ami pedig illeti az én viszonyomat általában a koaliczióban, azt hiszem, nem vagyok az az ember, aki ha bárhol voltam és onnan kiléptem, — nem tudom én — talán valahogy ellene akarnék fordulni vagy pedig nem vállalnám teljes felelősséggel mindazt, amit akkor együtt csináltunk. En azóta, mióta a munkapártnak tagja vagyok, a politikában tulaj donképen sem beszédben, sem cselekedetbenn nem vettem részt, csakis szakdolgokban, a bizottságokban, vagy a polgári törvénykönyv készítésében, tartózkodva szándékosan, nehogy valamikép olyan ellentétbe jussak előbbi politikai működésemmel, amely talán azt involválná, mintha valahogy azt akarnám, hogy minél kevesebb részben mutatkozzék az, hogy én a koalicziónak szintén tagja voltam. Ebben a tekintetben, azt hiszem, az illojalitás vádja engem egyáltalában nem illethet. Ami felelősség engem ér a koalicziónak összes cselekedeteiből, azt én mindig elismertem, készségesen vállaltam és vállalom most is. Ha hibák történtek, azok engem is terhelnek, én azt nagyon 41