Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
320 $87. országos ülés 1917 nálatok. (Felkiáltások a jobboldalon: Jól tettel) Miért kérdez engem, amikor oly közel szomszédságában ül, aki felvilágosítást adhatna. T. képviselőház, a refakcziákat oly módon osztogatták, hogy ez nemcsak az állam pénzügyi helyzetével ellenkezik, de az egészséges kereskedelmi és ipari fejlesztést is aláássa. Klasszikus példával tudok szolgálni saját tapasztalatomból. Van egy nagy osztrák czég Teschenben, ez a czég évtizedeken át Magyarországon a Kárpátokból óriási faüzletet bonyolit le. Ez a czég az ő nagy fakészleteinek transzportálása szempontjából refakeziákkal él, oly nagy refakcziákkal, amelylyel egyetlen egy más czég nem rendelkezik. Es hogy van ez a refakczia megalkotva? Megkapják az egész Kárpátok mentén a refakcziát egyenesen Teschenig. Teschenig ő bárhonnan refakcziák alapján kedvezményár mellett bonyolíthatja le az üzleteket. A refekczia meg van törve Rózsahegyen, különösen bányaés cellulose-fában azért, mert Rózsahegyen vannak cellulosegyárak, Zsolnán vannak cellulosegyárak ós Turóczszentmártonban van cellulosegyár. Ha tehát a gyár konkurrálni akar, az olcsóbb tételeket nem kaphatja meg, mert a refakczia ugy van beállítva, hogy csak Teschenbe, a meg nem tört refakcziával kapja meg, különben nem kapja meg. így lehetetlen konkurrálni ezzel a hatalmas nagy czéggel. Én erről már szóltam privátim, de mindig sikertelenül. Ily visszaélések vannak a refakcziák terén. Nem vádolom a kereskedelmi kormányzatot, hogy tudatosan csinálja, az urak nem tudják, ezt tudja az illető czég, hogy miért csinálja és jön azzal, hogy »annyi meg annyi ezer köbmétert fogok szállítani, ha nekem ezt meg ezt a kedvezményt adják«. De mi mindnyájan, akik ott iparral foglalkozunk, érezzük ennek hátrányát, érezzük minden egyes árlejtésnél, mert ezek mindig kedvezőbbet tudnak ígérni, mint más. Teleszky János pénzügyminister: Akkor az erdőtulajdonos haszna, nem az övé. Rakovszky István : Bocsánatot kérek, de az erdőtulajdonosnak még nagyobb haszna lenne, ha én is konkurrálhatnék, mert akkor egy konkurrenssel több lenne, és akkor én is megadhatnám az árt, sőt talán többet adhatnék, de minthogy az állam nekem nem térit meg semmit, nekem a különbözettel kell kalkulálnom. Ez tehát nem áll, t. pénzügyminister ur. De, t. ház, hiszen az államnak az érdeke is az, hogy a rerakcziákat egyszer nyilvánosságra hozzák. Teleszky János pénzügyminister: Mind nyilvános. Rakovszky István: De nem tudjuk, most matatta ki t. képviselőtársam. Itt van a nagy érdekképviselet, a Kereskedelmi Bank, itt van a Hitelbank, amelyet t. képviselőtársam, Mezőssy Béla emiitett. A Kereskedelmi Bankkal szoros összeköttetésben áll a Felsőmagyarországi Bányaés Kohó-Részvénytársaság, amely 20 perczent január 23-án, kedden. osztalékot fizet (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon) és ez oly refakeziákkal bir, — eltekintve attól, hogy monopolizálja az egész kénkovakereskedelmet, mert vannak Magyarországon más kénkovabányák is, melyek azonban ezzel nem bírnak, mert ez a hatalmas kereskedelmi bankkonzorczium rájuk fekszik — mondom, húsz százalék osztalékot fizet és oly refakcziákat élvez, hogy egy esti lap, amelyből ezt vettem, támadást intézett, hogy igazán a kereskedelemügyi kormánynak kellene valamit tennie és nemcsak a bankokat és bankvállalatokat kellene kedvezményeznie, hanem gondoskodnia kellene a szegény középosztályról is, különösen akkor, amikor ily törvényjavaslattal jön a pénzügyminister ur, hogy az állam szükségleteit fedezze. Miért nem vallja be a t. pénzügyminister ur ezeket a refakcziákat? Mert nekem a t. pénzügyminister úrhoz kell fordulnom, minthogy a pénzügyminister ur védi ezt a törvényjavaslatot. Miért nem szünteti meg a pénzügyminister UT egyetértőleg a kereskedelemügyi minister úrral e hatalmas, gazdag vállalatok refakeziáit? Nóvum ebben a javaslatban az, hogy szakítva az eddigi szokással, a katonai podgy T ászra is kiveti a 30%-os emelést. Bocsánatot kérek, de amikor a t. belügyminister ur bead itt egy törvényjavaslatot, mely áradozik a hálától, áradozik az elismeréstől azon katonák iránt, akik odakünn harczolnak, akkor ezt megelőzőleg ideáll a t. pénzügyminister ur és eszkomptálja ezt a hálát ugy, hogy azt a katonát, aki hazajön és a katonai előírások szerbit oly csekélyke kis podgyászszal utazhat, hogy lehetetlen ezókmókját eltranszportálni, a t. pénzügyminister ur 30%-os emeléssel sújtja. Teleszky János pénzügyminister: Nagyon örülök, hogy véletlenül nincs sújtva és a képviselő ur kívánsága teljesül. (Derültség jobbfelől.) Rakovszky István : Nagyon köszönöm ! Teleszky János pénzügyminister: Ez az; rosszul van szövegezve a törvényjavaslat. Rakovszky István : Én nem voltam a szövegező társaságban. Teleszky János pénzügyminister: A podgyászra egyáltalában nem terjed ki, még a czivilpodgyászra sem. Rakovszky István : Nem a podgyászra, hanem az árura. Egy hang (a középen): A katonai kincstár fizeti ! Rakovszky István : Nem fizeti, ha a katona maga viszi. (Felkiáltások jobbfelől: Nem voyiatkozik a podgyászra!) Vagy a törvény van nagyon rosszul szövegezve, vagy én rosszul olvastam. (Derültség jobbfelől.) De, t. ház, itt van a 3. §., amelyik felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a kereskedelemügyi ministerrel egyetértve a vasúti hadiadó egy részének az állampénztárba való beszolgáltatását elengedhesse és ezen elengedésnek feltételeit megállapíthassa. Mi ilyen rendelkezéssel már egyszer találkoztunk és ez ellen felszólaltunk s a t. pénz-
