Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

687: országos ülés 1917 jegyek megszüntetésével az egységes 20 filléres jegyek rendszexére áttérni. Pedig az ilyen burkolt elnevezéseknek semmi értelmük nincsen ; nevezzük a gyermeket igazi nevén és mondj tik meg, hogy ez az u. n. vasúti hadiadó nem egyéb egy közönséges felemelt árudijtételnél. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) S ha már a t. pénzügyminister ur ugy látja, hogy erre a 30%-os jövedelemtöbbletre okvetlenül szükség van, lehetett volna ezt a kulcsot csökkentem azáltal, ha a vasúti forgalomnak más tényezőit az eddigi adómentesség megszüntetésével adó alá vonta volna a minister ur. Két ilyen tényezőt kivánok különösen kiemelni. Az egyikre már rámutatott t. barátom, Mezőssy Béla, amikor a refakcziákról szólott — amikre röviden még én is ki fogok térni, — a másik az ingyenjegygyei utazók csoportja. (Ralijuk! Halljuk! balfelöl.) Annyi ingyenjegyes utazik, t. képviselőház, hogy ha már szükség van arra, hogy a vasutak jövedelmét fokozzuk, elsősorban is ezekre kellett volna a pénzügyminister urnak figyelemmel lennie. Hiszen a minister ur is bizonyára ép olyan jól tudja, mint ón, hogy aki ingyenjegygyei rendelkezik, az nem szegény ember, az nem harmadik osztályon utazik, hanem úgyszólván kizárólag első osztályú utas. Ha tehát már annyira megyünk, hogy meg kell adóztatnunk azt a szegény asszonyt, aki sebesült hozzátartozójának a katonakórházba eledelt küld, vagy meg kell adóztatnunk azt a szegény asszonyt, aki sebesült vagy beteg hozzátartozóját látogatni megy s aki podgyászáért szintén a felemelt díjtételt lesz kénytelen megfizetni s ha még a hullaszállitásnál is — amint ezt az indokolásból kivettem — felemeljük 30%-kal a tarifát akkor, amikor köztudomású dolog, hogy szegény családok összekuporgatott utolsó filléreiket áldozzák arra a czélra, hogy a hadszíntér közelében eltemetett hős fiuk tetemét hazaszállíthassák, akkor valóban egészen kíméletlen kézzel hozzányúlhatott volna a t. minister ur az ingyenjegyek beszüntetésének kérdéséhez, azzal az indokolással, hogy amikor ilyen nagy szükségletek merülnek fel az országban, akkor lehetetlen hasonló prémiumoknak fennállaniok. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Nézzük meg, t. ház, hogy kikből rekrutálódnak ezek az ingyenjegyesek? Látjuk, hogy olyan viczinális vasutak igazgatótanácsosai, akiknek vasútja nem hosszabb, mint az ut a Lánczhidon át Budára, (Derültség.) ezen a jogezimen egész Európára — amivel nem törődöm — és Magyarországra szóló ingyenjegyet élveznek. Ezenkívül szalonkocsija van a legkisebb vasúti igazgatónak is, mert mindenik rangján alólinak tartaná, ha nem szalonkocsit venne igénybe és visszaélések vannak a bérelt szakaszokkal is. A t. kereskedelemügyi minister ur kiadta a rendeletet, hogy bérelt szakaszokat lezárni nem szabad s ha bérelve vannak is, amennyiben január 23-án, kedden. 319 a nagyközönség közül sokan kénytelenek a folyosókon állani, ki kell nyitni azt a szakaszt. Ezzel a parancsolattal szemben azt látjuk, hogy bizony most is egész szakaszok le vannak zárva, jóllehet az azokért járó dijat meg sem fizették. Jakabffy Elemér: Vázsonyi azonban bizonyosan megfizette. (Zaj.) Rakovszky István: Kérem, én nem tudom, hogy Vázsonyi mit tett, vagy mit nem tett. Ez Vázsonyinak a dolga és én inkább a t. közbeszóló képviselő urat féltem ebben a dologban, mint Yázsonyit. (Derültség balfelöl.) Nagy Sándor: Ellenzéki privilégiumok ezek. Rakovszky István: Én elismerem, t. képviselőház, hogy a t. minister urnak sokban igaza van. Előre tudom, hogy azzal szemben, amit most felhoztam, azt fogja mondani, hogy az ingyenjegyek beszüntetéséből nagy jövedelem nem fog kikerülni. En sem azt várom ettől, hogy a 30%-os emelésnek megfelelő jövedelmet biztosítson és tudom, hogy ez a felemelt tarifa, amely a mai silány pénzügyi viszonyoknál fogva mindenesetre visszahatással lesz az áruforgalomra is, többet fog jövedelmezni, mintha csak az ingyenjegyek beszüntetésére bazirozná a t. minister ur a maga számításait. De azáltal is, hogyha e teljesen indokolatlan privilégiumot a t. minister ur megszüntetné, a 30 százalékos kulcsot mindenesetre leszállíthatná. A másik, t. ház, a refakeziák dolga. Évek óta az ellenzéknek az volt az álláspontja, hogy azokat a vállalatokat, üzemeket, czégeket, amelyek refakeziákat élveznek, jelentsék be a t. háznak. Húsz év óta folytonosan követeli az ellenzék, de egyszer sem tettek eleget ennek a felhívásnak. Nem látom be, hogy engem joggal megillet valami kedvezmény, ha ezt a kedvezményt védeni lehet, akkor miért élvezzem sutytyomban, mert suttyomban csak akkor kell élni a kedvezménynyel, ha szégyenlem. Mint képviselőnek, nekem is van vasúti kedvezményem, én is kedvezményáron vásárolok jegyet, amely 300 koronába kerül, nem szégyenlem bevallani, nyílt dolog,, valamennyien élvezzük és ennek megvan az indokolása, de ebben csak nincs titkolni való ? Janiga János: A koaliczió miért nem szüntette meg ? Rakovszky István: A t. urak oly rövid időt engedtek nekünk (Zajos derültség.) és különösen az az egy körülmény is okozta, hogy az urakat sajnosán nélkülöztük e padokon, hogy tőlünk ezt követeljék. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsÖbaloldalon, felkiáltások: Nem jöttek ellenzékbe!) És méltóztassék megkérdezni azoktól a képviselő uraktól, akik itt velünk együtt ültek a koaliczió alatt, az olyan nagy közgazdasági kapaczitástól, mint Nagy Ferencz, aki sietve ment a telefonfülkéhez, hogy senki meg ne előzze, akkor, amikor az alkotmánypárt feloszlott, hogy bejelentse belépését a munkapártba és azt mondta: Hála Istennek, itt vagyok megint