Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

318 687. országos ülés 1917 máskép ütött volna ki ; ha meghagyta volna Bihar vármegyének és Heves vármegyének az útépítési szállításokra vonatkozó kedvezményes díjtételeit és elvette volna a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Általános Hitelbank kedvezményes díjtételét. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, ha már egyszer odáig jutottunk, hogy a magyar államháztartásnak a legutolsó garasra is szüksége van, akkor semmiféle más érdekeknek szerepet játszaniok nem szabad, akár a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankról, akár a Magyar Általános Hitelbankról, vagy a világnak akármiféle bankjáról van szó. Ezek a refakoziák igenis indokoltak lehettek a múltban, évtizedekkel ezelőtt, de az, hogy ezeket egyszer megadták, nem lehet jogczim arra, hogy a magyar adózó közönség filléreiből dus vállalatoknak milliós borravalókat juttasson az állam, (Ugy van ! balfelól.) Ezek voltak azok az indokok, amelyek engem abban az elhatározásomban vezettek, hogy ezzel a javaslattal szemben elutasító álláspontot foglaljak el. Még csak egy kérdésre akarom felhívni a t. minister ur szíves figyelmét. Sajnálom, hogy nincs itt a t. kereskedelemügyi minister ur. Azt mondotta, hogy ő ujabb refakcziákat nem engedélyezett. Ebben téved a t. kereskedelemügyi, minister ur, mert én utána néztem a rüj kedvezményi táblázatnak és egyet leltem, még pedig a bauxitra vonatkozólag a 34. lapon egy díjkedvezményt. Megnéztem, hogy mi ez a bauxit, mert, megvallom, abszolúte nem is tudtam, hogy micsoda. A bauxit, t. ház, egy Frankfurtba szállított áruozikk, aluminiumtárgyak készítésénél szokták igénybe venni. Minden pénzt megér és igazán semmiféle közgazdasági jogosultsága nincs annak, hogy díjkedvezményes elbánásban részesüljön. Nincs semmi jogosultsága különösen akkor, midőn — ezt ebből a díj kedvezményi táblázatból kisütni nem tudtam — a tegnapi fővárosi tanácsülés foglalkozott azzal a kérdéssel és miután minden egyes lap egyértelmüleg így közölte, kell hogy megfeleljen a valóságnak az, hogy a t. kormány beszüntette a budapesti vásárcsarnok részére engedélyezett élelmiszerszállításokra vonatkozó díj kedvezményi tételt. Hát, engedelmet kérek, a bauxitra, amely Frankfurtban alumíniumgyártásra használtatik, dij kedvezményt adni és a budapesti vásárcsarnoktól, amelynek a közélelmezés drágaságának enyhítése lenne a főfeladata, ettől a kommunális testülettől a refakcziákat elvonni, amelyekre épen a százezrek, a nép élelmezése égető kérdéseinek szempontjából oly nélkülözhetetlen szükség van : a kormányzati politikánál! az osztó igazság elvével való ezt a merész összeütközését részemről helyeselni nem tudom és épen ezért ezt a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra? Szojka Kálmán jegyző : Rakovszky István ! január 23-án, kedden. Rakovszky István: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Egy törvényjavaslat fekszik a ház asztalán, amely szintén a megnövekedett állami szükségletek fedezését czélozza. Ez a törvényjavaslat épen ugy, mint a többi hasonló természetű törvényjavaslatok, egy kulcsot állit fel és-ezen kulcsnak alapján terhelik meg nagyban a szállitóközönséget. Ha a kulcs nem lenne 30%-os, tehát az áru forgalmi dijának egyharmadát kitevő kulcs, akkor talán mi megszavaznék azt, mert azon nézetben vagyunk, hogy a hadviselés által az állam jelenlegi erejénél sokkal nagyobb mértékben igénybe vett államvasút, szükségleteinek fedezetére tényleg igényt tarthat. De ezen fedezeteket nézetem szerint lehetőleg minél több produkáló réteg között kellene szétosztani, ugy hogy a teherviselés általánosságban könnj'ebbé váljék. Es amikor erről van szó, nem zárkózhatom el az elől, hogy a t. pénzügyminister urnak szemrehányást ne tegyek azért, hogy valahányszor egy ujabb adó javaslattal lép elénk, mindig jól belemarkolva az uj jövedelmi lehetőségbe, az illető érdekelt rétegek olyan súlyos megterheltet és ét eszközli, amelyek alatt ma már nemcsak ezek az érdekeltek nyögnek, hanem maga az ország is roskadozik. Ennél a törvényjavaslatnál is azt látjuk, hogy amikor a t. minister ur ráteszi a kezét az áruforgalomra, egyszerre 30%-os emelést kíván törvénybe iktatni, ami különösen a mai nehéz időkben, többféle szempontból elhibázott dolog. A mai nagy forgalom leginkább onnan áll elő, hogy a hozzátartozók meglátogatják a sebesülteket. Innen van a nagy sürgés-forgás, a sokkal nagyobb forgalom, amelyet a vasutak a restringált forgalom következtében nem tudnak zavartalanul lebonyolítani. S mert most olyan nagyon sok utas van, a minister ur mindjárt rájuk teszi a kezét s a bevételek fokozására 30%-os emelést kíván; ennyivel többet kell fizetni az utazónak a maga podgyászáért és általában minden szállítani kívánt áruért. T. képviselőház ! Én eddig azt hittem, hogy a vasút forgalmi eszköz és most látom csak, hogy voltaképen egj

T m. kir. ambuláns adóhivatal (Derültség balfelől.) amely nemcsak kiveti az adót, hanem nyomban be is szedi, sőt ekzek" válj a is . . . Teleszky János pénzügyminister: 1875 óta csinálják ! Rakovszky István : Igen, de nem ilyen érzékeny formában. (Derültség.) Azt talán nem is vette észre az utazóközönség, de ezt az emelést nagyon is észre fogják venni. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ami pedig a javaslat elnevezését illeti, hát én igazán nem tudom, micsoda technikai nehézségek idézték azt elő, hogy ezt a díjtételemelést vasúti hadiadónak kellett elnevezni, mikor az eredmény ugyanaz lett volna akkor is, ha nevén nevezték volna. Miért kellett ilyen rossz példát nyújtani? Hiszen már láttuk, hogy a főváros is próbálgatott a villamosoknál valamilyen tetszetősebb elnevezés mellett az eddigi 12 filléres szakasz-