Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
687. országos ülés 1917 úgyszólván negyedórái késedelem nélkül bir hatalmas seregeket összes felszerelésükkel, municziójukkal, trénj ükkel pár hét alatt ma a keleti frontról a nyugatira, holnap innen a délire dobni. Ausztriában is sokkal jobbak a viszonyok. Ha azt akarjuk, hogy nálunk a viszonyok megközelítsék a németországi vasutak helyzetét, ezt csak egy utón lehet elérni, a legbőkezűbb beruházási politikával és méltányossággal azon.igények kielégítésével szemben, melyeket az államvasút! tisztviselő és alkalmazotti kar a magyar állammal szemben támaszthat. Beszédem végére értem ; most még csak a refakeziák kérdésével akarok foglalkozni. Múlt felszólalásom alkalmával kértem a kereskedelemügyi minister urat, hivatkozva a volt koalicziós kormánynak a ház előtt tett egy ígéretére, hogy tegyen a háznak jelentést a refakeziák indokolása tekintetében is. Én ezt igy értettem : a refakeziák, igaz, nem titkosak, hanem nyíltak. Az eddigi díjkedvezményeket a magyar államvasutak igazgatósága közzétette. Ezeket a kereskedelemügyi rninisterium jóváhagyja és megjelennek a hivatalos lapban és a Vasúti és Közlekedési Közlöny mellékletén. De ha e kimutatást valaki kezébe veszi és látja ez árucsoport-mutatót a tenger részletezéssel és viszonylattal, igazán ember legyen, aki ki tud belőle okosodni. Nyíltak a refakeziák abban a tekintetben, hogy meg van mondva, melyik az a ministeri és államvasuti igazgatósági rendelet, melylyel engedélyeztettek. Meg van mondva a viszonylat, ahová szólnak, a feltétel, melytől függnek. Ez mind nagyon szép. De ha e refakeziák élvezőit és közgazdasági jogosultságát akarjuk megtudni, végigböngészheti valaki e díjkedvezménytáblázatot, azt ugyan abból kisütni nem fogja. Már pedig, ha díjkedvezményt adok valakinek, miért titkoljam, kinek adtam? Azt mondják, a minister sem tudja, kinek adja, mert a refakezia általános. Igen, igénybe veheti bárki. De hogy mennyire veheti igénybe, egy példával illusztrálom. Itt van az élelmiszereknél való refakezia. Gondolná valaki, hogy ma jogosult nálunk refakezia élelmiszernek külföldre való exportálására? Erre nem is várok választ ! Itt van az első lapon. Csak egy refakeziát választottam ki, melyet adnak egy viszonylatban, friss gyümölcsre és ugorkára, de kiknek? Olyan egyéneknek vagy olyan czégnek, amely legalább 6000 tonna menynyiséget elszállít. Hát ki szállít 6000 tonna menynyiséget ugorkából és gyümölcsből? Ha valaki ezt a refakeziát látja, azt gondolja magában, hogy senki, pedig van ilyen : a Magyar Elelmiszerszállitó Részvénytársaság, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik vállalata. Van ennek valami tárgyi jogosultsága? Véletlenül nyomára tudtam ezúttal jönni annak, hogy ki az a 6000 tonnás szállító. De itt, t. ház, százával vannak lapok refakcziákkal tele, amelyeket abszolút lehetetlenség ismerni, hacsak valaki azt a fáradságot nem veszi magának, hogy elmegy azokra az január 23-án, kedden. 317 állomásokra és rendeltetési helyekre, ahonnan és ahova az áru irányítva lett. Vajmi kevés jelentősége van annak, t. ház, hogy azt mondjuk, hogy a refakeziák nyilvánosságra hozattak. Igenis nyilvánosságra hozattak ugy, hogy azok, akik tudják, hogy kinek adták és kik kapják a refakeziákat, erről tudomással bírnak, de maga a publikum nem tudja. (Mozgás és ellenmondások jóbbfelol.) Bocsánatot kérek, ez nem kis dolog ; nekem mint képviselőnek jogom van eziránt érdeklődni, mert itt milliókról van szó (ügy van! a baloldalon.) Ha milliókra rugó refakeziákat vagy dij kedvezményedet adnak, akkor azt ne méltóztassék olyan formába burkolni, hogy azok valóságos rébuszok legyenek, amelyek megoldását a hivatalos titokra vonatkozó kötelezettség terhe mellett egyes esetekben talán elérni sikerül, de csak nagyon is kivételes esetekben. A t. kereskedelemügyi minister ur azt mondta, hogy ő nem engedélyezett ujabb refakeziákat és a régiek közül is csak azokat hosszabbította meg, amelyek meghosszabbítása közgazdaságilag indokolt. Már hivatkoztam egy refakeziára, amely a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank refakeziájának keretébe tartozik. Hogy az a equivalens meglegyen, most hivatkozom a Magyar Általános Hitelbank egyik refakeziájára : a petróleumra. Az 1916-ban érvényesített és meghagyott refakeziáknak 39. lapján van a petróleum. Minden egyes viszonylatában a petróleum refakeziákat élvez, kivéve Brassót ; hogy miért, azt is tudja a t. pénzügyminister ur. Azért, mert egy kétmilliós per van épen ezen ügyből kifolyólag az érdekelt Magyar Altalános Hitelbank és az Államvasutak között folyamatban, mert a romániai jsetroleumra vonatkozólag is élvezték a refakeziák kedvezményét. Azt nem tudom kiszámítani, hogy mennyi nehéz millióról vagy mennyi százezer koronáról van itt szó. Ezt teljes lehetetlenség kiszámítani és nem is fogok fordulni senkihez, hogy azt nekem a hivatalos titok megszegésével kiszámítsa, hogy mennyi az a díjkedvezmény, amelyet a Magyar Altalános Hitelbank avgy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a magyar áüamvasutaktól ilyen czimen élvez, de amikor folytonosan panaszkodunk arról, hogy a magyar államvasutak mérlege a befektetett építési tőkével szemben nem adja meg a kedvező kamatozási kulcsot, akkor ne méltóztassék közgazdaságilag indokoltnak tartani az ilyen élelmiszer-ekszport- és petroleumrefakeziákat, mert ezek a vállalatok igenis nagyon jó és igen prima tőkeerősek és ezeknek semmi szükségük sincs arra, hogy a refakeziákat továbbra is élvezzék, (ügy van! halj elől.) Erre azután a t. kereskedelemügyi minister ur azt mondta, hogy ő beszüntetett egyes dijkedvezményi tételeket. Hát igen, beszüntetett egyeseket ; megnéztem, beszüntette pl. Heves vármegyének és Bihar vármegyének az ut építéséhez szállított kőanyagok kedvezményes díjtételét. Nem haragudtam volna meg, ha a csere
