Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
314 687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. Hogy ez a módszer a legegyszerűbb, a legkényelmesebb volt, az egész természetes. Megvannak a vasúti tarifák mind a teher-, mind a személyi vonatkozásban s erre hadiadó czimen rásózni — hogy ezt a kifejezést használjam — egy 30 százalékos pótlókot, ez nagyon egyszerű dolog. Pénzügypolitikai szempontból ez nagyon kényelmes és igen könnyen végrehajtható intézkedés. Ámde, amikor épen a pénzügyministerí padokról halljuk azt, hogy egyrészt megromlott valutánk megjavithatására, másrészt a jövő feladataira való előkészülődésre tekintettel egész közgazdasági életünk teljes berendezkedésének egyfelől a takarékosság, másfelől pedig a többtermelés jegyében kell megindulnia; s hogyha én ezeket az irányadó szempontokat a háború utáni Magyarország jövő közgazdasági fejlődése szempontjából elsőrangúnak tekintem, akkor nagyon is kérdéses, hogy a hadiadónak ez a t. pénzügyminister ur által választott kényelmes formája és módja az a helyes megoldás-e, melyet ' e téren követendőnek mondhatunk. Mert engedelmet kérek, az a hivatkozás és talán az a kényszer, hogy mert Ausztria ezt igy csinálja, nekünk is utána kell csinálnunk, ez minden, csak nem a magyar közgazdasági érdekek szempontjából helytálló érv. Mert az az áru, amelyet Ausztria a maga vasútjain forgalmaz, legnagyobb részben ipari áru s az ipari áru nagy többségénél ily arányú tarifaemelés valóban igen hatodrangú szerepet játszik, külösen most, midőn a háborús konjunktúrák következtében az ipari czikkek ára oly horribilis emelkedést ért el, főleg azért, mert hiszen most jött épen a t. ministerelnök ur leirata, ha jól tudom: Nagyvárad tör fényhatóságához, hogy az ipari czikkek makszimálása azok természeténél fogva nem remélhető. Egy hang (jobbfelöl) : kiemelhető. Mezőssy Béla: Nem keresztülvihető. Amikor ebből kifolyólag már valószinüleg megállapítható az a tény, hogy ezidőszerint semmi kilátás sincs arra, hogy Ausztria kivitele s a mi fogyasztásunk szempontjából fontos iparczikkek áraimakszimálvalesznek; tehát mondom, amikor már teljesen bizonyos az, hogy az ipari czikkek makszimálásának kérdése ezzel el is van temetve: ily körülmények közt az osztrák ipar szempontjából igazán nagyon tizedrangu kérdés az, hogy nem tudom egy 5, 15 vagy 30 perczentes tarifapótlékot fognak-e fizetni, igen vagy nem. Azonban Magyarország szempontjából, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) ahol a mi mezőgazdasági termelésünknek ekszportczikkei mind tömegáruk, ahol a mi többtermelésünk semmi más teret el nem foglalhat, vagy legalább is nagy részben, 90 százalékban más ekszportczikkünk nem is lehet, mint mezőgazdasági terményeink, — méltóztassék csak meggondolni, minő súlyos konzekvencziái lesznek ezen intézkedésnek a mezőgazdasági birtokok jövedelmezőségét tekintve. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Épen a munkapártban szólalt fel egy képviselőtársam az erdélyi érdekek védelme szempontjából. Ez nem olyan kisjelentőségü dolog, t. ház. Mert hiszen én elhiszem azt, hogy egy Budapest perifériájához közel eső, mondjuk 40— 50—60—80 kilométer távolságban lévő mezőgazda, aki különben is esetleg a fogyasztókra hárítja át ezt a tarifális emelést, valami nagyon megérezni nem fogja. De beszélünk mindig Erdély közgazdasági regenerálásáról. Most kötelességünk is róla beszélni, hiszen a háború alatt épen Erdély szenvedett a legtöbbet anyagilag. Hogyan méltóztatnak képzelni az erdélyi közgazdaságnak, az erdélyi esetleg fejlődő bányavállalatoknak, vagy alakulandó jövő társaságoknak versenyképességét oly viszonylatokban, ahol esetleg 6 — 700, vagy külföldre 1000 — 1500 kilométerről van sző ? Ezzel a szerintem nagyon nehéz és súlyos kifogással szemben vajmi kevés vigasztalást és reményt nyújt a t. pénzügyminister urnak az az indokolása, hogy ő azt mondja, hogy ennek a javaslatnak a hatálya csak három évre fog terjedni és három év letelte után — ezt mondotta ő annak az erdélyi képviselőtársamnak, aki ezeket az aggodalmakat felhozta — majd az általános tarifareviziónál ő is nagyobb figyelemmel lehet ezekre a mezőgazdasági érdekekre. Nem tartom egyáltalán valószínűnek, hogy erről a bevételről majd a t. pénzügyminister ur lemondjon. Nem értek egyet Hódy Gyula t. barátommal, aki azt mondja, hogy ez a javaslat nem fogja behozni a t. pénzügyminister ur által kontemplált 100—120 milliós többletet. Nagyon is be fogja hozni! Mindjárt meg fogom indokolni, hogy hogyan. A t. pénzügyminister ur az általa beterjesztett adójavaslatok során, ha bizonyos fináncziális profécziákba bocsátkozott, eddig nagyon óvatosan szokta ezt megcselekedni. Ezt helyesen is teszi. Kettős okból. Először azért, mert hiszen ez megterheléssel jár a magyar közgazdaságra nézve és sokkal könnyebb és tetszetősebb egy javaslatnak a közvélemény előtt való képviselése, ha financiális kihatásait nem túlsókra, hanem inkább kevesebbre értékeljük. Ez egészen praktikus és helyes felfogás. De másrészt ne felejtsük el, hogy a t. pénzügyminister ennek a javaslatnak a pénzügyi eredményeit az eddigi vasúti forgalom adatai alapján számította ki és, igy jutott ő a 100— 120 milliós tételhez. Azonban kétségtelen tény, hogy az utóbbi években Magyarországra igen súlyos és kedvezőtlen idők jártak. Remélnünk lehet, hogy az isteni Gondviselés talán ebben a tekintetben jobb esztendőket is adhat. Ha csak 5—6 millióval több búza vagy rozs vagy kukoricza-exportunk lesz és ha a háború után — ami szükségszerüleg be fog következni, bárminő esztendők is következzenek — az elvesztett
