Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

687. országos älés 1917 január 23-án, kedden. 313 az utolsó kimutatás szerint névértékben 139 millió, az Agrárbanknál van — ugy tudom — 43 millió és a Hazai Banknál egy lényegesen kisebb mennyiség, mig ezzel szemben nem gon­dolnám, hogy azoknál a külföldi pénzcsoportok­nál, amelyek szintén viczinális vasutak financzi­rozásával foglalkoznak, ilyen nagy ossz 5gü viczi­nális vasúti kötvények lennének a tárczában, mint ezeknél . . . Hódy Gyula: Tévedés! Mezőssy Béla: Ha azt méltóztatnak mon­dani, hogy tévedés, én ezt konczedálom, miután ebben a tekintetben nincs statisztika. Hódy Gyula: Van! Mezőssy Béla : T. képviselőtársamnak lehet, a statisztikai évkönyvekben én nem láttam. Lehetséges, hogy magánstatisztikai adatok az illető érdekelt vállalatok részéről adott ilyen kimutatások alajDján vannak, de én ezeket az adatokat nem ismerem. Én már most arra az álláspontra helyez­kedem, amelyet itt közbeszóló t. képviselőtár­saim mondottak, hogy a külföldi tőke részéről ilyen elsőbbségi kötvényekbe befektetett összeg nagyobb, mint a belföldi tőke részéről befekte­tett összeg. Ha így fogom fel a helyzetet, akkor sem tudom megérteni a t. pénzügyminister ur álláspontját. Mert ha t. jjénzügyminister ur meg akarja védeni a mi hitelképességün­ket és ha a pénzügyminister urat a törvény­javaslat ezen szakaszánál az a czélzat vezeti, hogy én nem csökkenthetem ezeknek a kül­földi tőkéseknek jövedelmét, akik abban a hit­ben és reményben helyezték el a maguk tő­kéjét magyar elsőbbségi kötvényekbe, hogy az engedélyokirat szövege értelmében joggal remél­hetik, hogy 90 éven keresztül biztosítva lesz számukra a kamatozásnak ilyen vagy amolyan foka, akkor ismét kénytelen lennék használni azt az előbb a t. túloldal által megmosolygott idegen kifejezést, hogyha ebből a szempontból indul ki a t. pénzügyminister ur, akkor meg — most már igy fejezem ki magamat — igazán kisszerűség egy fólperczentes esetleges nyereség kedvéért azoknak a külföldi hitelezőknek bizal­mát megrendíteni abban, . . . Hódy Gyula: Ez a lényeg! Mezőssy Béla : . . . amit Írott szerződés­ben biztosított jognak gondoltak. (Ugy van! Ugy van! balfdöl.) Ez az egyik kifogásom a javaslat intéz­kedése ellen. A másik kifogásom az. — és ezt igazán ne vegye rossz néven tőlem a t. pénzügyminister ur — hogy az összes javaslatai, amelyeket ide előterjeszt, valósággal hemzsegnek a ministeri felhatalmazásnak és omnipotencziának teljessé­gétől. (Ugy van! halfelöl.) Ministerek vannak és ministerek mennek. Nagyon jól tudom és meg vagyok győződve róla, hogy amíg a t. pénz­minister ur ott ül abban a pénzügyministeri szék­ben, ő semmiféle olyan kijáró vagy bejáró befolyá­KÉPVH, NAPLÓ, 1910—1915. XXXIII. KÖTET. soknak nem fog engedni és ő tisztán és kizárólag olyan viczinális érdekeltségnek fogja nyújtani azt a bizonyos 15 perczentes hadiadófélrészt, amelyik az ő mórlege alapján ezt a támogatást tényleg megérdemli. Azonban itt is felmerül egy nagy kérdés. Ebben a tekintetben én nem tartom magamat szakértőnek, nem láttam még viczinális vasúti mérlegeket in sich és nem tudom, vájjon a viczinális vasúti mérlegelés nem adja-e meg azt a lehetőséget, amely pél­dául más nyilvános számadásra kötelezett rész­vénytársaságoknál valami nagy fáradságba igazán nem kerül, hogy esetleg oly mérleget ad az illető részvénytársaság, amely a 4% százalékos kama­tozást nem tünteti fel. Tudom, hogy a kormánynak képviselője ott van a részvénj társaságnál. S én nem mondom, hogy a kormány kiküldött képviselője nem veszi észre az ilyen könyvelési és technikai művelete­ket. De kérem, jöhetnek idők, hogy megint lehetnek olyan befolyások, amint voltak is s akkor a minister azzal a plein pouvoirral, melyet a törvényhozás neki megadott, élni akar* esetleg ugy, amint a törvényhozás kontemplálta, ha jsedig nem akar, él vele ugy, ahogy neki vagy pártjának momentán érdekei kívánják vagy követelik. (Ugy van! balfelöl,) Ily tág latitüdöt, ily felhatalmazást adni a . t. pénzügyminister urnak, én ezt — nyíltan bevallom — egész határozottan veszélyesnek és a közérdek szem­pontjából hátrányosnak tartom. A t. pénzügyminister ur javaslatának egyéb részleteivel csak röviden kívánok foglalkozni, minthogy t. képviselőtársaim e tekintetben na­gyon is bő anyagot adtak s nem igen akarnám azt rekapitulálni. De bizonyos vonatkozásaival a törvényjavaslatnak, melyek ami közgazdasági életünket szerintem nagyon is lényegesen érin­tik, mégis foglalkozni kötelességemnek ismerem. (Halljuk! Ralijuk!) Ha a t. pénzügyminister ur ezt a javas­latot szükségesnek látja benyújtani abból a szempontból, hogy egyrészt a hadügyi költségek horribilis emelkedésével szemben bizonyos ujabb bevételi forrásokat nyisson meg, ezt a pénzügyi indokot én a magam részéről természetesen el­fogadom s teljes egészében méltányolom is. Tény, hogy a vasúti üzemnél az összes költségek nagy mértékben: négy-ötszörös, sok helyen tízszeres mértékben emelkedtek. Az üzemi kiadások óriási nagyok. A személyi kiadások is bizonyos mértékben, — sajnos s erre azután ké­sőbb rá fogok térni, nem az általam kívánt mértékben — de tényleg emelkedtek. Mindezen szempontok tehát a törvényjavaslat benyújtását pénzügypolitikai szempontból szükségessé és in­dokolttá teszik. De ha ez pénzügyileg igy áll s ha e szempontból a javaslatnak indokolt voltát elismerem is, nagy kérdés, vájjon helyes volt-e az a módszer, melyet a t. pénzügyminister ur ezen pénzügypolitikai ezél elérésére a javaslat­ban követni jónak látott. 40

Next

/
Thumbnails
Contents