Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-672

24 672. országos ülés 1916 deczember 6-án, szerdán. oldalon.) Ide vonatkozólag tehát fel fogom kérni a t. minister urat, hogy amennyiben a vizsgálat adatai neki megfelelő támpontokat nyújtanak, legyen szíves tájékoztatni a házat, mert ebben a tekintetben a közvéleménynek és a háznak tisztán kell látnia. (ügy van ! a baloldalon.) De ha már felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy ennek a sajnálatos, mindannyiunkat mélyen megrendítő esetnek keretén kivül belevonjak felszólalásomba olyan tényeket, amelyek, úgyszólván, köztudomásúak, amelyekről mindanynyian tudunk, csak magasabb érdekből mindannyian hallgatunk. Fejtegetéseimet sok részben homályosnak és hiányosnak fogja tekinthetni a ház, de ez nem azt jelenti, mintha azért lennék homályos, vagy hiányos, mert egyéb részletekkel is ne lennék tisztában, hanem azt, hogy figyelemmel akarok lenni azokra a fontos hadászati érdekekre, amelyeket a nagy nyilvánosság előtt érinteni nem.szabad. De erre való tekintettel is sajnálattal kell konstatálnom, hogy különösen az utóbbi időben a magyar államvasutak forgalmában olyan súlyos zavarok vannak, — nem akarok mást mondani, mint zavarokat — amelyek a katonai mozgósítás tömegeivel és az e réven igénybe vett vasúti j>ályák teljesítőképességével nincsenek arányban. Nem fogok oda lyukadni, sőt direkt tiltakozom az ellen, mintha ezen sajnálatos ténynek az lenne a remédiuma, amelyet bizonyos bécsi lapok már kezdenek hangoztatni, hogy mivel a magyar államvasutak igazgatása csődöt mondott, szükség van a katonai igazgatásra. Ez ellen a leghatározottabban és a legkerekebben tiltakozom. (Helyeslés baljelől.) Minthogy pedig ez a hang olyan forrásból csendült meg, amelynek súlyosságát tapasztalnunk kell, bizonyos mértékig kénytelen vagyok visszaadresszálni a szemrehányást épen azokhoz a körökhöz, amelyekből szerintem ez a jogtalan és mivel sem indokolt támadás a magyar államvasutak adminisztrácziója ellen kiindult. Mindenki tudja, hogy a háború óta a magyar kereskedelemügyi ministeriumnak és az áüamvasutak igazgatóságának függetlensége úgyszólván a nullával majdnem egyenlő. Tudjuk, hogy az úgynevezett Eisenbahn-Zentral-Transportleitung kezében van a vasúti irányítás joga. Tudom, hogy a hadsereg mozgósítása és élelmének utánpótlása szempontjából ennek az Eisenbahn-ZentralTransportleitungnak intézkedési joga korlátlan, hogy ez előtt feltétlenül mindenkinek meg kell hajolnia. De ez nem jelenti azt, hogy ezek a minden tiszteletre méltó katonai körök abszolút semmi érzékkel ne viseltessenek a közgazdasági élet különféle viszonylatai iránt, (ügy van ! balfelől) Nagyon egyoldalú a vád, ha ezek a körök azt mondják, hogy nem lehet a hadsereget élelmezni, mert a magyar államvasutak nem tudják lebonyolítani a forgalmat, hogy nem lehet a hadsereget erre vagy arra a helyre gyorsan elszállítani, mert a magyar államvasutak teljesítőképessége nem megfelelő. En rá fogok térni arra is, hogy miben van ezeknek az uraknak igaza. De viszont az is teljes lehetetlenség, amit tapasztalunk, hogy t. i. a vonatok katonai instradirozása következtében az a helyzet állott elő. hogy pl. Budapestről• az én megyémbe, körülbelül 260 kilométeres distancziára, egy vaggon műtrágya másfél hónap alatt érkezik le. Ezt aktaszerüleg tudom igazolni. Őrgróf Pallavicini György: Még jó, hogy megérkezik ! Mezőssy Béla : Én az enyhe eseteket akarom kiválasztani. Gr. Batthyány Tivadar: A vetőmag aratásra érkezett meg ! Mezőssy Béla: Én egyetlen egyszer voltam életemben a Kriegsministeriumban ennél a tiszteletreméltó Eisenbahn- nagyon hosszú nevű Leitung vezetőjénél. Igen kedves, nagyon szeretetreméltó ezredes ur volt. Az ügy, amelyben nála jártam, az volt, hogy annak a vízszabályozási társulatnak, amelynek elnöke vagyok, szénre volt szüksége a viz szivattyúzása czéljából. Igyekeztem neki megmagyarázni, hogy ez tulajdonképen Heeresinteresse is, mert ha a vizet nem tudják kiszivattyúzni abból az öblözetből, akkor 20.000 holdnyi területen nem fog teremni sem búza, sem zab. Erre ő azt mondta , hogy az mind igaz lehet, azonban elővett egy hosszú papirt s azt mondta, itt vannak gruppék, Gruppé 1, Gruppé 2, s volt nagyon sok Gruppé. Az urnak a kívánsága a Gruppé 6-ba tartozik, s miután én ma a Gruppé l-nek sem tudom a forgalmát lebonyolítani, sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy kérését teljesítsem. Micsoda művészettel tudtam én kisánzsirozni azt a pár vaggon szenet, amelyik a terület vizének kiszivattyuzásához kellett, azzal a házat untatni nem akarom. De ezt elő kellett hoznom azért, mert hogyha volna delegáczió, akkor ezeket a szemrehányásokat bizonyára nem a tisztelt minister úrhoz intézném, hanem a magyar közgazdaság érdekeinek nyomós érveivel intézném az illetékes helyhez. Csak egy kis epizód az, amit megemlítettem. Városok panaszkodnak, hogy nem tudnak villámmal világítani, mert a kötéseket nem lehet leszállítani ; gyárak, üzemek megállanak, és (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a közvéleményben el van terjedve az a hit, hogy mindez azért van, mert azok az ausztriai bálnák — bizonyos fajtájú szén, természetesen prima szén, csakis ott kapható — nem akarják leszáüitaní a maguk kötéseit. Én elmentem ahhoz a Bergwerke-Direktorhoz is, s az kereken tiltakozott az ellen, mintha ők összes kötéseiket és a társulatunkra nézve is rendkívül előnyös kötést leszállítani nem lennének hajlandók. Azt mondja, ők szállítanak, csak adjunk kocsit. Ily viszonyok között a legkevesebb, amit a magyar kormánytól kérhetünk az, hogy a leghatározottabb, legerélyesebb fellépést érvényesítse a hadvezetőség ezen osztálylyal szemben, hogy a hadi érdekek sérelme nélkül, mert ez mindent megelőz, tegye meg mindazt, ami a magyar köz-