Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-672

672. országos ülés 1916 deczember 6-án, szerdán. 23 tudjuk, hogy az ily esetekben megindulnak az u. n. egyezségi tárgyalások, megindulnak a peres felvételeknek hónapokig, évekig húzódó szálai és quasi beleszoritják a szegény ekszisztencziákat, akiknek utoljára is nincsenek tőkéik, akik elvesztették kenyérkeresetüket és hatalmas féllel, a magyar államvasutakkal állnak szemben, hogy igényeiket a lehető legkisebbre mérsékeljék. Gondolom és remélem, hogy ebben a tekintetben az adott esetben más mértékkel fog eljárni a t. minister ur rendelkezése folytán a magyaT államvasutak igazgatósága és ez a legkisebb, amivel e szegény áldozatok hozzátartozóival' szemben feltétlenül tartozik. (Igazi ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ha vizsgáljuk a herczeghalmi katasztrófát és annak okait keressük, a legfontosabb és leginkább szembetűnő körülmény az, amely engem leginkább megkapott, hogy vájjon megfelel-e a lapok azon híradása, amely a katasztrófa ez inditó okát következő tényállásban keresi. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különösen bécsi lapokban, ahol e kérdésben ugy látszik a czenzura nem volt oly szigorú, mint nálunk, a helyzetet ugy mutatták be, hogy a nagy tolongás következtében a november 30-ikán elinduló gyorsvonat az ottani állomásfőnökség intézkedése következtében két részre osztatott. Már ez a két részre való osztás, miután egy halott emlékéről van szó, ép azért ezt a részletet elengedem és egy szalonkocsinak bizonyos sürgős keresése idézte elő azt a sajnos tényt, hogy az első részvonat is nagy késéssel, a szabályszerűen kitett menetidőn jóval túl indult el. Annál későbben indult cl természetesen a gyorsvonat másik része is. A lapok közlése szerint azután Győrben történt volna, — mondom ezeknek a híreknek valódiságáért jót nem állok, habár a legelsőrangu bécsi és magyarországi lapok közölték ezt és a minister urnak mindenesetre módjában lesz állításomat megerősíteni, vagy megczáfolni, — Győrben történt volna az a hivatalos intézkedés, hogy azon indoktól vezéreltetve, hogy egyes minister urak Budapestre hamarább érkezhessenek meg, Komáromban az első részvonatot feltartóztatták és a Győrött mint második rész szereplő másik gyorsvonat Komáromban megelőzte az ott veszteglő első számú részgyorsvonatot és igy ez a vonat a t. minister urakkal minden baleset nélkül szerencsésen Budapestre megérkezett. (Mozgás a jobboldalon.) A második gyorsvonat ellenben e körülmény következtében késett és igy állott elő a sajnálatos herczeghalmi katasztrófa. Távol áll tőlem ugy tüntetni fel a dolgot, mint hogyha itt az illetők részéről a legkisebb czélzatosság is előfordulhatott volna. (Mozgás a jobboldalon.) Ez magától elesik, sőt távol áll tőlem elhallgatni azt is, hogy úgynevezett vonatkeresztezések különösen a mostani időben úgyszólván naponként vannak. Apprecziálok minden oly vonatkeresztezést, amely a közjó érdekében megindokolt. Apprecziálom azt, ha egy vöröskeresztes vonat kedvéért megállítják az orient ekszpreszt is, mert hogy a vöröskereszt-vonatban sínylődő szegény katona tiz perczczel előbb érkezzék a műtőasztalra, ez igenis élet és halál kérdése. (Igy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt is apprecziálom, hogy ha municziós vonat kedvéért óránként megállítanak polgári vonatokat, mert hiszen perezektől függ, hogy az a municzió, amelyet a mi védelmünkre el kell szállítani, kellő időre a harcztéren megérkezik-e. igen vagy nem. De, bocsánatot kérek, a legkerekebben tiltakoznom kell minden ministeri kényelmi szempont ellen, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely szerint csak azért, hogy az illető 10—15 perczczel előbb érkezzék Budapestre és ne hidegen, hanem melegen ehesse vacsoráját, ily vonatmegosztásokat és vonatkeresztezéseket csináljon, amiknek, sajnos, természetesen az illetők önhibáján és akaratán kívül, ily tragikus lett aztán a következménye. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, engedelmet kérek, én azt beveszem, szokva voltunk hozzá békében, hogy nagyhatalmú helyi nagyságok megállitották és visszahívták az elindult vonatot, (ügy van/ a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon,.) Szokva voltunk hozzá, hogy szalonkocsik és különvonatok ide-oda szaladgáltak. (Mozgás.) Kérem, szokva voltunk hozzá, ide-oda szaladgáltak ministeri vendégekké], de, engedelmet kérek, a háborúban ezzel a rendszerrel mégis csak illenék talán szakítani, (ügy van! a baloldalon.) Én felteszem a t. minister urnak a kérdést : elképzelheti-e azt, hogy pl. Poroszországban akad egy olyan szakminister, aki, ha Berlinből elindítanak a világ bármely tájéka felé egy gyorsvonatot s ő látja, hogy nagy késés van, odamegy vagy odaküldet, — mert nem hiszem, hogy a t. minister ur saját személyében tette volna — odaküldet valakit az állomásfőnökhöz és olyan keresztezést idéz elő, mely az ő kényelmi szempontjából végeredményében mégis ilyen végeztes katasztrófát idézett elő ? A vasúti katasztrófa egy pillanat kérdése, a végzet utján emberi elmével megállítani és kiszámítani nem lehet. Azonban épen tegnap akadt kezembe egy prágai előkelő vasúti szakértőnek véleménye a herczeghalmi szerencsétlenségről; ő meglehetősen tárgyilagosan taglalja ezt az esetet és azt mondja, hogy a vasúti szolgálatban az a fő, hogy a vasúti személyzet a maga megszokott tárgyilagosságából, monoton, egyhangú naj)i munkájából semmiféle körülmények között ki ne zökkentessék, ne idegesittessék. (ügy van ! balfelől.) Már most volt egy nap, november 30-a, mely a maga túlzott forgalmával, azzal az óriási nagy személyszállítással, amelyet Bécs és Budapest között le kellett bonyolítani, amúgy is óriási terhet rótt a vasúti személyzetre. Engedelmet kérek, ilyen kritikus napon a legkevesebb, amit elvárhattunk, az, hogy a szabályok szerint megállapított menetrenden senkinek semmi kényelmi szempontjáért változás ne történjék, (ügy van! a bal-