Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
300 687. országos ülés 1917 nem pedig esetleg forgalmi szempontok, forgalmi nehézségek által is, amint az a jelenben tényleg fennáll. Méltóztassék csak elképzelni, hogy micsoda helyzetben leszünk mi akkor, midőn a hadszíntérnek legkülönbözőbb részeiről ide, Budapestre összefutó és a jelenlegi forgalom lebonyolítására is elégtelen forgalmi eszközökkel és vonalakkal kénytelenek leszünk nemcsak demobilizálni, hanem az akkor még nagyobb értékkel biró nyersanyagaink gyors szállításáról is gondoskodni. Ha tehát nem volna semmiféle más indoka sem annak, hogy ma a háború alatt, a budapesti jmlyaudvari állapotokon változtassunk, azt hiszem, egymagában a demobilizálás, az annak gyors és sima lebonyolításában rejlő óriási közgazdasági erő és pénzüg)d megtakarítás is indokolttá teszi, hogy ezen a ma valóban tarthatatlan helyzeten mielőbb segitsünk, annak orvoslásához mihamarabb hozzálássunk. (Igaz ! TJgy van ! balfelöl.) T. ház ! Még két kérdésem van, amelyeket kissé bővebben szeretnék indokolni, ezért egész tisztelettel arra kérem az igen t. elnök urat. méltóztassék' talán most a déli szünetet elrendelni. (Helyeslés.) Elnök : Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gróf Esterházy Móricz képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Gr. Esterházy Móricz: T. kéj>viselőház! (Halljuk! Halljuk!) összefoglalva azokat a szempontokat, amelyeket a t. kereskedelemügyi minister úrhoz intézett második kérdésemnél szem előtt tartottam, egészen röviden ismétlem, hogy nézetem szerint helytelen volna ezzel az adójavaslattal csak tisztán adószempontból foglalkozni. Ebből logikusan következik, hogy a közgazdasági szempontokat is kell mórlegelni, ha pedig a közgazdasági szempontokat mérlegeljük, akkor nem zárkózhatom el a forgalom bajainak figyelembevételétől és rá kell mutatnunk ezek orvoslására, Eőtényezőül itt el kell ismernünk, hogy a budapesti pályaudvarok, különösen a budapesti rendező pályaudvar befogadási képessége teljesen elégtelen. (TJgy van! a bal- és a seélsöbaloldalon.) Már most ezeknek kiópitése, illetve kifejlesztése, azt hiszem, nincs ellentétben azzal, amit a t. kereskedelemügyi minister ur deczember 6-án Mezőssy Béla t. képviselő urnak válaszolt, hogy üzemben lévő vonalaknak kiépítését nehezményezte, mert az a forgalomnak kárára történik. Hiszen a rendező pályaudvarok kiépítése részben csakis uj pályaudvaroknak építésével történhetnék, ott pedig semmiféle forgalmat nem befolyásolhat ez az építkezés, mert sajnos, ott nincs is forgalom. Végül még rá akarok mutatni e második kérdés kapcsán arra is, hogy a nagyon sokszor hangoztatott vaggonhiány, amely azonban a bejanuár 23-án, kedden. fogadási képesség tekintetében majdnem vaggonbőség, mondom, ez az u. n, vaggonhiány maga után vonja azt is, hogy ez a hiány automatice növekszik, mert minél nagyobb a torlódás és minél lassúbb a forgalom és mennél hosszabb a menetidő, annál több vaggon vétetik igénybe, annál hosszabb a szolgálati ideje a személyzetnek, annál több mozdony szükséges hozzá és annál kisebb a munkateljesítmény. Ezek mind oly általánosan elismert szempontok, amelyeknek bővebb fejtegetése teljesen fölösleges és igy áttérhetek a harmadik kérdésemre, amelyet a t. kormányhoz intézni bátorkodom, amely harmadik kérdés szintén belekapcsolódik a forgalomnak deczentralizácziójába, amelyről a délelőtti ülés folyamán néhány szót voltam bátor mondani. Vonatkozik pedig ez a harmadik kérdésem arra, hogy mily formában, illetőleg mily mértékben vette igénybe a t. kormány az elmúlt, sajnos, majdnem három háborús évben az ország vízi útjait és különösen magát a Dunát. Azt hiszem itt is fölösleges hosszabb földrajzi fejtegetésekbe bocsátkoznom és bizonyítani, hogy ebben a tekintetben igazán páratlanul előnyös helyzetben vagyunk. Hiszen több száz kilométeres dunapartunk van, ennek a partnak igen számos pontjának aránylag kevés nívókülönbség mellett vasúti vonala is van, tehát önkéntelenül is felmerül az a lehetőség, — adatok ebben a tekintetben nincsenek — az a lehetőség, hogy összekapcsoljuk a dunai forgalmat a vasúti forgalommal abban a tekintetben, hogy a túlterhelt vasúti vonalakat tehermentesítsük. De erről most nem akarok beszélni, mert hiszen abban egyetértek a t. előadó úrral, hogy a javaslat a hajózásról nem szól. Az a kérdés, hogy a háború alatt hány sínpárt, felmerül az a kérdés, hogy hány rakodót, hány gőzdarut, hány villamosdarut, hány raktárt és hol méltóztatott felépíteni. Történtek-e egyáltalában lépések és tárgyalások e tekintetben, hogy ezt a hatalmas folyamot, ezt az óriási közlekedési utat mikóp lehet belekapcsolni az országnak s ezáltal a középhatalmaknak forgalmi útjába. A külföldön Angliában, Erancziaországban, Németországban, a parlamentben, a szakegyesületekben minduntalan hallunk biztató nyilatkozatokat, hogy a blokád, a tengeralatti háború daczára a hajóparkot és annak tonnatartalmát fentartották, még ki is bővítették. Nálunk egyetlen szót nem hallottunk arról, hogy dunai hajóparkunk tonnaszáma százalékokban kifejezve növekedett-e vagy csökkent s érdemesnek tartja-e a kormány, hogy dunai hajóparkunkat bármiképen fejleszsze és a fejlesztést miféle irányban véli időszerűnek, ami két és féléves háború után ilyen forgalmi nehézségek mellett nem csekély jelomtőségü kérdés. Midőn ugyancsak egy háborús adójavaslatot, a vagyonadóról szóló javaslatot tárgyaltuk,
