Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

292 6^7. országai ülés- 1917 január 23-ún, kedden. biztosit a ministei ur. Nem látom be, miért ne lehetne ezeket a kedvezményeket az élelmiczikkekie itt is kiterjeszteni ? (Ugy van ! Helyeslés balfelŐl.) Ezt csak azért emiitettem, hogy a kérdés megfontolására időt adjak a minister urnak, mert amint jelezni voltam bátor, a részletes tárgyalás során javaslatot fogok ebben az értelemben előterjeszteni, amelyhez remélem, hogy a fontos közérdekre való tekintettel t. túloldali képviselőtársaim is hozzá fognak járulni. Kérnem kell a minister urat arra is, hogy a szegény erdélyi menekülteket, akik állataikkal, magukkal czipelt terményeikkel, hála Istennek, most már majd visszatérhetnek otthonukba, ez alól a 30%-os adó alól mentesíteni szíveskedjék, mert igazán ez a legkevesebb, amit ezekkel a szegény, hazájukat, otthonukat vesztett emberekkel szemben a törvényhozás megtehet, (Ugy van! halfelől.) S nehogy a t. túloldal egy harczias tagja azt mondhassa, hogy ezzel a kéréssel ismét pártpolitikai czélokat akarunk szolgálni, én készséggel átengedem a kezdeményezést a t, minister urnak, tegye meg ő az erre vonatkozó indítványt. Végezetül ismételten kérem a t. pénzügyminister urat. méltóztassék konszideráczió tárgyává tenni az általam elmondottakat, különösen azt, hogy a 15%-os vasúti díjtételemeléssel elérhető állami több-bevétel is csak 1,280.760 korona különbözetet mutat, ezért a kis szépséghibáért tehát valóban nem volna érdemes szerzett jogokat konfiskálni és a külföldi tőkét egyszersmindenkorra elidegeníteni. Mindezek alapján ugy a magam, mint pártom nevében kijelentem, hogy a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalion. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Lacimé Hugó! Laehne Hugó : T. képviselőház ! Azzal kezdem, hogy már a javaslat czime is helytelenül és rosszul van megválasztva, mert a törvényjavaslat czime szerint vasúti hadiadóról, valójában jaedig csak egy szállítási dijtétel-emelésről van szó. Az indokolásban a kormány beismeri, hogy az üzemköltségek emelkedtek s a pénz vásárlóerejének csökkenése folytán kénytelen a szállítási díjtételeket felemelni. Hangoztatja, hogy vasuk hálózatunk nagy része az államvasút tulajdona vagy annak kezelésében van, igy íegczélszerübbnek látszik a szükséges fedezetet egy ilyen ideiglenes, három évre szóló vasúti adónak behozatalával biztosítani- Azonban a költségeknek ez az emelkedése előrelátható volt; megkívánhattuk volna tehát, hogy most, amikor, sajnos, már a háború harmadik évében vagyunk és a szállítás terén fennálló nehézségeket illetőleg bőséges tapasztalatai vannak, ne egy ilyen gyorsan talpalt törvényj avaslattal, — ahogy a t. előttem szóló képviselőtársam igen helyesen megjegyezte — hanem egy rendszeres tarifaemeléssel, tarifajavaslattal jött volna a kormány a t. ház elé. Bölcsen méltóztatik tudni, hogy az ilyen tarifamegállapitásoknál rendkívül nagyfontosságú közgazdasági érdekek jönnek tekintetbe s hogy egy helytelenül alkalmazott vasúti tarifa, a közérdek szempontjából, igen nagyjelentőségű relácziókat sújthat*. Így például helyesen alkalmazott vasúti tarifapolitikával a fővárosnak 'amúgy is igen súlyos közélelmezési viszonyain nagy mértékben lehetett volna segíteni, másrészt, amennyiben ez a vasúti adó egyes relácziókban túlságosan fog egyes áruka^ sújtani, úgyszólván a fogyasztóra nézve és a termelésre nézve lehetetlen helyzetet fog ez a javaslat teremteni. De itt sem hagyhatjuk szó nélkül azt, amit már egyéb adój avaslatoknál is emiitettünk, hogy ugyanis a t. kormány és a pénzügyminister ur minduntalan előáll ujabb adóemelésekkel, teljesen rendszertelenül és kiváltkép előáll akkor, amikor a képviselőháznak költségvetési joga teljesen ki van játszva. Mi itt folytonosan és állandóan az elé a kérdés elé állíttatunk, hogy ujabb adókat szavazzunk meg, anélkül hogy tudnók, mily czélra lesznek fordítva. Ott vannak a tisztviselőknek egész kategóriái, akik sínylődnek, akiknek előléptetési viszon7ai a háború folytán és a költségvetés hiánya folytán úgyszólván már közbotrányt képeznek. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es amellett ezt látjuk, hogy a kormány

7 és Id váltkép a pénzügyi kormány, nem akarja a mi költségvetési jogunkat respektálni, ellenben igenis folytonos ujabb terheket ró a közönségre és folytonos ujabb adójavaslatok megszavazását kérve jő a képviselőház elé. Nagyon helyesen említette Hódy Gyula t. képviselőtársam, hogy ezt a törvén}^ avaslatot az érdekelt körök nnnden meghallgatása nélkül szerkesztették és hozták ide. De amint érintettem, ez tulaj donképen nem is pénzügyi, hanem inkább közgazdasági javaslat- és kérdem, hogy ha már kihagyták a házon kivül lévő érdekelt köröket, a mezőgazdasági, gyáriparosi és kereskedelmi érdekképviseleteket, miért nem hallgatták meg legalább a képviselőháznak erre hivatott közegeit, nevezetesen a közgazdasági bizottságot, amel_vnek szintén van hozzászólása és a közlekedési bizottságot ? Hiszen vasúti tarifái dolgokban mindenkor megkérdezték a közgazdasági bizottság véleményét. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most, amidőn a javaslat indokolásának bevezető sorait olvassuk, akkor látjuk, hogy a minister ur bevallja, hogy ez szükségessé vált a pénz vásárló erejének világszerte bekövetkezett nagymérvű csökkenése folytán, szóval a valuta romlása miatt. Amikor annak idején, a háború elején és a háború második évében az ellenzék oldaláról többszörösen figyelmeztettük a pénzügyminister urat a valuta romlására és kértük a szükséges intézkedések megtételére, akkor a pénzügyminister ur felállott és egyszerűen kijelentette, hogy a valuta kérdése csak hiúság kérdése és most látjuk,