Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. 29:? hogy még a saját vasúti forgalmunkban, közgazdasági életünkben is a pénz vásárló erejének csökkenése mily nagymérvű intézkedéseket tesz szükségessé és sajnos, mily nagymérvű ujabb terheket ró a közönségre és kiváltkép az amúgy is agyonsanyargatott fogyasztóközönségre, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A javaslatnak leginkább kifogásolható pontja szerintem is a 3. §., ahol a helyi érdekű vasutak oly nagy kedvezményben részesülnek, szerintem egészen helyesen, hogy a vasúti adónak 15 százaléka visszatéríthető lesz beruházási ozélokra. De nagyon laza a szakasznak erre vonatkozó fogalmazása. Itt semmifélekép nincs kifejezve, hogy imperative kötelesek a helyi érdekű vasutak arra, hogy a 15 százalékot befektetésekre fordítsák, hanem, mint emiitették már, csak az van, hogy a pénzügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg visszatérítheti. Epén a Pesti Hirlap mai reggeli száma közli, hogy a helyi érdekű vasutak igazgatóságában 54 képviselő ül, ezekből 53 kormánypárti. (Halljuk! Halljuk 1 Nagy mozgás.) Ez nem oly érdekes, t. képviselőház, hiszen ez a Compass-ban benne van, mindenki ismeri, ez még a régi viezinális időkből való, mert hiszen meg kell jegyeznem, ez nem olyan nagy üzlet, nem nagy jövedelem az ilyen helyi érdekű vasúti igazgatóság, legfeljebb egy kis szabadjegynek, a befolyásosabbaknak egy kis szövetkezeti jegy élvezetével jár, mindenesetre azonban az illető képviselő ki fogja használni az összeköttetését és a helyi érdekű vasút kívánni fogja az igazgatóságában ülő képviselőtől, hogy járjon közben a minister uraknál, a kormánynál, hogy a törvény szerint feltételesen a helyi érdekű vasutaknak juttatandó 15 százalék vasúti adó visszatérítés az illető helyi érdekű vasutaknak is megadassék. Elsősorban tehát e szempontból is a minister urak óriási rohamnak lesznek kitéve, másodszor pedig teljesen helytelen, hogy minden egyes javaslatban a kormány magának ily kegyek osztogatásának jogát tartja fenn. Még a régi szabadelvű párt idejében sem volt ez szokásban és divatban és most minden egyes törvényjavaslatban találunk ilyen kitételeket és ily ujabb kegyosztogatási jogokat, amiket az illető törvényjavaslatok a kormánynak biztosítanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem tudjuk eléggé kifogásolni és megróni. A helyi érdekű vasutaink üzemi berendezése már a háború előtt is nagyon gyatra volt és nagyon is rászorult a javításra és befektetésre; ha ez igaz, akkor tessék valamennyi helyi érdekű vasútnak megadni a 15 százalékos vasúti adó bevételt, tessék ezt egyszerűen kifejezetten a törvénytavaslatban átengedni azzal a kötelezettséggel, hogy ők azt beruházásokra tartoznak fordítani, akkor semmiféle gyanú nem érheti a kormányzatot és viszont a ministerek nagyon sok zaklatástól lesznek mentesítve. De tagadhatatlan, hogy a 30 százalékos díjemeléseket a közvetítők és a termelők is igyekezni fognak a fogyaszt óközönségre áthárítani. Máris tudok egy esetről, hogy az újonnan megalakult szénközpontnál panaszt emeltek egy szénnagykereskedő ellen, aki métermázsánként a szénnek árát már azért akarta 30 fillérrel felemelni, mivel február elejétől kezdve ez a vasúti hadiadó be lesz hozva és ha utána számítunk, hogy mázsánként a 30 fillér emelés mit jelent, akkor rájövünk, hogy a Salgótarján—budapesti reláczióban közel 100%-os szállítási dijemelésnek felel meg. Ez világos példája annak, hogy végeredményben ismét a fogyasztó közönség lesz ezzel megterhelve. Nem tagadom, van tudomásom arról is, hogy a t. kormány egy rendeletet adott ki, vagy szándékozik kiadni, hogy ezt a vasúti hadiadót nem szabad a fogyasztóközönségre áthárítani, de tudjuk azt. hogy az erős kéz kormányzati omnipotencziájának mai korszakában mennyire tartják meg a ministeri rendeleteket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így pl. a közélelmezés terén senki sem veszi figyelembe sem az ármegállapitási, sem a makszimálási, sem a költségátháritási rendeletet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Epugy^, mint a javaslat második részében az illetékeknél fel van jogosítva a minister kivételt tenni, épugy T az élelmiezikkek tekintetében is kivételt kellene statuálni. Amennyiben, amint azt a t. előttem szóló képviselőtársam jelezte, ily irányú javaslat beterjesztetik, a magunk részéről azt a legmelegebben fogjuk pártolni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annak igazolására, mennyire igaz az, hogy az ilyen fuvardíj emelések végeredményben mindig a fogyasztóközönséggel fizettetnek meg, utalok arra, hogy, szerintem nagy T on helyesen, a kereskedelmügyi minister megvonta a vásárcsarnoktól a 10%-os szállítási díjkedvezményt. A székesfővárosi vásárcsarnoki bizottság tárgyalta ezt a kérdést és megállapította, hogy ez ismét csak az élelmiszereket fogja Budapesten drágítani, mivel az így megdrágított szállítási dijakat át fogják hárítani a fogyasztóközönségre. A sok kedvezmény mellett, amelyet a kormány mindenkor biztosított magának, hogy azokat osztogassa, találkozunk most egy kitétellel, hogy egy igen fontos kérdésben rendeleti utón fog a kormány intézkedni és itt arra a furcsaságra jövök rá, hogy a javaslat indokolásában jelenti ki a második fejezetre nézve, hogy az állatszállításoknak az illetékét a kormány rendeletileg fogja megállapítani. Nagyon is fontos, hogy épen az állatszállításoknál épugy a törvényben legyen megállapítva az illeték, mint a többi árukra vonatkozólag. (Helyeslés balfelől.) Nincs semmi szükség arra, hogy a pénzügyminister ur a indokolásban magának egy ilyen jogot tartson fenn. (Igaz f Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, sikerült bebizonyítanom azt, hogy a törvényjavaslat semmi tekintetben sem felel meg a mai komoly időknek, hogy nem felel meg a közérdeknek, hogy nem felel meg a közgaz-
