Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

687. országos ülés 191? január 23-án, kedden: 291 szintén 15%-os visszatérítési kedvezményt nyújt, amelyek a 4%%-os adóosztalékot nem érték el. Hát-, t, pénzügyminister ur, akkor, midőn az a) és b) pontban lévő jutalmazásoknál esetleg visszatérítési engedményeknél nagyon helyesen méltóztatott megindokolni azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a háboruokozta költségek rendkívüli mértékben szaporítják ezeknek a vasutaknak üzemköltségeit, akkor el méltóztatott felejteni, — én legalább nem hiszem, hogy a pénzügyminister ur nem kérdezte volna meg a kereskedelemügyi minister urat, akinek fenhatósága alá tartoznak ezek a vasutak — el méltóztatott felejteni informálni, hogy a helyi érdekű vasutak is abba a kategóriába tartoznak, sőt tudok eseteket, ahol a kereskedelemügyi minister ur egész kis vasúti társaságokra nézve igen szigorú rendszabályokat helyezett kilátásba, ha egy telefonhuzal nem készíttetik el, holott szerződésükben a szállítási dijakon kivül még az is biztosítva van, hogy csakis azon esetre tartoznak ezzel, ha ezt fontos forgalmi érdekek kívánják, »azonban ezekre nem lehet csak ugy a sablon szerint hivatkozni, ha bizonyítani nem méltóztatnak«. A herczeghalmi vasúti katasztrófánál fel voltak állítva a szemaforok. Egy másik vasútnál pedig arra hivatkoznak, hogy a telefon nem volt kiépítve és ezért történt a szerencsétlenség, holott a t. minister ur meggyőződhetett volna arról, hog}' az a vasúti alkalmazottnak túlságos mértékben igénybevett szolgálati ideje folytán előállott fáradtsága következtében állott elő, mert 32 órás munka után összeesett a forgalmi irodában. Mit gondol a t. minister ur, hiszen a sürgönyleadó apparátus kopogására, sőt a telefonhívásra sem ébred föl az illető, mert hiszen agyon vannalí ezek csigázva. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor tehát, ha a szerzett jogok konfiskálásáról van szó, a t. pénzügyminister urnak, akit én igazán olyannak ismerek, aki nemcsak a magyar tőkének, hanem a külföldi tőkének is oszlopos és erős támogatója volt mindenkoron, hogy méltóztatik azt képzelni, hogy a törvényben előirt, az engedélyokiratban is biztosított és a kereskedelemügyi minister ur által jóváhagyott alapszabályokban is biztosított azt a jogot, hogy 5 százalékos osztalék kilátásba lett helyezve, — hiszen az a külföldi tőke csak ennek alapján jött be ide Magyarországba, hogy az 5 százalékot biztosították számára, hogy azt tőkéje után nreg fogja kapni — hogy méltóztatik képzelni, hogy az a külföldi tőke most, midőn azt hallja, hogy a pénzügyminister ur most egyszerűen, nem tudom, milyen okból, az 5 százalékot 4 és egy fél százalékra redukálta. Hogy félreértés ne legyen, megmondom azt is, hogy én semmiféle bankban vagy helyi érdekű vasút igazgatóságában helyet nem foglalok, engem tehát az elfogultság vádjával illetni nem lehet. Én a j ogos magánérdeket látom, pénzügyipolitikai szempontok irányítanak, azért hívom fel a t. minister ur figyelmét a külföldi tőkével szemben tanúsított eljárásának várható következményeire. Hiszen talán felesleges is magyaráznom, hogy azok a pénzcsoportok, amelyek czimleteket bocsátanak ki. legnagyobb részt márkára és svájczi frankra állítják Id czimleteiket. eltekintve tehát :

a rettenetes nagy valutaveszteségtől — amit én nem sajnálok, inert ismétlem, csak magánjogi szempontból kezelem ezeket a dolgokat — mi lesz a következménye annak, hogy mig a vasút építésekor 5%-ot helyeztünk a külföldi tőkének kilátásba, most 4 és 14%-ban állapítjuk meg azt a határt, amely szól akkorra, amikor a díj visszatérítés jogával akarnak élni "'olyan társulatoknál, amelyek esetleg még nem érték el a 4 és %%-os osztalékot. Ne vegye tréfának a minister ur, de aktuálisabb hasonlattal nem állhatok elő. Olyan dolog ez a külföldi tőkével szemben, mint amikor egy képviselő választása alkalmával legelőt, vasutat, mindent megígér a jelölt, s mikor az automobilon beszállított választók leszavaztak s a mandátum kezében van, egyszerűen megfeledkezik az Ígéreteiről, elbocsátja a választókat azzal, hogy most már nincs reájuk szüksége. Az a választó ebbe esetleg belenyugszik, de a külföldi tőke nem ilyen és félő, hogy ennek az eljárásnak az lesz a következménye, hogy bármilyen hitegetésekkel éljünk is a jövőben, külföldi tőke nem fog bejönni hozzánk. A részletes tárgyalás során leszek bátor egy módosítást előterjeszteni, amire már most fel akarom hivni a t. pénzügyminister ur figyelmét. Kiszámítottam, hogy a 30%-os vasúti dijtétel mellett bizonyos viszonylatokban milyen emelkedés várható. Ha pl. Zsombolyáról Turóczszentmártonba — ami kilométerekben kifejezve 525 kilométer távolság — 2 korona 44 filléres dijtétel mellett gabonát szállítok s ehhez a 30%-ot hozzáveszem, akkor ez, a búzának mai 41 korona 50 fillér makszimált árát véve alapul, végeredményben olyan áreltolódást fog eredményezni, amit sem a termelő, sem a fogyasztó el nem viselhet, nem is szólva a közvetítő kereskedelemről, amely az árakat még jobban felhajtja s arról, hogy közélelmezési kérdésről van szó. (Ugy van ! balfelöl.) Nem látná-e tehát helyénvalónak a t. minister ur, hogy a népélelniezésre szánt czikkek, valamint a vetőmagvak is ez alól a hadiadó alól kivétessenek ? (Helyeslés balfelöl.) Különösen visszás helyzeteket idéz elő ez a tarifaemelés a mai körülmények között, amikor megtörténik az a furcsaság, hogy tengerit vagy burgonyát küldenek, mondjuk Lúgosról Ugocsába, az ugocsai tengerit és burgonyát pedig pl. Somorjába s mindezt a központ utalványozása alapján. Méltóztassék már most elképzelni, milyen visszás helyzetekre fog ez vezetni és milyen rettenetes terheket kell a 30%-os vasúti tarifaemelés következtében annak a szegény közélelmezésre szorult fogyasztónak elszenvednie ! Pedig, hogy a pénzügyminister ur tud különbséget tenni, arra példa a javaslat második fejezete, amely a fuvarlevelekre vonatkozik, ahol rendkívüli kedvezményeket 37*