Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. 285 ugy a termelő, mint a fogyasztó érdekeinek megfelelően. A bevételek nagyságát, amelyeket az állam a 30 százalékos hadiadóból remél, csak megközelítőleg lehet megállapítani azon adatok alapján, amelyek a háborút megelőző utolsó időkből állanak rendelkezésre, minthogy a háborús időszakban a forgalmi viszonyok eltolódása nem alkalmas arra, hogy fiksz alapot kapjunk a későbbi években ezen forrásból eredő jövedelmek nagyságának megállapítására. A statisztikai adatok figyelembevételével tehát, amelyek az 1913. évi adatokon alapulnak, az államnak a hadiadóból eredő bevétele — csak megközelitbetőleg és körülbelüli számokban — talán 100—120 millió korona közt fog forogni. Nem nagy összeg, de mindenesetre jelentékeny, mert hiszen ma, mikor milliárdokkal dolgozunk és mikor száz meg száz millió egymásután úgyszólván észrevétlenül emésztetik fel, 100—120 millió jövedelmi többlet nagynak nem tekinthető, daczára annak, hogy ez a 100—120 milliónyi jövedelem előteremtése elvitázhatatlanul a fogyasztó és termelő közönség vállait jelentékenyen meg fogja terhelni. (Igaz! Ugy van!) Megjegyzem, hogy a dolog természetében áll, miszerint ez a vasúti adó csak Magyarországnak a vasúti vonalai után fog kivettetni és fizettetni. A törvényjavaslatnak jelentékeny és nevezetes intézkedése az, hogy a pénzügyi és kereskedelemügyi ministernek jog adatik arra, hogy a vasúti hadiadóból befolyó jövedelemnek legfeljebb felerészét bizonyos feltételek mellett meghagyja az egyes vasutaknál. A törvényjavaslatnak intézkedései szerint különbség tétetik a fővasutak, azon vasutak között, melyek önálló kezelésben vannak és azok között, amelyek nincsenek önálló kezelésben, hanem más vasutak által kezeltetnek. Ezekről a vasutakról külön-külön emlékezik meg a törvényjavaslatnak 3. §-a és megállapítja, hogy ezen vasutak hadiadójának legfeljebb felerészét milyen mértékben engedheti el a pénzügyi és a kereskedelemügyi minister együttes megállapodás alapján. A közös fő vasúti vonalakra nézve abban a mértékben, hogj^ az árudijszabás egysége fentartható és biztositható legyen, mert közgazdasági szempontból előnyös és fontos az, hogy az árudijszabás egysége a monarchia két államában továbbra is fentartható legyen. A többi önálló kezelésben lévő vasutaknál a 15% visszaengedésére vonatkozólag az a szempont érvényesül, hogy elegendő fedezetük lehessen a háború következtében keletkezett nagy anyagárakra, a megújítási munkákra, a beruházások fokozására és mindenekfölött arra, hogy ezen munkálatoknál a múlthoz viszonyítva nagymérvű áremelkedés mutatkozik. Ezen vasutak jogosítva lennének ezen kiadások fedezésére dijszázalékaikat emelni, de ép azért, hogy ezen 30%-os hadiadón felül ujabb 15%-os díjemeléstől az érdekelt közönség megkíméltessék, engedi meg a törvényjavaslat ezen 15%-nak a kiadások fedezésére való átadását, A harmadik csoportba tartoznak a vasutak kezelésében lévő helyi érdekű vasutak és itt az a mértékadó, hogy a részükre meghagyott 15%-os vasúti adóból megfelelő részesedés juttassék nekik, hogy ezáltal az elsőbbségi részvények után fizetendő 4 és %%-os kamatnak fedezetét előteremthessék. Megj egyzem, hogy a vasúti engedélyokiratokban ezen vasutaknak is meg van adva az a jog, hogy dij felemelés által a megfelelő anyagi eszközöket előteremthessék, de a közönség érdekében kerülendő, hogy ezek a vasutak ujabb megterheléssel róják meg a vasutat igénybevevő közönséget. A törvényjavaslatnak ez a része az, mely a legtöbb megbeszélés tárgyát képezte a közéletben és azokban az orgánumokban, amelyek erre hivatva vannak. Ha teljes objektivitással akarom megítélni a kérdést, nem zárkózhatom el a helyi érdekű vasutaknak nagy jelentősége elől épen közgazdasági életünk szempontjából, mert tagadhatatlan, hogy ezek a helyi érdekű vasutak, amelyek utolsó kéz gyanánt nyúlnak be közgazdasági életünk forgalmi viszonyaiba, teszik sokszor lehetővé, sajnos igen mostoha útviszonyaink mellett, azt, hogy az ország egyes részei elérhetők és gazdaságilag kezelhetők legyenek. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Bizonyos, hogy itt-ott voltak kifogások emelhetők a helyi érdekű vasutak építkezése és a költségek beállítása tekintetében, (Igaz / Ugy van ! a baloldalon.) ezt nem akarom kétségbe sem vonni, de ennek daczára a helyi érdekű vasutaknak a mi közgazdasági életünkre való nagy jelentősége elől elzárkózni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Es hogy ha a pénzügyi kormány bizonyos tekintetben lehetővé akarja tenni azt, hogy az a bizalom, mely a külföldi tőke részéről megnyilatkozott a magyar helyi érdekű vasutakkal szemben, fokoztassék azáltal, hogy a megállapított kamatjövedelem részben biztosíttatik, ez, azt hiszem, kifogás tárgyát nem képezheti. Nem akarok részletesen rámutatni arra, hogy nagy állami és nemzeti érdekeket is szolgálnak ezek a helyi érdekű vasutak, amennyiben az ország perifériáin ezeknek a helyiérdekű vasutakna': léte "és forgalma a hadi védelem szempontjából eléggé meg nem becsülhető szolgálatot tett. (ügy van ! jobbjeléi.) A törvényjavaslat különbséget tesz a tekintetben, mely vasutak fognak lávétetni a hadiadó viselése alól, melyek lesznek azok, melyek feltétlenül mentesittetnek és melyek lesznek azok, melyeknek mentessége engedélyezhető. Csak röviden jelzem, hogy kivétetnek a vasúti hadiadó alól is a közúti vonalak, azután a Budapest területén lévő és hasonló megítélés alá eső közúti jellegű villamos üzemű helyi érdekű vasutak. Ezeknek kivételét a törvényjavaslat indokolása szerint az tette szükségessé, hog}?- Budapest város közterheinek enyhítésére meg legyen adva a mód, másrészről pedig, hogy a helyi forgalom túlságosan ne sujtassék. A másik csoportba tartoznak azok, amelyek feltétlenül mentesek a vasúti hadiadó alól, még