Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-686
278 686. országos ülés 1917 január 22-én, hétfőn. az uralkodóliázra s a nemzetre ránehezedő dinasztikus hagyománynyal történt meg a szakítás, történt meg a legnehezebb lépés annak a tradicziónak megtagadásával, Magyarország állami, önállóságának elvi elismerésével. Mondom, ha nem is tökéletesen vitetett keresztül, ha annak minden konzekvencziája le nem vonatott, — hogyha a múlt érzelmi világának bizonyos maradványai ránehezedtek még az alkotmányos érára is, de a nagy, a döntő lépés megtörtént. Rajtunk áll azon tovább építeni, azt tovább fejleszteni. De azt az érdemet, azt a nagy históriai érdemet elvitatni és kisebbíteni nem lehet, hogy a boldogult király vitte végbe ezt a szakítást, hogy ő alapozta meg azt az uj érát, amelyben meg van adva nemzetünk számára a boldogulásnak uj útja és módja. (Altalános helyeslés.) Ebből a szempontból és ezért járulok hozzá a törvényjavaslathoz. És hogyha Holló Lajos t. képviselőtársam kiterjedt a külpolitikai események fejtegetésére, én igenis a magam szempontjából s a magam mélységes meggyőződésével a boldogult uralkodónak el nem évülő érdeméül tekintem, hogy ki tudta bontani a monarchiát ezekből a tradicziókból, melyek a Nyugat felé való terjeszkedésért s oly hatalmi j)ozicziók megtartásáért folytattak küzdelmeket, amelyek Magyarország nemzeti érdekével semmi harmóniában nem álltak ; hogy meg tudta találni a kibékülést, sőt a szövetséget is azzal a dinasztiával, amelylyel uralkodása elején a legmélyebb ellentétben állott s azon nagy nemzettel, amelylyel való együttműködés és szövetség épen Magyarországnak mint önálló nemzetnek egyik legerősebb biztositéka. (ügy van I Ugy van! Általános élénk helyeslés.) Ezekből a szempontokból nézem én ezt a törvényjavaslatot. Hiszen, hog)^ mindazoknak a hibáknak, mindazoknak a kormányzati visszaéléseknek, amelyekért alkotmányunk szerint a felelősség azokat a tényezőket illeti, amelyeket a törvény ilyenekül kijelöl, mindazoknak a hibáknak, káros jelenségeknek a súlyát én is ép ugy érzem, mint előttem szóló t. képviselőtársaim: arról az én egész politikai pályám tesz tanúságot. (Ugy van ! a hátoldalon.) Jelenleg azokat a nagy vonásokat látjuk magunk előtt, a magyar történelem egy uj érájának megkezdését és megalapozását. Reméljük, hogy mostani királyunk, akire nem nehezedik rá a kora ifjúságban szerzett benyomások súlya, a ki ilyen súly nélkül fejlesztheti tovább nagy elődjének munkáját, reméljük, hogy ő el fogja érni azt, hogy minden diszharmónia, minden zavaró érzelem nélkül ünnepelhessük meg betetőzését annak a munkának, amelyet I. Ferencz József kezdett. (Élénk tetszés és taps a bal- és a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ' feljegyezve senki sincs ! Kivan még valaki szórni? (Nem!) Ha szólni senki se kivan, akkor a vitát I bezárom. . * Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Nemcsak a parlamenti szokásnak teszek eleget, hanem igazán teljes lelkemből csatlakozom azokhoz az ékes, igazán az államférfiú látókörének teljességét feltüntető szavakhoz, amiket gróf Apponyi Albert t. képviselő ur felszólalásának elején kifejteni szives volt. Az ő beszéde felment engem az alól a rám nézve kétségtelenül sokkal nehezebb feladat alól, hogy a kormány nevében és azon párt részéről, amelyhez tartozni szerencsém van, hasonló kifejtéseket megkíséreljek. Teljesen egyetértek gróf Apponyi Albert igen t. képviselő úrral abban is, hogy ennél a törvényjavaslatnál a nagy történelmi persjjektivából kell a lefolyt közel félévszázad eseményeire visszatekinteni. Ez a mély benyomás, amit az utolsó hat év hivatalos működése kajicsán a hivatalos érintkezés megdicsőült nagy királyunkkai éltem fogytáig bennem keltett, talán zavar engem az objektív látásban. De határozott nézetem, hogy megdicsőült nagy királyunk nagyművét igazi uralkodói erényekkel és — ami nála talán még az uralkodói erényeknél is nagyobb volt — emberi erényeinek mintaszerű kifejtésével, szinte legendás munkaszeretettel és kötelességtudással végezte. Ez a nagy munka az ő nagy emléket mindörökre megörökíti. (Igaz, ugy van !) Ezen a programmon épült fel az, amit Deák Ferencz, az én mindenkori politikai ideálom, a hatvanhetes felirati javaslatában kifejtett. (Mozgás a baloldalon.) Polónyi Géza (közbeszól). Balogh Jenő igazságügyminister: Igenis, a magyar állam, önállóságának kifejtése épen ezen utolsó évtizedek alatt sokkal nagyobb mértékben domborodott ki és emelkedett érvényre, mint azelőtt évszázadokon át. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) De ki kell még különösebben emelnünk e törvényjavaslat tárgyalásánál, hegy majd ha e létünket veszélyeztető óriási méretű háború bevégződik, akkor majd ismét ki fog tűnni, hogy mindaz, amit Magyarországon a kultúra, különösen a magyar nemzeti művelődés és a tudományos tevékenység terén még végeznünk kell, annak az alapjai ebbe a korszakba nyúlnak vissza, annak kezdete és felvirágzása abban a korszakban indult meg, amelynek egyik legnagyobb fiáról ez a törvényjavaslat megemlékezik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mély tisztelettel kérem a kormány és azon párt részéről is, amelyhez tartozni szerencsém van, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, a jobboldalon.) Elnök; A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Felkiáltások a baloldalon: Polónyi kérdése elintézetlen maradt.) Kérem azokat a t. képviselő urakat, akik a