Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-686
686. országos ülés 1917 január 22-én, hétfon. 275 intézményeként lett törvénybe iktatva. És nem voltunk képesek ebbe az intézménybe az államiságnak legelemibb jogait sem belevinni. Benn volt ezen törvényekben a szabad rendelkezési jog gazdasági életünk felett, s midőn kötelességünkké vált ennek létesítése, kitűnt, hogy mindezek csak papirosintézkedések és papiros jogok, amelyeknek a nemzet meggyengült ereje nem tud igaz tartalmat adni. . Ez leginkább nyilvánult meg akkor, midőn ujabb 20 vagy több év elteltével, nemzetünk életösztönei újra feléledtek, midőn az aléltság kissé engedett, midőn a parlament termeibe a nemzet igaz akarata folytán bejutott többség végre re vindikálta azokat a jogokat, amelyek ezen törvényekben le vannak fektetve. Nem az állam önállóságának és függetlenségének a jogait, csak a 67-es kiegyezésben megállapított jogokat és akkor jöttek azok a keserves kiábrándulások, hogy ezek a legnemesebb intencziókkal létesített szabályok nem szolgálnak a nemzet fejlődésére, akkor jött az, amit Polónyi Géza t. képviselőtársam is említett, hogy midőn a nemzet megkövetelte a maga jogait a hadseregben, akkor egy lesújtó, 'merev tiltakozás volt rá a válasz, a Chlopy-i szigorú hadiparancs, amelytől eltérés nem volt. (Igaz! Ugy van I a szélsőhaloldalon.) Mikor pedig a parlamentben a törvényben biztosított gazdasági önállóság irányában akartunk egy lépést előre tenni és a ház többsége kifejezte elhatározását, hogy Magyarország gazdasági rendjét az állami önállóság alapján kívánja létesíteni és feliratot intéztünk a királyhoz, ezen első lépésünk, amelyet legitim formában a képviselőház többsége akaratából tettünk meg, szintén merev visszautasításra talált. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Archimedes azt kívánta, hogy egy pontot adjanak neki és abból a világot sarkából kiemeli. Politikai életünkben is megjelentek az Archimedesek, kiknek nem volt a parlamentben egyetlen emberük, nem volt politikai programmjuk. törekvéseiknek még csak nevet sem tudtak adni, ezek is csak egy pontot kívántak, amelyből Magyarország alkotmányos életét kiemelhetik sarkaiból, — a hatalmat. A hatalom birtokában használták fel azután az eszközöket arra, hogy a nemzetnek ezt az előretörő önállósági törekvéseit megsemmisítsék, hogy a parlamenti tanácskozás rendjének megsemmisítésével a nemzetet mindattól megfoszszák, amivel sorsát a jövőben szabadon irányíthatja. (Igaz! ügy van! a szélsőbáloldalon.) A mi Archimedeseink akkor jöttek, midőn a nemzet megkezdte a gazdasági és a katonai téren jogainak revindikálását és akkor, amikor jöttek, egyszerre megnyíltak előttük a bankok trezorjai, dűltek ki belőlük a miihók, amelyeket összeharácsoltak, hogy ügynökeikkel eláraszszák az országot és Magyarország alkotmányos többségét a leg 7 korruptabb eszközökkel és a legnagyobb presszióval letörjék. És miként 1848-ban nem voltak elegendők a Mag) r arországon lévő haderők a magyar szabadság leigázására, most is Ausztriából jöttek hadtestek, hogy a választásoknál Magyarország parlamenti életét megsemmisítsék. Előttünk vannak ma is és annak a lefolyt epochának jellemző és elitélendő tünetét képezik a parlamentet körülzáró gépfegyverek, a katonai csapatok, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) előttünk van az a szomorú kép, midőn idebenn orgiákat ültek a fegyveres hatalom erőszakoskodásai. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) • Ezek nem olyan dolgok, amelyeket mint a jövőben követendő, áldást hozó példákat állithatunk fel a fiatal uralkodó előtt, midőn pályáját megkezdi, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem olyanok, amelyek ellen fel kell emelni tiltakozó szavunkat és ki kell mondanunk, hogy az Isten óvja meg az országot egy olyan politikának követésétől, amelyben ismét azok az abszolutisztikus árnyak és törekvések és a belülről érvényesülő hatalmi vágyak vegyék körív az uralkodót, azok irányítsák elhatározását és Isten óvja meg egy olyan politika követésétől, ahol a nemzetnek törvényekben lefektetett jogai nem a legteljesebb elismerésben és királyi védelembe . részesülnek. (ügy van! balfdől.) Végül az Isten óvja meg az uralkodót, a trónt és a nemzetet is egyaránt attól, hogy elismerésre jusson egy olyan politikai irányzat ame y erkölcstelen alapokra van felépítve, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely a nemzet alkotmányos életét nem tiszteli és amely a parlament megállapított tanácskozási rendjét és szabadságát a fegyvernek erejével akarja elnyomni, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a belügyi poli ikában, amelyet a múltban tapasztaltunk, nem képez követésreméltó példát, legyen szabad röviden rámutatni arra is, hogy a külpolitikában lefolyt események sem olyaíok, amelyek minden irányban szerencséseknek és Í a nemzetre nézve áldásthozóknak volnának tekinthetők. A külpolitikát az irányítja, hogy az uralkodó gondozása alatt álló államok ereje kiméltessék, jövőjük minél -virágzóbbá és fényesebbé tétessék. A mi külügyi politikánk Bécsből irányítva, sajátságos tünetet mutat föl az elmúlt évtizedek, sőt az elmúlt évszázadok alatt is. Ugy a társadalom, nűnt a politika az extravagancziáknak is produktumait szokta szülni. A társadalmi életben vannak egyének, akik extravagancziából egész anyagi ekszisztencziájukat dobják oda. akik meglevő értékeiket semmire nem becsülik, mert megszállja őket a vágy, hogy a szemük látkörébe eső tárgyakat bírhassák és ez a bírás, ez a harácsolás vágya az, amely náluk a meglevő erőiknek kiméi étét feleslegessé teszi. A politikai életben is vannak ilyen birnivágyások, amidőn a hatalmak az uralkodásuk alatt álló nemzetek erejének kímélete és gondozása helyett ezeket mind oda dobják, hogy sokszor danái ajándék, sokszor elérhetetlen vágyak és birtokok után fussanak, amelyekért azután népeiknek erejét és népek gazdasági életét és vérét dobják 35*
