Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-686
686. országos ülés 191 önként megadatja a nemzetnek azt, ami a nemzeté. (Igazi ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És a csalódás, t. ház 1 De ne gondoljunk erre. Nem mintha megijednénk a gondolattól. ötven királyunk volt. Voltak közöttük nagyok, kicsinyek ; erősek, gyöngék ; bölcsek, szentek, könnyelműek ; a nemzeti érzéssel szemben idegenek, a nemzetet megértők. Es mind elmultak, de a nemzet tovább él. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A királyok uralkodása csak egy-egy emlék a nemzet életében. Van, aki szép emléket hagy maga után, amelyre századok múlva is büszkeséggel, hálával gondol az utókor. -Van, aki szomorú emléket hagy maga után, amelyet inkább nemes megbocsátással, mint keserűséggel őriz a nemzet. Van, akinek jelentéktelen, múló emléke elmosódik a nemzeti élet gondolatában és csak nevét őrzi meg a történelem. Mert a királyok maguk munkálják, maguk faragják emléküket a nemzet meg gyűjti azokat és tovább éli életét. Ezzel a törvényjavaslattal, amely a koronázás beczikkelyezéséről szól, az ötvenegyedik magyar király uralkodásának, munkájának, egykori emlékének alapkövét teszszük le. Hogy milyennek készül, az nemsokára elválik. A törvényjavaslatot különben, amely a hitlevéltől és az eskütől eltérőieg csak IV. Károly királyról szól, elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : Több szónok felirva nincs. Kivan még valaki szólni ? Gr. Apponyi Albert: T. ház ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy magam is, de én azt hiszem, minden jó magyar ember szive mélyéből osztja előttem szólott t. képviselőtársamnak azt az óhajtását, hogy nemrég megkoronázott királyunk uralkodása véget vessen mindazoknak a jelenségeknek, amelynek következménye az. hogy legszebb, legmagasztosabb ünnejjélyünket sem tudjuk megülni valamelyes zavaró körülmény nélkül, (ügy van I Ugy van ! a baloldalon.) véget vessen azoknak a jelenségeknek, amelyek lehetetlenné teszik, hogy teljesen egészséges életet éljen ez a nemzet és hogy teljesen egészséges viszony fejlődjék nemzet és királya, a magyar királyság és a pragmatica sanctio által vele egy uralkodó alá állított osztrák között. Azt hiszem, hogy ez bekövetkezzék, együttes érdeke mindazoknak a tényezőknek, amelvek itt szóba jöhetnek és én azok helyett a zavaró jelenségek helyett, amelyeknek némi nyomait, sajnos, látnunk kellett most is, szivesebben időzöm azoknál a biztató jelenségeknél, amelyek azt a reményt alapozzák meg, hogy valóban uj éra következik be, amely a lefolyt érának tagadhatatlan érdemeit tetőzi azzal, hogy azokat a tökéletlenségeket és hiányokat kiküszöböli, amelyek abban még megmaradtak, azzal, hogy amint előttem szólott t. kéj>viselőtársem helyesen mondta, visszaszerzi a magyar királynak, a magyar királyi méltóságnak és a magyar királyi jogoknak ezen a területen való január 22-én, hétfőn. 261 kizárólagosságát, teljességét, és azzal, hogy ezt a nemzetet is teljesen visszaadja önmagának. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennélfogva szivesen átengedem magam annak a magasztos és lélekemelő benyomásnak, amelyet egy törvényesen lefolyt koronázás egyes bántó mellékkörülmények daczára is mindnyájunk szivében ébreszt. Ezek u m meddő érzelmek és nemcsak érzelgési hullámzások. Minden koronázásban történelmünknek és közjogunknak mintegy kivonata jut kifejezésre és azért gyakorol a mi koronázásunk nemcsak mireánk, magyarokra, hanem a szemlélő idegenekre is olyan hatást, amely semmi más koronázás hatásával össze nem hasoiilitható, mert ez a kOjOn:z s egy közjogi cselekmény, ez a koronázás egy szu/erenifcás teljességének megszületése, ez a koronázás egy alkotmányos életben beállott hézagosság után a folytonosságnak helyrelllitása. (Ügy van ! ügy van I a baloldalon.) így állván a dolog, csak egy körülményre akarom ennél az alkalomnál felhívni a t. ház és a kormány figyelmét és egy dologra nézve kérek a kormánytól felvilágositást. Arra nézve akarok t. i. választ, miért nem történt meg e koronázás alkalmából az, hogy a velünk szövetséges és velünk barátságos viszonyban álló államok uralkodócsaládjai arra meghívást kaptak. Minden más koronázásnál, az angol koronázásnál, az orosz czárok koronázásánál, bár a barátságos viszonyban lévő államok rendes képviselői jelen vannak, aminthogy itt is jelen voltak és mi az ő jelenlétüket örömmel láttuk és megtiszteltetésnek vettük és mint olyant teljesen honoráljuk, daczára ennek minden koronázásnál meg szokott történni, hogy a barátságos viszonyán lévő u alkodóházak azokra meghivatnak s azokon magukat külön, rendesen az uralkodóházhoz tartozó személyiségek által kéji viseltetik, így történt minden olyan angol koronázásnál, amely az én visszaemlékezésem körébe esik és igy történt két orosz czár koronázásánál is, amelyre visszaemlékezem. Ez, hogy ugy mondjam, nemzetközi szokás. Pedig a magyar királyok állását nem tartom csekélyebbnek, mint akármelyik európai uralkodó állását, (ügy van I Ugy van I a baloldalon.) a magyar koronázást nem tartom csekélyebb nemzetközi jelentőségű eseménynek, mint akármelyik más európai fejedelem koronázását, sőt, ha szabad igy mondanom, talán annyiban nagyobb jelentőségű, amenynyiben nagyobb közjogi jelentősége van a mi nemzeti életünkre nézve, mint akármely más nemzetnél előforduló koronázás. Mert sem az angol királyoknál, sem az orosz czároknál a koronázás tudtommal nem feltétele annak, hogy az uralkodó az uralkodói jogok teljességébe lépjen, hanem a koronázás ott csak egy ünnepélyes, hogy ugy mondjam, megszentelése annak a hatalomnak, amelynek birtokába az uralkodó az örökösödés által különben is belép. Ennek folytán nem tudom megmagyarázni, hogy ezen meghívás a velünk barátságos lábon álló uralkodóházakhoz nem történt meg, mert ha