Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-686

262 686. országos ülés 1917 január 22-én, hétfőn, megtörtént volna, semmi kétségem aziránt, hogy ők magukat szívesen képviseltették volna épugy, mint más koronázásoknál. Akihez szerecsénk volt és aki iránt a magyar nemzet ezért hálás rokonszenvvel viseltetik, a bolgár király ö felsége, (Általános éljenzés.) amint ő magát többek előtt kifejezte, nem meghívás folytán, hanem mint magyar főúr azon gyökérszálaknál fogva, amelyek ehhez az országhoz fűzik, jelent meg (Általános élénk éljenzés.) és amelyeknek ápolását ő olyan szeretettel tartja fenn. Tehát arra nézve kérek felvilágosítást, nehogy ennek a ténynek elmara­dásából a magyar korona fényére ós a magyar koronázás nemzetközi jelentőségére bármely ho­mály essék. A törvényjavaslatot különben a ma­gam részéről is elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a. baloldalon.) Elnök : Kíván ínég valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Minthogy a ministerelnök urat, sajnálatomra, más kötelességek meggátolják abban, hogy a mai "ülé­sen jelen legyen, a kormány nevében nekem jutott, egész váratlanul, a feladat, hogy az elhangzott észrevételekre néhány tiszteletteljes megjegyzést tegyek. Mindazok, akik erős lelki életet élnek és akik a történelmi tradicziók tiszteletében nevelkedtek fel és öregedtek meg, különös elégtétellel tekint­hetnek vissza a koronázás lefolyt najjjaira. Mert mindnyájunkat az a meggyőződés hatott át. hogy e történelmileg fejlődött alkotmányunk által meg­állapított ősi szertartásokban épugy, mint a ma­gyar szent koronában és a többi koronázási erek­lyében annyi őserő rejlik, hogy azokból a kegye­letnek és a felemelő érzéseknek oly teljessége áradt ki a nemzet azon rétegeire is, melyeket ma esetleg már egész más világnézet hat át, hogy e törté­nelmi emlékeknek erejét évszázadokon át elpusz­tithatatlanoknak, sőt ép azért, mert egész más viszonyok között felnövekedettek lelkét is képe­sek átalakítani, erejükben még meggyarapodottak­nak keU tekintenünk. (Élénk tetszés jobbról.) Ennek folytán meg vagyok győződve, hogy azok a gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur által felemiitett zavaró momentumok, melyek a koro­názás körül esetleg felmerülhettek, elenyésző cse­kély jelentőségűek a koronázásnak és az azzal össze­függő szertartásoknak és állami cselekményeknek nagy, felemelő, lelkesítő és igazán nemcsak évekre, hanem bizonyára évtizedekre kiható hatásával szemben. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ezért azon törté­nelmi időkben, melyben élünk, melyekben e nem­zetnek léteért és fennállásáért kell küzdenie, akkor felelek meg igazán kötelességemnek, ha e nagy, magasztos, hatásukban annyira messzeterjedő mo­mentumokra utalok és nem terjeszkedem ki az esetleg előfordult kisebb jelentőségű zavaró mo­mentumokra. Nekem ép ugy szövetségeseinkkel, mint ellenségeinkkel szemben az a feladatom lehet csak, hogy kiemeljem azon momentumokat, melyek mindnyájunkat, a magyar szent korona országai­ban lakó minden polgárt egyesítenek és kifelé is az egységes egyetértő nemzet képét mutatják. (Zaj balfelől.) Teljesen egyetértek gróf Apponyi Albert t. képviselő úrral abban, hogy a magyar koroná­zás semmivel sem csekélyebb jelentőségű, mint bármely más állam koronázása. (Ellenmondás bal­felől.) Ügy mondta először, hogy nem csekélyebb jelentőségű, azután £>edig, hogv még nagyobb jelentőségű is. Ebben is egyetértek vele, mert hi­szen történelmileg fejlődött alktományimkban a koronázás adja meg a királyi jogok teljességét s ennélfogva természetes, hogy más, nem ily tör­ténelmi alapon fejlődött vagy nem ily közjogi tételeket tartalmazó közjogokkal szemben a ma­gyar koronázásnak nagvobb a jelentősége. Ezért én azt a körülményt, hogy külföldi uralkodó­házak meg nem hivattak a koronázásra, csakis annak okául tekinthetem, hogy a világháború eseményei által előidézett helyzetben minden áüamban annyira megváltozott viszonyok állot­tak be, amelyek mellett a meghívás ez elmara­dása külön magyarázatokra nem szorul. Mind­nyájunkat sajnálattal töltött el, hogy midőn a mélyen tisztelt ellenzék vezérférfiaival egyetértő­leg a koronázás rendezéséről tanácskoztunk, arra kellett magunkat elhatározni, hogy a koronázást lehetőleg szűkebb, még pedig területileg is nagyon szűk körben rendezzük, lehető egyszerűséggel és nem azzal a fénynyel és pompával, melyet béke idején mindnvájan szivünkből kívántunk volna. Ennek a következménye volt tehát az is, amit az igen t. képviselő ur kifogásolt. Egyébiránt nem a külsőségek, hanem a koronázással járó szertartások belső ereje és hatása az, aminek történelmi nagy jelentősége így is a legfényesebben érvényesült. Teljesen meg vagyok győződve mindazok alapján, amelyek megdicsőült nagy királyunk halála óta történtek, hogy abban az uj korszak­ban, melynek első alapkövét e törvényjavaslatnak törvénytárunkba iktatásával teszszük le, a király és a nemzet vállvetve, teljes egyetértéssel, teljes megértéssel fognak dolgozni a hazáért. Teljesen át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, — és ez nem hazafias csalfa ábrándkép előttem, hanem ép oly szilárd hit, mint a minővel a Gondviselésben hiszek, hogy e koronázással nemzetünk életében olyan kor keídődött, mely a magyar nemzet erejét és király és nemzet egyetértésével a magyar nemzet nagyságát fogja még inkább megnövelni. Ebben a hitben és meggyőződésben tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a jelen törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk éljenzés jobbfelöl.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a Felséges IV. Károly urnak Magyarország s Horvát-Szlavon­Dalmátországok királyává avatásáról és koroná­zásáról szóló törvényj avaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen vagy nem. ? (Igen !)

Next

/
Thumbnails
Contents