Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-686

686. országos ülés 19: ban domborodik ki nagy jogi jelentősége abban, hogy a királylyá avatás és a koronázás ténye tör­vénybe iktattatik. (ügy van ! jobbfdől.) Osi szokás ez. A magyar Corpus Juris százados lapjain örökitik meg a trónváltozás és koronázás tényeit nemcsak a jelen, de a jövő nemzedékek számára is, mert a magyar törvénytár nemcsak törvények gyűjteménye hanem a küzde mekkel teljes magyar történelem és jogfejlődés nemzeti emlékkönyve. (Helyeslés fóbbfelöl.) A koronázásnak és a vele kapcsolatos tények­nek törvénybe iktatása tehát nem a szép forma kedvéért történik hanem az egész közjogi aktus teljessége kívánja meg. (Helyeslés jobbfelöl.) A jelen koronázási törvényjavaslat is ugy, mint az ezt megelőzők megállapítja, hogy a trón­változás következtében az 1723 : 1. és II. t.-ez.-ben meghatározott trónöröklési rend szerint Mre és hogyan szállott a királyi trón. így őrködik a ma­gyar törvényhozás a »pragmatica sanctio« intéz­kedései felett. (Halljuk ! Halljuk I) i Miután a törvényjavaslat a jelenlegi trónvál­tozás konkrét körülményeit megirta : állapitja meg, hogy megdicsőült uralkodónk, I. Ferencz József után Ö felsége IV. Károly, mint törvényesen jogosult örökös az uralkodást tettleg átvette. Es a.zután jön annak a megörökitése, (Halljuk ! Halljuk I) hogy az országgyűlés megkoronázta királyát az alkotmánybiztositó hitlevél kiadása után s a koronázási eskü letétele mellett. A koro­názás pedig végbement Szent István király koro­nájával a törvényes szertartások közt, — ritu solenni —amint a százados, a nemzet álta alko­tott szokás követelte, (ügy van ! jobbfelől.) Mindezeknél fogva tehát a koronázás törvé­nyes. (Halljuk I Halljuk !) A koronázás megtörtént a trónváltozás után rövid idővel, ugy, amint alkotmányos érzékű fen­költ királyunk kívánta és az egész nemzet biza­lommal s szeretettel övezi koronás királyát. Mély tisztelettel indítványozom, méltóztas­sék a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra ? Kostyál Miklós jegyző: Urmánczy Nándor! Urmánczy Nándor: T. ház! Láttam a szent líoronát. Mélységes megilletődéssel néztem Mátyás templomának lorettto-kápolnájában. Kezemmel megérinthettem, de nem tettem. Csak néztem az ereklyét, amely egykor nagy királyunknak : Szent Istvánnak, szent Lászlónak, Kálmánnak, Nagy Lajosnak, Mátyásnak homlokát övezte. Lelkemben mélységes megindulással, elfogódva, megalázko­dással néztem, a koronát, dicsőségben, szenvedé­sekben gazdag történelmünknek, mindig küzdel­mes multunknak cselekvő, az eseményekben részt­vevő, egyedüli élő tanuját. M. Nem tévedésből mondtam, hogy élő tanuját. Mert a mi szent koronánk nem egyszerű fejedelmi disz. nem egyszerű királyi jelvény. Miként a ke­resztény vallás tanítása szerint az Oltáriszentség­ben jelen van az Ur teste és vére, . azonképen január 22-én, hétfőn. 259 szent koronánkban egyesül, benne együtt él a nemzet és a király. (Tetszés.) Abban a -telekkönyv­ben, melyec a földi népekről, nemzetekről, biro­dalmakról valahol a Végzet nagy műhelyében ve­zetnek, Magyarország és Társországainak B) lap­ján a szent korona szerepel mint tulajdonos. Véges emberi elmével be sem látható időre a szent korona tulajdonjoga van oda bekebelezve. És láttuk, t. ház, a szent koronát uj királyunk fején. Honalapító Árpádon és az őt követő fejedel­meken kívül Szent István királytól számítva, a magyar királyok szakadatlan sorában ő az 51. magyar király. Felséges örökség Szent István trónja. És cso­.dálatos, csodatevő erő annak, aki értékét meg tudja érezni, meg tudja érteni, meg tudja be­csülni. A magyar nemzet nagy várakozással tekint uj királyára. Ráruházta Szent István koronájá­val a királyi jogok teljességét. Körülvette őt min­den diszszel. Odaadta neki, királyi hitvesének és annak a kedves kis fiucskának előre a szivét. Előlegezte királyának a szeretetét. Pedig a kirá­lyoknak csak királyi érdemekért jár ki a szeretet. Nekünk, vérző nemzetünk érdemetlen kép­viselőinek kötelességünk őrködni afelett, hogy árnyék ne essék erre a szeretetre. Kötelességünk figyelmeztetni a tanácsadókat, ha olyan jelensé­geket látunk, amelyek a kiábrándulás, a csalódás felé vezetnének. És olyan j eleket látunk, amelyek a régi rend­szer, a régi kormányzati szellem további fen­maradását sejtetik. (Halljuk! Halljuk!) Pedig, t. ház, a magyar nemzettel szemben, a világ­háborúban tanúsított magatartása után, nem beszélve a múltról, a jelennek minden igazság­talanságát meg kell szüntetni. (Ugy van ! balfelöl.) Más kormányzati gondolatot kell megvalósítani az egész vonalon. (Ugy van! balfelöl.) Magyar­országon csak magyar nemzeti politikát ^szabad és ezt kell csinálni, (ügy van! baljelöl.) És kirá­lyainknak vissza kell adni azon felségjogokat, amelyeket ma még az osztrák császár gyakorol itt Magyarországon. ( Ugy van! balfelöl.) E változás keresztülvitelére most nyilt meg az alkalom, amikor a trónon is bekövetkezett a vál­tozás. Elhalt öreg királyunkkal szemben egészen más volt a helyzet. Kénytelen-kelletlen sok mindent el kellett tűrni, mert egy hosszú élet megcsontoso­dott, vérré vált szokását nehéz megváltoztatni. És a magas kor iránti tekintet is tartózkodóvá tett, törekvéseink fékezését parancsolta. Fiatal uralkodónk közvetlenül meggyőződhe­tett a nemzet áldozatkészségéről, hűségéről, erejé­ről és megérezhette a magyar nemzet szereteté­nek jóleső melegét. Ha nyitott szemmel tudja nézni az eseménye­ket és elfogulatlanul mérlegelni helyzetét, ugy meggyőződhetett, hogy két trónjának legerősebb, 33*

Next

/
Thumbnails
Contents