Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-672
18 672. országos ülés 1916 A hitlevélszerkesztő országos küldöttség képviselőházi tagjaira beadatott összesen 180 szavazat. Megválasztattak —- betűrendben olvasva — : gróf Andrássy Gyula 180, gróf Apponyi Albert 180, Barta Ödön 180, Beöthy László 179, Berzeviczy Albert 180, Bizony Ákos 180, báró Dániel Ernő 179, báró Dániel Gábor 179, Darányi Ignácz 180, dr. Darvai Fülöp 179, idb. Erdély Sándor 179, Hegedüs Kálmán 177, dr. Illés József 179, gróf Károlyi Mihály 179, gróf Khuen-Héderváry Károly 170, dr. Kiskovic Vinkó 179, báró Láng Lajos 179, Lukács László 143, Mangra Vazul 177, Melczer Vilmos 179, dr. Nag}^ Ferencz 179, gróf Pejacsevich Tódor 179, Bakovszky István 178 és báró Vojnits István 179 szavazattal. Ennélfogva a most felolvasott képviselő urakat a hitlevélszerkesztő országos küldöttség képviselőházi tagjaiul jelentem ki. A megejtett választás közöltetni fog szives tudomás végett a főrendiházzal. A kivándorlási tanács tagjaira beadatott összesen 151 szavazat, és pedig — betűrendben olvasva — : Bornemissza Lajosra 147, B. Dániel Gáborra 147, Giesswein Sándorra 151 és Sipeky Sándorra 147 szavazat. Ennélfogva a nevezett képviselő urakat a kivándorlási tanács képviselőházi tagjaiul jelentem ki. Ezzel, t. ház, mai napirendünk tárgyalását befejeztük. Mielőtt az interpellácziók meghallgatására áttérnénk, bátor leszek javaslatomat megtenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Tisztelettel javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, deczember 7-én délelőtt 10 órakor tartsa s napirendjére a további teendők iránti intézkedést tűzze ki. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Akkor azt határozatképen mondom ki. (Felkiáltások halfelől: Hány órakor ?) Tiz órakor. Következnek az interpellácziók, elsősorban Polónyi Dezső képviselő ur interpellácziója a ministerelnök úrhoz az oláh betörés által sújtott székelység kármentesítése tárgyában. Polónyi Dezső: T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a körülmények kényszerítő hatása alatt rövid időre igénybe vegyem a t. ház szives türelmét. (Halljuk I Halljuk 1 bal jelöl.) Azok közé tartozom, akik magatartásukkal bebizonyították, hogy a világháború mai nagy forgatagában nem okvetetlenül kivannak maguk részére közszereplést biztosítani. És bár néhányszor lett volna mondanivalóm, nem szólaltam fel, mert a nálam mindenesetre illetékesebbek felszólalásával nagyjában kimeritettnek találtam a tárgyakat s nem kívántam a t. háznak és a közvéleménynek figyelmét az én gondolataimmal minden áron megterhelni. Ha ma mégis felszólalok, ez, t. ház, azért történik, mert meggyőződésem szerint, mint az országgyűlés képviselőházának talán legérdekeldéczember 6-án, szerdán. tebb tagja súlyos mulasztást követnék el, ha — felülemelkedve minden kicsinyes pártpolitikai szemponton — nem mutatnék rá azokra a jelenségekre, melyek a magyar nemzeti állameszmét s annak fentartását érdeklik. Eme nagy eszme szolgálatában kérem röviden szives türelmüket. Meggyőződésem szerint a művelt magyar társadalom mulasztást követett el már eddig is, hogy nem tanulta eléggé megismerni a székely népet. Vétkezett a magyar társadalom, amikor nem méltatta eléggé ennek a maroknyi népnek történelmi jelentőségét (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) és azt, hogy a magyar kultúra, a magyar közgazdaság érdekében ez a nép mit tett. De talán legsúlyosabb hibául róhatjuk fel magunknak azt, hogy sohasem méltányoltuk eléggé azt, amit épen specziálisan a magyar nemzeti állameszme fentartása szempontjából a székely nemzet tett egy ezredéven keresztül az egyetemes magyarság érdekében. (Ugy van! Ugy van!) A székelységnek egyenesen missziója volt elhelyezésénél és fekvésénél fogva, hogy a történelem tanúsága szerint állandóan és mindig egyedül ennek a nagy eszmének szolgálatában állott. Méltóztassék elhinni : ha mi nem követtük volna el ezt a mulasztást, akkor meg kellett volna tanulnunk felismerni azt, hogy a legértékesebb elem épen ebből a nagy szempontból az a székely nép, amely a magyar nemzeti állameszme érdekében annyira értékes, hogy egész őszintén mondhatom s a szeretettel történt megismerésnek, a megismerés igazságának ereje súgja belőlem ezeket a szavakat : nálánál értékesebb és becsesebb elemet elképzelni sem tudok. (Helyeslés.) T. ház ! Ez a maroknyi nép több mint ezredéven keresztül, körülvéve a legkülönfélébb idegen fajú és nyelvű nemzetektől, állandó küzdelemben töltötte el életét, földje állandó harczok szintere volt mindig egy irányban : azzal a fenséges eszmével telítve, hogy a magyar állam fenmaradását biztosit hassa. Én nem fogok itt történelmi előadásba belefogni. Elegendő, ha rövid három-négy jelentősebb momentumot hívok fel. (Halljuk! Halljuk!) A tatárjárás idején Bálványos vára volt az, amely ellenállt a vad hordáknak azért, mert székely ifjak nyilai védelmezték. A török hódoltság egész ideje alatt mindig a székelység volt legelőször kitéve a támadásoknak s védelmezte végvárként nemcsak Magyarországot, hanem talán szaba.d mondani: az egész nyugatot a betörő ellenséggel szemben. Nem kell részletezni a 48-as események történetét, annak egyes mozzanatait sem. Már ezekből világos, t. ház, hogy a székely népnek az ő határszéli elhelyezkedése egyenesen arra predesztinálja őt, hogy a magyar műveltségnek végvára és bástyája legyen, amint az is volt több mint ezer év óta. Ez a csodálatosan görbe ország, amelynek a földben levő és a föld méhéből fakadó természeti kincsei oly nagyszámuak, hogy talán a világ bármely tájával fölvehetne e téren a versenyt, ez az
