Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

680. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. 185 felől.) mert mi a nemzet érdekeit tartozunk képviselni s daczára annak, hogy tisztában vagyok a politikai következményekkel és tudom, mit akarok ma tenni, azt mondom : a jövőt nem akarom lekötni, azt nem szabad lekötni, azt nem köthetjük le. (Ugy van! jobbfelől.) És ezen a téren, azt hiszem, egy nézeten vagyok még olyanokkal is, akik különben eltérnek az én felfogásomtól. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt, ugy hiszem, hangsúlyozni igenis szükséges volt, (Ugy van ! jobbfelől.) nemcsak azon alkalomból, amelyből ezen kérdés felvettetett, hanem szükséges, hogy a magunk részéről is kifejezést adjunk ennek, mert ebben a kérdésben az országgjülésnek teljesen egyöntetűen kell eljárnia. (Zaj.) Mi a jövőt nem akarjuk lekötni. (Nagy zaj balfelől.) Kérem, én nem akarok az érzelmi világ terére lépni, mert hiszen mi a kérdésnek ezt a részét a magunk részéről másutt már elvégeztük. Rakovszky István : Igen, a klubban ! (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelöl. Felkiáltások jobbfelől : Hát ők nem ott végzik ? Ök a kávéházban végzik ?) Gr. Khuen-Héderváry Károly: Másoknak érzelmi világát én nem érintem ; abba belenyúlni, azt megváltoztatni nem akarom ; koránt sincs az az eszemben, sőt ellenkezőleg, én tudom másoknak az érzelmi világát is megérteni és méltányolni. Justh János : Dienes Márton is megjön a koronázásra ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly: De az lehetetlen, hogy amidőn ezen tiszteletemnek kifejezést adok, attól tartózkodjam, amit helyesnek és a mostani pillanatban szükségesnek tartok, objektív okoból, hogy annak is teljes nyomatékkal kifejezést ne adjak. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Már pedig, félretéve minden érzelmi momentumot, azt hiszem, el kell ismernie mindenkinek, hogy amint az előbb kifejtettem, az a parlamenti kormányzatnak jogi követelménye. Ez az, amit mi szándékozunk tenni, (ügy van! jobbfelől.) De különösen ebben a mostani pillanatban, amidőn igen súlyos viszonyok között élünk, azt hiszem, hogy aziránt, aki országunkat a nagy világháború közepette . . . (Nagy zaj és közbeszólások balfelől.) Gr. Khuen-Héderváry Károly: ... az ország közvéleményét nem egyszer az egész parlamentnek helyeslése mellett kiválóan képviselte . . . (Zajos helyeslés jobbfelől. Élénk ellenmondások és Hoch !-kiáltások balfelől.) Beck Lajos: Még a magyar parlamentben sem képviselte. Sümegi Vilmos : Kérdezze meg a székelyeket ! Elnök: Kérem, ne méltóztassék zavarni a szónokot. (Zaj balfelől. Csendet kérek!) Beck Lajos: Mondják el a maguk pártkörében ! Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: Erdélyt pusztítani KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. hagyta ! Tönkremenni hagyta ! Az ország határait nem védte ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Khuen-Héderváry Károly: ...aki kiváló tehetségének segitségével, határozott, férfias fel lépésével a világpolitikában Magyarországot oly méltóan képviselte, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, hogy elismerésünket ezen az utón is kifejezzük . . . (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. Folytonos nagy zaj és közbeszólások balfelől.) Elnök : Kérem Sümegi képviselő urat, ne zavarja a szónokot ! Gr. Khuen-Héderváry Károly: (szavai elvesznek a zajban) . . . annál is inkább, hogy neki ebben a szerepében a nemzet érdekében súlyt és minél nagyobb tekintélyt adjunk. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Sümegi Vilmos: Mennyibe került a belvárosi választás ? Elnök : Kérem Sümegi képviselő urat, ne szóljon mindig közbe. (Zaj.) Csendet kérek ! Sümegi Vilmos : Fővesztegető ! Gr. Khuen-Héderváry Károly: Miután pedig másrészről azt mondották, hogy mi kötelességünknek tartjuk a mindenkori ministerelnököt támogatni (Mozgás a szélsőbaloldalon.), nem habozom kijelenteni, hogy ez igy van (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tudjuk !) és hogy mindaddig, amig ezáltal elveink érvényesülnek, — eltekintve attól, hogy egyik-másik ministerelnök rövidebb vagy hosszabb ideig foglalta el azt a helyet, ami attól függ, hogy ki ügyesebb és szerencsésebb, — mi elveink képviselőjét okvetetlenül támogatni fogjuk, mert elég erőseknek érezzük magunkat arra, hogy minden időben alkalmas férfiút emeljünk bizalmunkkal abba a székbe, amely elveinket képviseli, mivel ezzel tartozunk nemzetünknek, amely minket többségben küldött ide. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Beck Lajos : Hát ne beszéljen ! Elnök: Joga van beszélni, a képviselő urnak meg kötelessége meghallgatni. (Felkiáltások jobbfelől : Ha nem akarja meghallgatni, menjen ki!) Csendet kérek, t. ház! Gr. Khuen-Héderváry Károly: T. képviselőház ! Amint már előbb is mondtam: én érzelmekbe nyúlni nem akarok, eszemben sincs. (Zaj a ssélsö'baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Mi meghallgattunk mindenkit!) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék a szónokot meghallgatni; ez a legkevesebb, amit mindenki megkövetelhet. Gr. Khuen-Héderváry Károly: Én kijelentettem, hogy respektálom, értem ezeket az érzelmeket, meg tudom azokat magyarázni. De bocsánatot kérek, nekünk is vannak érzelmeink. (Nagy zaj a, bal- és a szélsobalol dalon; élénk felkiáltások: Tudjuk! Látjuk!) En nem akarok abba belemenni, hogy visszautasítsam azon momentumokat, melyekkel az előttem szólók minket sértettek, 24