Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-680
186 680. országos ülés 1916 cleczember 18-án, hétfőn. Ezt sem akarom tenni, mert nem akarom az ő érzelmi világukat sérteni. Pedig ezt is megtehetném, (Nagy mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) de nem teszem. Elnök (Csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Beck Lajos: A ház engedélyt ad, hogy a tárgytól eltérjen. Gr. Khuen-Héderváry Károly: T. ház! Én igyekeztem álláspontunkat objektív alapon megokolni. Mi nem a személyt választjuk meg, hanem megválasztjuk r azt, aki a nemzetet ma helyesen képviseli. (Élénk éljenzés jobbfelöl.) Én ehhez még kijelentem utoljára azt is: nem kívánjuk, hogy a mi cselekvésünknek egy folyománya a jövőre megörökíttessék, hogy az a jövőre preczedensül szolgáljon. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Lovászy Mártom: T. ház! Talán nem veszi tőlem rossz néven az előttem szólott t. képviselő ur, ha én őt — mint szíves volt magát kifejezni — a nádor alkalmazására vonatkozó történelmi fejtegetéseiben nem követem és csupán csak csodálkozásomnak akarok kifejezést adni, hogy az igen tisztelt képviselő urnak, aki mint tudom, a nemzeti munkapártnak elnöke... (Éljenzés jobbfelöl.) Polónyi Géza: A jjártnak, vagy az elnöknek szól az éljenzés? (Felkiáltások jobbfelől: A pártnak is, az elnöknek is!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Lovászy Márton ... csak most jutott eszébe felelni s a többség szándékát nyilvánosságra hozni., Én azt hiszem, t. képviselő ur, (Halljuk! Halljuk!) hogy — ezt nem mint követelményt állítom fel, — de talán illett volna mindjárt a vita elején a vitának anyagát megadni (Zaj jobbfelől.) ... Elnök : Csendet kérek! Lovászy Márton: . . . és szándékával nyíltan, férfiasan, bujkálás nélkül síkra szállani. (Mozgás jobbfelöl.). Én nem tehetek róla, t. ház, de én ebben a késedelemben a többség rossz lelkiismeretének bizonyítékát látom, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) amely őket arra indította, hogy ezt a kérdést lehetőleg suttyomban intézzék el, mert talán abban a meggyőződésben éltek, hogy ha egy konkrét indítvány, konkrét javaslat vagy konkrét jelölés nem történik, akkor az egész vitán egyszerű szavazással lehet átsiklani. (Zaj a jobboldalon.) Hát, t. ház, mindenesetre önök most ebből azt a tanulságot meríthetik, hogy a politikai cselekedetekért és politikai hibákért nem lehet csupán szavazással felelni, hanem azokért erkölcsi felelősséggel is tartoznak. (Felkiáltások jobbfelől : Vállaljuk!) Ami magát a helyzetet illeti, Magyarország trónjára egy daliás ifjú király lépett, akinek első cselekedetei, első megnyilatkozásai alkalmasak voltak arra, hogy az egész nemzetben bizalmat és rokonszenvet ébreszszenek. Az a király, akinek első királyi szava az volt, hogy kijelentette a béke visszaszerzésőre irányuló erős akaratát, kijelentette az alkotmány követelményeihez való erős ragaszkodását, aki szózatában a jogegyenlőséget proklamálta s aki a magyar nemzetet nem a ministerek és az udvaronczok, hanem közvetlen érintkezés utján tanulta megismerni, aki így ismerte meg a magyar nép nagy erényeit: annak a királynak uralkodása dus reménynyel töltheti el az egész nemzetet, azzal a remónynyel, hogy a magyar nemzet életében talán egy uj korszak kezdődik, hogy megszűnik az a sötét korszak, amely konok, makacs merevséggel zárkózott el a nemzet minden jogos kívánsága és a népjogok minden érvényesítése elől. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ebben a reményben osztozik az a párt is, amelyhez tartozom, s épen ezért ez a párt is kész mindenhez hozzájárulni, ami a nemzet ós király közti harmóniát erősíteni van hivatva. Ez a j>árt a koronázás küszöbén félretette a maga sérelmeit, mérsékelte a hangját s a többi ellenzéki pártokkal együttesen most a koronázás küszöbén arra szorítkozott, hogy a koronázást megelőző vitákban álláspontját csupán jelezze. Ezzel is elő akartuk mozdítani azt, hogy a koronázáskor olyan hangulat keletkezzék, amely alkalmas a nemzet és király közti harmónia megszilárdítására, Nem rajtunk múlt tehát, t. ház, hogy ebbe a magasztos ünnepélybe, amint gróf Zichy Aladár t. képviselőtársam magát kifejezte: a nemzetnek és királynak ebbe a frigykötésébe éles, bántó, disszonáns hang vegyült. Nem rajtunk múlt, mert ezt a bántó és disszonáns hangot nem mi, hanem önök dobták a vitába. (Ugy van! balfelöl.) Elsősorban a ministerelnök ur, mikor erre a diszes tisztségre, amely hivatva van a nemzet nevében a koronát a király fejére tenni, önmagát jelölte és a többség, amikor ehhez a jelöléshez hozzájárult. (Ugy van!) A ministerelnök ur az első jogczimet erre a megbízásra a hatvanhetediki úgynevezett preczedensből meriti. Nem akarok bővebben kiterjeszkedni erre a kérdésre, mert hiszen előttem szóló t. képviselőtársaim ezt a maga érdeme szerint méltányolták. Csupán konstatálni kívánom azt, hogy a ministerelnök ur és a többség ebben is, mint minden másban, nem hogy a Deák Ferencz-féle hagyományok hű követőjének mutatkoznék, hanem egyenesen azok megrontására és meghamisítására tör. (Igaz, ugy van! balfelöl.)
