Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-680
680. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. 183 ugy vagyok meggyőződve, hogy ezzel kötelességeinket árulnók el, azt a kötelességünket, amelylyel tartozunk azoknak az alkotmánybiztositékoknak, amelyeknek eltiprása a köztünk fennálló pert okozta. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Én most nem akarom azt a pert, amely köztünk folyik, dűlőre hozni. Nincs is itt biró köztünk. A biró majd a nemzet lesz. Csak megállapítom, hogy ha önök és élükön a t. ministerelnök ur, meg vannak győződve, hogy amiket a formai jognak az alkotmány egyik biztositékának a házszabályok érintetlenségének tudatos megsértésével elkövetett, hogy azt neki elkövetnie kötelessége volt, ha önök erről meg vannak győződve, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor engedjék meg nekünk is, hogy mi ép oly szentül és ép oly erősen vagyunk meggyőződve nézetünk helyességéről, tekintve azt a nemzetfentartó szerepet, amelyet a joghoz való ragaszkodás a mi sokszor más fegyverekkel, mint a joggal nem rendelkező nemzetünk történetében vitt, tekintettel a mi ifjú parlamentarizmusunknak fejletlen voltára, amelyben nem szabad hogy mi beleharapózni engedjük az erőszak és a korrupczió azon fegyvereit, (Igaz! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) azokat a tényeket, amelyeket tagadni nem lehet, mert a király nevében hozott birói Ítélet is mutatta. (Igaz I Ugy van ! a bál- és a szélsóbaloldalon.) Rakovszky István: ügy van! Rányomta. Gr. Apponyi Albert: Nem is tagadtatott az erőszak . . . (Zaj a jobboldalon.) Rakovszky István : Dienes Márton tisztelteti Amerikából. (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Es ha egyszer az erőszak utján tett lépés sohasem az utolsó, hát ez vezette a ministerelnök urat a parlamentarizmusnak azon igazán legvisszatetszőbb torzképéig, hogy a rend fentartására itt oly katonailag szervezett, a katonai szabályzatnak összes intézkedései alatt álló őrség szerveztetett, amelynek szolgálati utasításában benne van az is, hogy szükség esetén saját kezdeményezésre is gondoskodhatik a rend fentartásáról. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Gyalázat!) Sümegi Vilmos: örök gyalázat. Gr. Apponyi Albert: Mélyen tisztelt képviselőház ! Az érzelmekről már nem akarok beszélni, csak utalok rá, hogy vájjon lélektanilag képzelhető-e, hogy az a tényezője a közéletnek, amelylyel szemben — tegyük fel, jogosan — ily dolgokat elkövettek, hogy ez érzelmi összeforradásnak szimbólumaként elfogadhatja-e azt az egyént, aki vele szemben azokat elkövette % (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mondom, érzelmekről nem beszélek, érzelmeket el tudok némítani, de itt van az alkotmányos kötelesség : Mi mindezen dolgokban alkotmányunk alapjainak megingatását, megtámadását látjuk, ez a mi erős, a mi szilárd meggyőződésünk és akkor mi e meggyőződésünk szerint nemcsak saját érzelmeink énen, amit szabad volna tenni és tehetnénk is, de az alkotmány iránti kötelességünk ellen vétenénk, ezzel szemben árulókká válnánk, ha megengedjük, hogy a legnagyobb alkotmánybiztositékánál a magyar nemzetnek, a szent koronának a király fejére tételénél közreműködjék az, aki az alkotmánynak más biztosítékait megtámadta. (Hosszantartó, meg-megujuló éljenzés és taps a balés szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést délután négy óráig felfüggesztem . (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Gróf Khuen-Héderváry Károly ! Gr. Khuen-Héderváry Károly: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Amidőn egy fontosabb és különösen nagyobb fontosságú közjogi kérdés megoldása előtt állunk, azt hiszem, minden kötelességünk, hogy nyugodtan és higgadtan vizsgáljuk meg a kérdés keletkezését, történelmi fejlődését és ebből állapítsuk meg annak lényegét. (Helyeslés jobbfelől.) Ha ezt teszszük, nem lesz nehéz megállapítani nézetünket, elhatározásunkat és ebből levonni a konzekvencziákat. (Halljuk! Halljuk !) Amikor a nádorhelyettes választásáról van szó, mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy mi is volt a nádor, mit képviselt ő közjogunkban, milyen helyet foglalt el történelmünkben ? (Halljuk ! Halíjuk !) Nem akarok messze visszanyúlni Arpádházi királyaink idejére, hiszen a nádornak abban az időben elfoglalt közjogi állása még ma sincs egészen tisztába hozva, de ugy látszik, inkább autokratikus jellegű volt az ő méltósága, ami csak azzal magyarázható) hogy nemzeti királyaink. voltak, akik választás utján kerültek a trónra és így ő képviselte a nemzetet. (Ugy van ! jobbfelől.) Későbbi időkben a helyzet a nádor tekintetében megváltozott és ugy észleljük történelmünk fejlődésében, hogy mindinkább kidomborodik az, hogy a nádor tulaj donképen a nemzet és a király közötti közvetítő szerepet volt hivatva betölteni. Leginkább érvényesül ez abban az időben, mikor nemzeti királyaink kihaltak és más királyok lettek megválasztva, akiknek már nem volt meg az a jellegök, mely a nemzeti királyok idejében volt. Ebben az időben a nádori választás is kezd határozottan érvényre jutni. A nádor, akit az országgyűlés választ meg, a nemzetet van hivatva képviselni. Ez leginkább akkor jut érvényre, mikor a Habsburg-ház uralkodása idejében a Habsburgház, mint öröklő királyság veszi át a királyi méltóságot. Addig, ugy látjuk, a nádori szerep sokkal szűkebb volt, mint amilyen később lett, ami megint azt bizonyítja, hogy midőn nem a nemzet választja királyát, hanem a király öröklés utján foglalja el helyét, az a szerep, mely a nádornak
