Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-680
180 680. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. Elnök : Szólásra ki következik ? (Megújuló taps és éljenzés a baloldalon,.) Hoványi Géza: Ezt nem lehet tűrni! (Zaj a baloldalon.) Palugyay Móricz : Jegyző mért nincs a helyén ? Mit kiabál ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Szólásra következik ? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Zichy Aladár ! Gr. Zichy Aladár: T. képviselőház! Miről van szó ? Arról, hogy ki legyen a nemzet képviselője a koronázás szent cselekményénél. E kérdés oly fontos, oly lényeges, amennyire egyáltalában egy cselekmény ez életben fontos és lényeges lehet. Hiszen megesik, hogy a forma a lényeggel egyenlő sulyu. A koronázás ténye maga frigy a nemzet és a király között. (Ugy van ! a baloldalon.) A hűséget, amit a nép királyának esküszik, azt a király esküjével viszonozza. A szentséges koronának feltevése azonban a király személyét magát a nép szivébe, a nép szeretetébe veszi és őt az egész nemzet glóriájával ruházza fel. (Ügy van ! a baloldalon.) A szent korona az egész nemzet perszonifikálása. De nem csakis a jelené; perszonifikálja az a multat, annak összes küzdelmeivel és dicsőségeivel, de perszonifikálja egyúttal a jövőt is, azt a jövőt, amelyet az Ur kegyelme, a nép munkája és királyok bölcsesége dicsővé tehet. Ezt érzi minden magyar ember, ezt érzi minden küzdő harczos, ezt érzi mindenki, kinek nevében és megbizásából ezen országgyűlés itt ül és érzi minden lelkes magyar honleány. (Ugy van ! a baloldalon.) A magyar szent korona féltett kincsünk, amety ezer veszély között ezredéven át szinte csodaképen mentetett meg. Legkevesebbnek adatott meg a szent koronát látni, de azért a szent korona minden egyes magyar ember szivében honol és lelki szeme előtt fényük. A koronázás ténye nemcsak a jelennek fényes nemzeti ünnepe és nemcsak közjogi tény, de kapcsa a múltnak a jövővel, egy messze jövőre kiható cselekmény, amely nem kormányzati aktus, hanem nemzeti cselekmény. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A király az uralkodik, a kormány az kormányoz, azonban a nemzet koronáz. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) A nemzet pedig nem a többség, nem a párt, a nemzet a pártok összessége. (Taps a baloldalon.) A nemzet méhében viseli a jövőnek minden eshetőségét és azt kell hogy képviselhesse az, aki a koronázás tényében szerepel. A hatalom teljét és nem a hatalmat kell, hogy képviselje az, aki a koronázás cselekményében közreműködik. (Ugy van ! a baloldalon !) A hatalmat, a hatalmak összességét a megkoronázott király személyében koronázás után fogjuk hódolattal tisztelni. (Ugy van.! a baloldalon.) Mily szép, mily fényes, mily megható a koronázás cselekményében, mikor a király leborul a Mindenható oltára elé és midőn leborult és magát egész népe előtt alázatosnak mutatta, akkor a' szent koronával felavattatik és reája ruházza a nemzet egész dicsőségét, összes hatalmát és glóriájának egész fényét. Mindezek után azt vallom, — és kérem a t. házat, érezze velem együtt át — hogy az nem lealacsonyitás, nem kisebbités, ha valaki a koronázás tenyéré méltónak nem találtatik. És ha már a kisebbítésnek és lealacsonyitásnak tényéről beszélek, ha ezek a kifejezések, amelyeket nemrégen hallottam, ajkamra jöttek, meggyőződésemet fejezem ki, szent meggyőződésem, hegy senki, aki önmaga valamiről lemond, aki saját maga a közért valamit áldoz, azzal még soha nem lett kisebb, hanem csak jobb és nemesebb. (Igaz! Ugy van ! a báloldalon.) Válaszszon tehát az országgyűlés, jelöljön a képviselőház e koronázási ténykedésre olyasvalakit, aki mindezen feltételeknek megfelel, aki a politika által nincsen semmikép sem elfogulva és akivel szemben mi nem vagyunk elfogultak. (Helyeslés a baloldalon.) Válaszszon olyat, akit nem elfogultságból nem szeretnek és nem bámulnak túlságosan, válaszszon olyat, akinek ottani megjelenése senkiben keserűséget és bántalmat nem kelt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha már, sajnos, a mi legnagyobb nemzeti ünnepünk idejében a béke áldásaiban nem részesülhet a nemzet, ha már a természet pompáját, a nap fényének melegét nem tudjuk a koronázás tén} r éhez odavarázsolni: azt, ami rajtunk múlik, ami tőlünk függ, azt vigyük oda, (Taps balfelől.) vigyük oda arra az egy napra azt a belső békét, melynek melegsége hassa át hosszú időkig azt a szerető szivet, aki hozzánk jő és akinek koronázásáról van szó. Legyen a koronázó aktus méltó a szent koronához és a király fölkenendő személyéhez ! (Hosszantartó taps és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház ! Előttem felszólalt t. barátaimnak hatalmas és mélyreható megnyilatkozásai után én az általuk elmondottakat csak néhány uj ecsetvonással akarom kiegészíteni, esetleg némely alapvető igazságot, melyet ők mondtak, más formában megismételni. Hogy micsoda a koronázás, ez a nagyjelentőségű közjogi tény, melyben szimbolikus kifejezésre jut a magyar alkotmánynak az a sok évszázados sajátossága, a magyar szent koronának tana, amety szent korona sem nem a király külön, sem nem a nemzet külön, hanem a királyi hatalomnak és a nemzeti jogoknak összeforradása a főhatalommá, hogy micsoda e koronázás nekünk mindannyiunknak, minden magyar embernek, azt fejtegetnem nem szükséges. De megemlékeznünk róla jó, mert ez kell, hogy kiindulópontunk legyen a most eldöntendő kérdésnél is. Az őseink által az idők folyamán kifejlesztett és ránk maradt szimbolikája e cselekménynek
