Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

380. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. 165 zösségben vannak. Már most ha fontos volt ennek a kérdésnek helyes beállítása a terület kérdésénél, ahol az beszuratott, ugy nézetem szerint ennél a pontnál még sokkal fontosabb ennek a kérdésnek helyes megoldása és a nomenklatúra helyes beállítása. Ezen szöveg szerint ugyanis, amely előttünk fekszik, nem is kellene hozzá nem tudom én Túrba- vagy Pliverics-féle rosszakarat, stilisztikai szempontból is könnyen hozzáférhető az a magyarázat, hogy azon esetre, ha a szabad királyválasztás joga visszaszáll, ez a királyválasztási jog Magyarországot és Horvátországot külön-külön illetné meg. Pedig, t. ház, ez merőben ellenkezik az egész történelemmel és közjogunkkal, de főleg ellenkezik az 1868. évi XXX. törvényczikkben is világosan kifejezett azzal a rendelkezéssel, hogy HorvátSzlavon-Dalmátországok királya ugyanazon koronával koronáztatik meg, egy koronázási aktus van, szóval nincs külön horvát királyválasztási jog, hanem a magyar királyválasztással meg van választva Horvát-Szia von-Dalmátországok királya is. Most már ha méltóztatnak ezt a szöveget elolvasni, ez azt mondja (olvassa) : ». . . visszaszáll Magyarország s Horvát-Szlavón- és Dalmátországokra és ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad*, — tehát az »országokra« ruházza át ezt a jogot, ugy hogy a stílus szerint egyenesen azt kell érteni, hogy ezek az országok külön gyakorolják ezt a jogot. No most, t. képviselőház, én nem szándékozom itt a kérdés bővebb vitatásába bocsátkozni, de azt hiszem, ebben a tekintetben köztünk még csak kontroverzia sem lehet. Amire én a t. ház szives figyelmét fel akarnám hivni, az az volna, hogy az a gondolat jusson kifejezésre, amely az 1868. évi XXX. törvényczíkknek megfelel, t. i., hogy a koronázás, ha a szabad királyválasztás joga visszaszáll, csak együttesen gyakorolható az állami egy ugyanazonos államközösség okából. Most már én erre vonatkozólag semmiféle propoziczióval nem állok elő. Megmondom miért. Azért, mert abszolúte nem szándékozom először semmi olyat proponálni, ami esetleg a kormány álláspontjával ellenkeznék, de másrészt nem szándékozom egy módosítással előállani. amely esetleg horvát testvéreinket feszélyezné, vagy más értelmet tulaj donitana a dolognak. Én azért ebben a kérdésben azt hiszem, hogy a kormánynak magának kellene gondoskodnia arról, hogy itt a horvátokkal való teljes egyetértéssel ez a kérdés megoldassák, ugy ahogy az 1868. évi XXX. törvényczikknek megfelel. Már most így állana a dolog akkor is, ha a kérdés preczedens nélkül volna ; akkor is kötelességünk volna ezt az értelmet, vagyis, hogy a koronázás együttes aktus és hogy Horvátországot külön királyválasztás joga nem illeti, akkor is kötelességünk volna ezt megfelelően kifejezésre juttatni a szövegben. Azonban, t. ház, fokozódik a mi kötelezettségünk a tekintetben, hogy aggódó lelkiismeretességgel oldjuk meg ezt a kérdést akkor, ha méltóztatik figyelemmel lenni, hogy a történelmi preczedeneziák révén ezen kérdésnek oly anteaktái vannak, melyek kettőzött óvatosságra köteleznek minket. Méltóztatnak tudni, hogy 1712-ben az u. n. pragmatika szankczió idejében horvát rendek az akkori zágrábi püspöknek instigácziójára — azóta érsekség lett — mint külön önálló koronázásra jogosított ország léptek fel, Bécsbe is mentek és külön pragmatika szankcziót offeráltak Bécsben. Ha ezt a históriai preczedenst belekapcsolom a kérdésbe, akkor mint magyar embernek okulva a történelmi múlton, kettőzött óvatossággal kell ezt a kérdést kezelnem és ki kell zárnom, hogy ez a magyarázat bárki által elfogadható lehessen, mintha a magyar királyságot és a horvát királyságot külön lehetne választani. Én azt hiszem, hogyha ezek az érvek nem elégségesek arra, hogy szives figyelmüket megnyerjem annak a gondolatnak, hogy itt egy módosítást kell bevenni, akkor feleslegesen fárasztanám a t. házat, 'mert ezek eléggé világosan szóló dolgok. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem szándékozom módosítást benyújtani még azért sem, mert tudomásom van róla, hogy igen t. barátom Bakonyi Samu korrekté fogalmazott módositást fog benyújtani. Van még egy megjegyzésem ennél a dolognál. Becsúszott ebbe a jDontba az a kifejezés, hogy a királyválasztás és koronázás »előjoga<< száll vissza Magyarországra és Horvátországra. Jól tudom, hogy ez az előjog szó a régi hitlevelekből, a privilégium szó használatából került bele. De ez őseink helytelen szövegezéséből származó dolog, mert a magyar király szabadválasztási joga nem előjog, nem. privilégium, sőt ellenkezőleg. Privilégium, azaz kiváltság, alatt értjük azt, amit a koronázott király adhat valakinek, ámde a szabad királyválasztás jogát nekünk nem a király adta, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem, megfordítva, mi adtuk a királynak az örökösödési jogot. Az előjog szó használata, ugy tünteti fel a dolgot, mintha nekünk a király adományozta volna a szabad királyválasztás jogát, ez tehát helytelenül alkalmazott kifejezés. Én térném a t. előadó urat, hogy talán a ministerelnök úrral egyetértésben ezt a szót »elő« tessék kihagyni, mert a szabad királyválasztás nent előjoga, hanem joga a nemzetnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem a t. házat, hogy ezen eléggé objektíve előadott érveimet méltóztassék figyelembevenni, és megfelelő szövegezésről gondoskodni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szepesházy Imre jegyző: Bakonyi Samut Bakonyi Samu : T. ház ! A minimális gondosság kötelessége és közjogi lelkiismeretem késztet arra. hogy a negyedik pontnál felszólaljak és a Polónyi Géza t. képviselőtársam által már jelzett módositást beadjam ; mert én sajnálatomra nem oszthatom azokat a gyengédségi szempontokat,