Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

154 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. nem tudom, száz esztendő óta használtatik, amelyen nem változtattak 1867-ben, akkor sem, amikor mi kormányon voltunk, amelynek használatát mi akkor fedeztük felelősségünkkel, szóval, nem maradt más hátra, mint ennek változatlan fentartása, kivévén a sorszámnak változatlan beillesztését, ami magától értetődő dolog. Bocsánatot kérek, ez a védekezés talán megint megérdemli a felületesség szemrehányását. Mert ha ez ugy volna, hogy nem változott semmi azon a régi czimen, mint a sorszám beillesztése, akkor ez a felfogás megállhatna, bár akkor sem helyeselném, hogy egy ilyen ünnepélyes alkalomnál, mint amilyen a trónváltozás, mint amilyen egy királyi hitlevél kiadása, hogy akkor tudva egy helytelen czimzést illeszszünk bele, akkor sem helyeselném, de érteném ezt a felfogást, hogy miután még most nem tudunk végleg határozni az uj felett, tehát hagyjuk érintetlenül azt, ami megvolt. De ez nem történik. Hiszen nemcsak e néven »Magyarország negyedik királya«, nemcsak ez a változás történik, de maga a ministerelnök ur mondta, hogy ezzel kapcsolatosan az apostoli czimet is, amint ő magát kifejezte, a megfelelő helyre tette. Először már ez is változás. Változás miért ? Mert helytelennek tartották az apostoli czim elhelyezését ott, ahol előbb volt. Úgyis van, helytelen volt, de hát ez már változás, azért, mert a czimet helytelennek tartják, változás tehát már nem a régi állapot fentartása; másodszor pedig ez az apostoli czim meg már nem tétetett a maga helyére, mert igaz, hogy Csehország után, amelyet nem illethet meg, kihagyatott, de viszont Magyarország társországai után, amelyeket mint a szent koronához tartozókat igenis megillet ez a czim, szintén kihagyatott. Tehát, bocsánatot kérek, változtattunk és változtattunk ugy, hogy az egyik helytelenség helyére a másik helytelenséget tettük s mivel ez semmi esetre sem történt rossz szándékkal, nincs más magyarázata, mint hogy bizony ez felületességből történt, ugy hogy tehát ezt a szemrehányást újból visszahárítom a t. kormányra, azonban korántsem humorizálási szándékkal, lienem rendkívül komolynak tartom azt, hogy amikor egy alapvető, alkotmányba/.tositó okmányt szerkesztünk, nem iparkodunk arra, hogy egy közjogilag teljesen kifogástalan czimet használjunk, sőt még attól a mentségtől is megfosztjuk magunkat, hogy azt mondhassuk: semmit sem változtatunk a régi tényleges állapoton. Mert igenis változtattunk, de változtattunk helytelenül. (Helyeslés balfelöl.) Nagyon különböző helyzet az, amire a ministerelnök ur hivatkozik, hogy amikor mi voltunk kormányon, mi is a magunk felelősségével fedeztük e nagy czimnek állami okmányokon való használatát. De hiszen hitlevelet, aikotmánybiztositó okiratokat mi nem alkottunk! Lehet, hogy helyes lett volna részünkről is akkor ezzel foglalkozni, megengedem; de annyira nem voltunk rá kényszerítve, mint vagyunk a mostani hitlevél kiadása alkalmából. Egészen más dolog az, ha egy, hogy ugy mondjam, korlátolt megbízást vállaló kormány bizonyos folyó állami ügyekre nézve az eddigi gyakorlatot nem bolygatja, mint hogyha egy alkotmánybiztositékot tartalmazó okmány szerkesztésénél, egy uj uralkodás kezdetén, trónváltozáskor áll elő ez a kérdés. Én tehát nem tehetek egyebet, mint hogy az egész vonalon fentartsam különvéleményemet, különösen a czimkérdésben is, mivel, ha az u. n. nagy czimet helyesen megkonstruálni nem tudjuk, alkalmazzuk kizárólag Magyarország királyának magyar királyi czimet, melyre nézve nincs kontroverzia, hanem teljes egyetértés van. (Éljenzés balfelöl.) Elnök: Kivan a másik kisebbségi különvélemény benyújtója is nyilatkozni ? Gr. Károlyi Mihály: T. ház, mondhatom, mély megdöbbenéssel hallottam a ministerelnök ur legutóbbi nyilatkozatát, oly megdöbbenéssel, melyet meg vagyok győződve, nemcsak ón érzek. Mert ha a ministerelnök ur azt mondja, hogy a katonai kérdésekre nézve az akták le vannak zárva, ez annyit jelent, hogy a magyar nemzet nem várhat semmiféle javulást azon a téren, melyen merem állítani, ma minden magyar ember javulást vár. (Ugy van! balfelöl.) Bizonyos, hogy nagyon sok ember szivében él az a meggyőződés, hogy nincsenek rendjén a dolgok, midőn a nemzetnek nincs megadva az, ami minden más nemzeti államnak meg van adva. Ez a meggyőződés eddig is élt nagyon sok ember szivében, de az idők nem voltak olyanok, hogy e meggyőződés oly elementáris erővel kapta volna meg az embereket, mint most. Mert ne feledjük, hogy két és fél éve küzdenek és véreznek a magyarok. (Ugy van! balfelöl.) Ne feledjük, hogy azok a vérző emberek, akik nap nap után érezték a sok sérelmet, most belátták, hogy nem üres beszéd az, mikor mi nemzeti hadsereget követelünk! (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én abban a reményben szólalok fel, hogy tán a ministerelnök ur kicsit elszólta magát... Gr. Tisza István ministerelnök: Cseppet sem, de nem jól értette! Gr. Károlyi Mihály. .. hogy talán korrigálni fogja e kifejezés súlyát, melyet tán az első pillanatban nem érzett át. Azért hozom fel e dolgot, mert gróf Andrássy Gyula nem volt akkor a teremben, midőn a ministerelnök ur hivatkozott az ő szavaira. Megvallom, nem emlékszem e szavakra pontosan és nincsenek előttem a gyorsírói följegyzések, hogy azokat pontosan reprodukálhatnám. De hisz itt van gróf Andrássy Gyula; ő meg fogja mondani, mit mondott és hogyan értette. A ministerelnök ur szerint gróf Andrássy Gyula szavainak értelme az volt, hogy ő is azt vallja, amit a ministerelnök ur: hogy t, i. a katonai kérdések aktái le vannak zárva.