Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. 155 Gr. Tisza István ministerelnök: Még csak ehhez hasonlót sem mondtam. Egészen más kérdésre mondtam! Gr. Károlyi Mihály: Hiszen előre jeleztem, hogy remélem, hogy tévedtem. Most alkalmat adtam a ministerelnök urnak, hogy az én félreértésemet, melyben különben gróf Apponyi t. képviselő ur is osztozott, kikorrigálhassa. Minthogy, ugy látszik, valóban félreértésről van szó, aminek nagyon örülök, nem akarok erre tovább kitérni és várom a ministerelnök nr nyilatkozatát. Még csak két szót a czimzés kérdéséről. Itt én is csak azokat ismételhetem, amiket gróf Apponyi t. képviselőtársam mondott. A ministerelnök ur szerint a helyzet ugy fordult, hogy nem változtathatott a czimzésen ugy, mint szerette volna. De hiszen, mint gróf Apponyi Albert igen helyesen kimutatta, r

tényleg van változás, ezt nem lehet letagadni. És még ho^zá nem is kielégitő e változás, mert az »apostoli« jelző oly helyre került, hogy azt a látszatot kelti, mintha Horvát-Szlavon-Dalmátországokra nem vonatkoznék. De minthogy azokra is kell vonatkoznia, amire nézve véleménykülönbség nincsen, hiszen a ministerelnök ur ezt konstatálta: remélem, e tévedést reparálni fogja a részletes tárgyalás alatt Ezzel újra ajánlom tervezetem elfogadását. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Tulajdonképen félreértett szavaimnak helyreigazítására szorítkozom. Mindenekelőtt megjegyzem gróf Károlyi Mihály t. képviselő urnak, hogy az az egész inkriminált passzus, melyre majd visszatérők, az 1867 : XII. t.-czikkre, 0 felségének ezzel kapcsolatos fejedelmi jogaira nem vonatkozott. En t. i. kettévágtam a kérdést, — sajnálom, kogy még nem kaphattam meg a beszéd szövegét — és beszéltem először az 1867 : X. és az 1888 : XVIII. t.-czikkekkel kapcsolatos dolgokról. Ezekre nézve mondtam azt, hogy gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam sem kívánja azok felvételét és mondtam azt is, hogy az akták le vannak zárva. Mindjárt hozzáteszem, — és azt nem tudom, hogy a beszéd szövegéből ez a részlet mennyire tűnik ki — hogy ezt az utóbbi kijelentést mint saját egyéni nézetemet adtam és nem gróf Andrássy Gyula szájába akartam adni, mire az ő beszéde nem adott nekem jogot. Amennyiben tehát ez irányban beszédem nem volna világos, azt ide helyesbitem és kérem, hogy azt igy méltóztassék érteni. Azt tehát, hogy az akták le vannak zárva, értettem — mint saját nézetemet — azokra a kontroverziákra, amelyek az 1867 :X. és az 1888. évi XVIII- t örvényczikkekkel kapcsolatosak. Ami pedig az 1867-iki törvényczikkben lefektetett alkotmányos fejedelmi jogot illeti, erre nézve mondtam azt, hogy álláspontunk ma is az, ami a kilenczes bizottság munkálatában nyert r kifejezést. És itt gróf Apponyi Albert t. képviselő úrral szemben kell felvilágosításul megjegyeznem, hogy nézetem szerint a kilenczes-bizottsági munkálat tartalmazott gyakorlati politikai, hogy ugy fejezzem ki magamat, programmpontokat, pl. a katonai büntetőeljárásra és a tiszti nevelésre vonatkozólag, amelyek tehát politikai természetű gyakorlati petitumok voltak; (Halljuk ! Halljuk!) tartalmazta továbbá az országgyűlés akkori többségének jogi meggyőződését egy kardinális közjogi elvre nézve, midőn azt a kijelentést tette, (Halljuk!) hogy 0 felségének az 1867 : XII. t.-czikkben lefektetett alkotmányos fejedelmi jogai a szolgálati és vezényleti nyelv megállapítására is kiterjednek. Ez volt az országgyűlés akkori többségének jogi meggyőződése ebben a kardinális közjogi kérdésben, és ugy gondolom, hogy a jelenlegi országgyűlés többsége is ugyanezen jogi állásponton áll. Ezek szerint tehát egyáltalán nem beszéltem arról, hogy a hadsereg keretében micsoda reformok lehetségesek és micsodák nem, hanem igenis fenn kívántam tartani azt az álláspontot, hogy a hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvének megállapítása is 0 felsége alkotmányos fejedelmi jogai közé tartozik. (Mozgás a szélsőbáloldalon.) Sem többet, sem kevesebbet mondani nem kívántam, ebben j>edig semmi tekintetben semmi olyan nem foglaltatik, ami a jövő fejlődés útját bármi tekintetben elvágná, vagy kizárná. Kérem még egyszer, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez más!) Elnök: Csendet kérek! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A kérdést ugy szándékozom feltenni, hogy elsősorban a koronázási hitlevélnek és az eskümintának az országos küldöttség által szerkesztett szövegét fogom feltenni szavazásra. Amennyiben a t. ház ezt a szöveget elfogadja, akkor ezzel természetszerűleg elesik a gróf Apponyi Albert ós gróf Károlyi Mihály képviselő urak által javasolt szöveg. Amennyiben azonban a küldöttségi szöveget a t. ház nem fogadná el, akkor módjában lesz a t. háznak a gróf Apponyi Albert és gróf Károlyi Mihály képviselő urak által beterjesztett szövegek felett szavazással dönteni. (Helyeslés.) Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatik-e a koronázási hitlevélnek és eskümintának az országos küldöttség által szerkesztett szövegét általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nemi!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a küldöttségi szöveget elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház a koronázási hitlevélnek és eskümintának az országos küldöttség által 20*