Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-679
679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. 15] rencsém volt, teljes tartalmukban itt a ház szine előtt is fentartom. Hogy szó szerint nem ismétlem őket, ez abban a körülményben leli magyarázatát, hogy hiszen belefoglaltattak a bizottsági jelentésbe, eszerint hivatalosan a ház tudomására jutottak és hogy ugy mondjam, meg vannak rögzítve a ház hivatalos irataiban. Ezzel, t. ház, el van intézve a gróf Apponyi Albert t. képviselő ur által beadott hitlevéltervezetnek az a két pontja, amelyekre nézve a t. képviselő ur ; ,szives volt kinyilatkoztatni, hogy tekintettel az 0 felsége felhatalmazása alapján és nevében tett nyilatkozatokra, ezeket maga sem tartja fenn. Magának a hitlevélnek pontozataira nézve hátra volnának még azok a javaslatok, melyek az 1867 : X. t.-czikkel, az 1888 : XVIII- t.-czikkel s az 1867 : XII. tczikknek azokkal a rendelkezéseivel függnek össze, melyek 0 felségének a katonaság körüli alkotmányos fejedelmi jogaira vonatkoznak. Ami ezek közül a két elsőt illeti, teljesen csatlakozom azokhoz, amiket gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur e tekintetben kifejtett. En ugy gondolom, hogy e kérdésekre nézve az akták le vannak zárva, s a mai pillanatot legkevésbbé tartanám alkalmasnak arra, hogy ezek iránt kontroverziákba bocsátkozzunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ami pedig a hadsereg körüli alkotmányos fejedelmi jogokat illeti, ebben a tekintetben, t. ház, a kormánynak s ugy gondolom azon pártnak is, melynek bizalmából kormányon lenni szerencsénk van, álláspontja ma sem lehet más, mint az, amit az úgynevezett kilenczes bizottság 1903-ban megállapított. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Azóta sok minden változott! Világháború van!) Ehhez az állásponthoz tartjuk magunkat változatlanul. A világháború sok mindenen változtatott, de a magyar nemzet közjogi sarktételeit nem változtathatja meg és semmiféle világesemény nem indíthat bennünket arra, sem jobbra, sem balra, hogy megváltoztassuk azt az álláspontot, mely a magyar közjog sarkalatos tételein alapszik. (Helyeslés jobb felöl. Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérem, a t. képviselő urnak teljes joga van a magyar közjogról olyan egyéni meggyőződést vallani, amely megfelel az ő saját felfogásának. En természetesen tisztelem az ö egyéni nézetét és természetesnek tartom, ha a t. képviselő ur ahhoz alkalmazkodik. De ugyanazt a tiszteletet igényeljük mi a magunk egyéni nézete részére is, (Helyeslés jobbfelöl.) és mi nem fogunk másnak meggyőződése, hanem saját meggyőződésünk szerint eljárni. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Ábrahám Dezső: Ez csak vélemény, de nem közjog. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István ministerelnök: Most már, t. ház, hátra van, hogy beszéljek a hitlevéljavaslat bevezető részéről, és pedig elsősorban a czimről. (Halljuk! Halljuk!) A bírálat, melyet a mai ülésen hallani szerencsénk volt, legerősebben s legélesebben a czim ellen irányult s hallottam azt, liogy könynyelmüséggel, felületességgel jártunk el a czim kérdésében. Ne méltóztassék rossz néven venni, de megvallom, én azt gondolom, hogy a felületesség vádja — s igyekezni fogok, hogy ezt röviden igazoljam — legalább is olyan mértékben irányulhat a kormány által előterjesztett czimmel kapcsolalos bírálatra, mint a kormány eljárására. (Halljak!) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur szíves volt azt a megjegyzést tenni, hogy a nagy czim nincs végleg megállapítva és ámbár nincs végleg megállapítva, mégis belevettük. Már a regnikoláris deputáczióban volt szerencsém ebben a tekintetben felvilágosítással szolgálni. Egy nagy czim igenis meg van állapítva: egy nagy czim, amelyik használatban van több mint egy század óta, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) amelyet változatlanul használtak 1867-ben és 67 óta is és amelynek megváltoztatását egyetlen kormány sem vette kezébe, az sem, mely a t. túloldal támogatásával dicsekedhetett. Ez a nagy czim megvan. De ezt a nagy czimet a kormány nem tartotta megfelelőnek s ennek folytán, miután most 0 felsége trónralépte alkalmából a név kérdésével kapcsolatban úgyis szükség volt a czimen változtatást tenni, felvetette a kormány a kérdést, hogy ez a czim vettessék alá a magyar közjogi helyzetnek megfelelő, a dualizmusból folyó módosításnak. Miután pedig ezt a kérdést a közbejött — egészen más okból közbejött — osztrák ministerválság folytán nem lehetett idejekoráu elintézni, nem maradt egyéb hátra, mint az, hogy használjuk azt a czimet, amely megvolt, megvan, amelyet nem mi találtunk ki és amelyet fedtek felelősségükkel azok az urak is, akik négy éven át a t. túloldal bizalmából^ vitték az ország ügyeit. (Mozgás a baloldalon. Elénk felkiáltások: Nem volt aktuális! Nem volt trónváltozás!) A czimet nemcsak a hitlevélnél használják, hanem használják nemzetközi okmányokon is, nemcsak a kis czimet, hanem a közép- és a nagy czimet is, használják diplomácziai okmányokon és ünnepélyes alkalmakkor. Ezen a czimen már most azt az egy változtatást természetesen meg kellett tenni, hogy 0 felsége nevét kellett beilleszteni és be kellett illeszteni azt a fogalmat, — amelyre még visszatérek — hogy »0 felsége IV. Károly mint Magyarország apostoli királya«. Ezzel a módosítással kapcsolatban — miután ezt már természetszerűleg lehetetlen lett volna mellőzni — az »apostoli« jelző is a megfelelő helyre tétetett. Ezzel az »apostoli« jelzővel nagyon furcsán vagyunk. Az 1867-iki hitlevélben az »apostoli« jelző alkalmaztatik a
