Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

679. országos ülés 1916 deczember 16-ún, szombaton. 133 és a királyhűség hangján odafordulni a királyhoz, hogy őt üdvözöljük, megmondjuk őszinte óhajtásainkat, felajánljuk a nemzet áldozatkészségét, hogy megvédelmezzük a trónt, de megvédelmezzük a nemzet alkotmányát is. Azonkívül van egy különleges magyarázat is, amely ennek a feliratnak felterjesztését nézetem szerint nagyon is indokolná. A magyar nemzet régi árvája a királynénak. Olyan régen nem volt betöltve Magyarországon a világteremtés legszebb gyöngyének, az anyának, a királynénak tiszte ! Milyen szép lenne, t. képviselőház, ha a magyar nemzet, ahelyett hogy előáll egy hitlevél-tervezetnek, hogy ugy fejezzem ki magamat, tisztán üzleti vonatkozásaival, az adok és veszek álláspontjával, ha ehelyett elmondaná az ő hűségének, nagyrabecsülésének, egyúttal jövendőbe vetett hitének, reménységének igazi álláspontjait és ugy kérné meg a királyt a hitlevél kiadására. így volt ez a múltban, miért nincs igy most ? Miért, nem tudom. De azt, hogy most az alkalom nem kinálkozik erre, ezt nemcsak el nem fogadom, sőt ellenkezőleg a mostani alkalmat sokszorosan fokozódó alkalomnak tekintem arra, hogy a nemzetnek ezek az érzületei nyilatkozzanak meg abban az alakban, amelyet.csak egy felirattal lehetne elintézni. Ha azután továbbmegyek, — még mindig csak a külsőségeknél vagyok — akkor észre kell vennem, hogy tulaj donképen egy regnikoláris deputácziónak a javaslata fekszik előttünk, illetve a mélyen tisztelt előadó ur egy regnikoláris bizottság javaslatát terjeszti elénk. Én tisztelettel hajlom meg a preczedens előtt, az erre vonatkozó preczedens azonban nagyon rövid életű : a 67-iki alkalom; egyéb alapját ennek a regnikoláris deputácziónak sehol sem lelem a mi törvénytárunkban. Keresem a házszabályokban, keresem a törvényekben és sehol sem tudok rájutni arra : mily alapon kezeli ezt a tulaj donkép később törvénvnyé válandó hitlevéltervezetet egy regnikoláris bizottság. Ellenkezőleg: találok törvényeket, találok házszabályokat, — igy különösen utalok a főrendiház kezeim között levő házszabályainak 3. szakaszára, a függelékben levő 3. szakaszra, hogy ne tévedjen az előadó ur — mely a magyar képviselőház házszabályaival meglehetős konformitásban megállapítja, hogy u. n. regnikoláris deputácziók csak ott jöhetnek össze, ahol azt külön törvény rendeli. Együttes ülést is csak a törvény által meghatározott esetekben — pl. koronaőrválasztás, országgyűlés megnyitása — lehet tartani. A regnikoláris deputácziókat illetőleg pl. a Horvátországgal való viszonyok szabályozása ilyen. Ezek mind törvény által megállapított alkalmak, amelyek regnikoláris deputácziót, illetve együttes ülés tartását rendelik el. Arra azonban, t, ház, hogy a hitlevél egy regnikoláris bizottság által tárgyaltassék, pláne, hogy a később beczikkelyezendő törvényjavaslat a két ház együttes bizottsága által kezeltessék, erre törvény sehol sincs. Köteles vagyok azonban pár perezre megállapodni ennél a disztinkcziómnál, mert igen sok félreértés támadt azon az alapon, hogy a t. háznak még irányadó vezérférfiai sem tesznek különbséget a hitlevél kettős minősége között. A hitlevél, jelen alakjában, melyet most tárgyalunk, nem egyéb mint dokumentum, amelynek aláírását kérjük a királytól, hogy azután az aláíratván, a koronázás megtörténtével mint törvény beczikkelyeztessék. Ez tehát már a második fázisa a dolognak. Már most én megengedem, hogy ilyen okmány megszerkesztésénél a praktikum talán azt hozná magával, hogy helyesebb, ha ezt regnikoláris deputáczió kezeli. Nem is a lényeg ellen teszek kifogást, csakazellen, hogy akkor tessék erről törvényt hozni. Mert a szabály az, hogy regnikoláris deputácziónak csak törvény alapján legyen helye. És azután tartunk regnikoláris deputácziót, amely nem törvény alapján hivatott össze, vagy áll együtt, — ez nem megfelelő és nem helyes dolog. Azonkívül megint olyasmi, aminél igazán nincs értelme, hogy miért térünk el a törvényes állásponttól. De még itt nincs is kimerítve a dolog. Hát ha már tartottak az urak u. n. regnikoláris deputácziót, amely megalakult aszerint, hogy egyharmad részben a főrendiház, kétharmad részben a képviselőház tagjaiból került ki, hát jól van. De hogy jutott akkor a primás ő eminencziája ahhoz, hogy ezen a regnikoláris deputáczión ő elnököljön ? Hogy jutott ehhez ? Egy hang (jobbfelől) : Megválasztották ! Polónyi Géza : Megválasztották, ugy-e kérem '! De hát nem igy rendelkezik ám a házszabály! Mert a házszabály természetesen erről a konkrét regnikoláris devnitáczióról nem intézkedik, hiszen erről törvény nincs, hát nem is rendelkezhetett olyasmiről, amiről a törvényhozás nem tud; azonban, ahol összejön a két ház együttes ülésre, vagy ahol a regnikoláris deputáczióknak helyük van, igenis, rendelkezik a házszabály, még pedig ugy a mienk, mint a főrendiházé : a 298. és a 300. §. és megmondja, hogy az együttes ülésekben a két ház elnökei együtt elnökölnek és felváltva vezetik a tanácskozást. A bizottságokra pedig, pl. az egyeztető-bizottságra vonatkozólag, a 300. §. in concreto előírja azt a szabályt, hogy felváltva kell a képviselőház és a főrendiház elnökeinek elnökölnie. Már most, t. ház, miért megint ez a szőrszálhasogatás % fogja talán egyik-másik t. képviselőtársam kérdezni. Hát nem ok nélkül. Én, t. ház, kalaplevéve állok meg annak a korszaknak emlékezete előtt, amely Magyarországon törvénybe iktatta a népképviseleti rendszert, az alkotmányt. De, uraim, hogy mi a rendi alkotmánynak minden középkori reminiszczencziáit a primási biretum alakjában odaültessük az elnöki székbe, ez nem helyes és ezt én megengedhetőnek nem tartom. Azt még megengedhetőnek tartom, hogy ha már van egy alkotmány, amely ezt a mumiarendszert fentartja, ott felváltva elnököljenek. De azt, t. ház, hogy a népképviselet által, a népképviselet-