Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

124 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. czim és a magyar királyi czim csak egy alczim. (Igaz! ügy van ! balfelól.) Igaz, hogy a tisztelt ministerelnök ur a bizottsági tárgyalások során egy szerintem is igen becses kijelentést tett Ö felségének megbízásából, amelyet szórói-szóra felolvasok {Olvassa) : »ö felsége felhatalmazta, hogy az ő nevében is megállapíthassa azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy a magyar királyi méltóság az osztrák császáritól megkülönböztetett, attól önálló, azzal paritásos jelleggel bir és az ő nevében kijelenthesse, hogy ez felel meg az ő álláspontjának is ; az általa megállapított czim ezt sem nem érintheti, sem el nem homályosíthatja.* En távol vagyok attól, hogy a király nevében történt ilyen kijelentést, amelyhez hasonló szabatosságait az ország arról a helyről még nem igen hallott, ne tartanám nagyjelentőségűnek, sőt azt is fogom kérni, hogy az a képviselőház jegyzőkönyvébe is felvétessék; de ha meg van állapítva, hogy Ö felségével e tekintetben teljes egyetértésben vagyunk, ha meg van állapitva, hogy ö felsége ezt a helyes magyar közjogi tant nemcsak vallja, de proklamálja is ministerelnöke utján, akkor nem látom át, hogy ez a közös meggyőződése az országnak és a királynak miért ne jöjjön kifejezésre magában a czimben % (Igaz! TJgy van! balfelól.) Miért használjunk egy olyan czimzést, amely más értelmezést is enged akképen, hogy azt utólag magyarázattal kelljen megfosztani káros hatásától. Ismétlem, ha igy is marad a dolog, nagy súlyt fektetek a király nevében tett kijelentésre, de már a logika nevében is azt kérem, hogy a czimzés e kijelentés értelmének megfeleljen. (Helyeslés balfelól.) Már most jön a kérdésnek az a második része, amelynél én kénytelen voltam előbb a kellő komolyság hiányát konstatálni. T. i. a bizottsági tárgyalások során z> t. ministerelnök ur felvilágosított minket arra nézve is, hogy az u. n. nagy czim — ez helytelen kifejezés, t. i. az a czim, mely ö felsége összes méltóságait kifejezésre, juttatja — még nincs végleg megállapítva, mert ennek a czimnek megállapítására vonatkozólag az osztrák kormánynyal még nem fejeztettek be a tárgyalások ; az a kormány időközben megbukott, az uj kormánynyal még nem kezdődhettek* meg a tárgyalások és mivel ezt a helytelenül u. n. nagy czimet nem lehet az osztrák kormány megállapítása nélkül megállapítani, ami teljesen igaz, ennek folytán az nincs megállapítva és ámbár nincs megállapítva, mégis belevétetik a hitlevélbe. En előbb azt mondtam és elismertem, hogy Ő felségének egy olyan czimzése, vagy mondjuk, olyan czimzései, amelyek az osztrák császári méltóságra is kiterjednek, nagyon természetesen az o«ztrák faktorok hozzájárulása nélkül nem állapithatók meg, illetve nem állapítható meg másképen, mint az osztrák alkotmányos faktorok hozzájárulásával az osztrák császárnak, mint ilyennek czimzése, de a magyar királynak, mint olyannak czimzésére vonatkozó megállapításhoz senkinek másnak, mint a magyarországi alkotmányos faktoroknak, nincs hozzászólásuk. (Helyeslés és taps balfelól.) Én tehát, mint előbb mondám, bár nem kifogásolom azt, hogy kellő paritásos módon s a magyar királyi méltóság előtérbehelyezésével magyarországi okmányokban is az eddigi gyakorlat szerint Ö felségének azon czimei is érintessenek, amelyek Magyarországra nem vonatkoznak, de ha ezeket a többi czimeket megállapítani nem sikerül, abból a logika szerint nem folyhat más, mint az, hogy tegyük be a hitlevélbe egyedül azt, amit megállapítani a mi királyunkkal kizárólag nekünk van jogunk, kizárólag a magyar királyi czimet. (Helyeslés balfelól.) Ebből semmiféle helytelen következmény nem származhatik, sőt helyes következmény, amenynyiben világosabbá tétetik ennek a magyar alkotmányos cselekménynek teljes önállósága, a magyar királyi méltóságnak teljes önállósága; ezzel Ö felsége semmit sem veszt el osztrák császári praerogativáiból, sem abból, hogy a kölcsönös védelmi kötelezettség folytán mi azokat is támadás ellen meg fogjuk védeni, csak az történik, hogy kizárólag arra a fejedelmi hatalomra történik hivatkozás, amely itt szóban forog s amelynek nevében ezek az alkotmányos cselekmények történnek. (Helyeslés balfelól.) Ennek folytán én különvéleményben a ministerelnök úrtól nyert ezen felvilágosítások alapján, eltérőleg az eredeti szövegtől, melyben Ő felsége többi czimeinek felsorolása is benne van, most már azt javaslom, hogy a hitlevélbe kizárólag a m. kir. czim vétessék be. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldaton.) Mert igazán — már egészen eltekintve a czimzésnek helyes vagy helytelen voltától — nem tartom ily alapvető közjogi okmány méltóságával összeegyeztethetőnek, hogy mi tudva oly czimzést tegyünk bele, amelyről mindenki megállapította, hogy az nem helyes és nem fog megmaradni, melyhez mintegy jegyzetben, csillagra való hivatkozással oda kellene írni: »Ez a czim csak ideiglenes, idővel meg fog változni.« (Derültség balfelól) Bocsánatot kérek, ilyen dolog hitlevélbe nem való. És itt ismétlem : a mai helyzetben, miután a hitlevél létrejövetelét késleltetni sem nem akarjuk, sem nem lehet, sem nem szabad, — nincs más ekszpediens, nincs más megoldás, mint ami semminek sem prejudikál s magyar alkotmányjogi szempontból leghelyesebb': hogy a királyi hitlevél bevezetéséül kizárólag a magyar királyi czim tétessék. Ezekben ajánlom külön véleményemet a t. háznak elfogadásra. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : A második különvélemény beadóját, gróf Károlyi Mihály képviselő urat illeti a szó. Gr. Károlyi Mihály : T. ház ! Annak a bizottságnak, amelyben mi működtünk s amely arra volt hivatva, hogy a hitlevelet és a királyi esküt megszerkeszsze, missziója a magyar parlamentben tagadhatatlanul a legfontosabbak egyike, s azért, ami ott történt, ami ott lefolyt és leszűrő-