Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-678

678. országos ülés 1916 d és közjogi minősége mindenesetre az iskolák falain szemlélhetővé teendő. Mert ott, ahol a vallást, az erkölcsöt, a tudományt, a törvény tiszteletét és az alkotmányos jogokat, valamint az alattvalói hűséget hirdetik és azt tanítják, hogy minden állampolgár egyúttal tagja a magyar szent koronának is, ott nem a rideg katonának, hanem a királynak, a legelső magyar embernek arczképe mosolyogjon le. T. ház! Félszeg volt az állapot eddig — és azért kell ráutalnom — az igazságszolgáltatás szempontjából is. Midőn 0 felsége a király nevében hirdetik ki az ítéletet, akkor az elnök feláll és vele együtt felállnak az összes jelenlevők és ránéznek a falra, ahol 0 felsége arczképe függ- Az a kép egy katonát ábrázol ott, akinél az erő az igazság és a fegyver a hatalom, pedig annak a képnek az osztó igazság ideáljaként kellene feltüntetnie az igazságszolgáltatás forrását: az apostoli magyar királyt. Nézzük a kérdést a nemzetiségek szempontjából is. Tudjuk és látjuk, hogy abban a véres küzdelemben, amely most folyik, a mi nemzetiségeink is rájöttek arra a tudatra és meggyőződésre, hogy a »nagy világon e kivül nincsen számukra hely«. Azelőtt, csak évekkel ezelőtt is a nemzetiségek igyekeztek a császár köpenyébe fogózkodni, és igen gyakran felhasználták azokat a magyar nemzet elleni indulatok felgerjesztésére. Azt kivánom tehát, hogy az a nemzetiség is akárhol, a vármegyeházán, a községházán, a városházán és az iskolában mindenütt az apostoli magyar királyt lássa maga előtt. Azt akarom, hogy az a német, szász, szerb, tót és román nyelven beszélő magyar állampolgár is, ha ránéz a magyar királyt feltüntető képre, akkor egyúttal lássa a magyar nemzeti állameszmének megtestesülését; lássa azt, hogy ők jólétüket és boldogságukat nem a fegyveres hatalom erejének, hanem a magyar koronában rejlő ősi alkotmánynak köszönhetik.

r És fontos szempont, t. ház, interpelláczióm tárgya tekintetében az idegenek, a külföldiek szempontja. Aki járt a külföldön, sehogy sem tudta megértetni azt, hogy nekünk külön királyunk van. Mindig azzal az ellenvetéssel találkoztunk, hogy s

egy császárotok van, azért Magyarország nem lehet külön és önálló állam«, ós ha idejöttek, itt sem láttak a képekben és ábrázolatokban soha mást, csak az osztrák császár alakját, vagy legfeljebb egy katonának a képét. Azok az idegenek nem tudnak a koronázásról, vagy ha tudnak, azt ott elfelejtik, szükség van tehát egy állandó szemléltetőre, amely őket megtanítsa, amely velük megismertesse a mi közjogi helyzetünket. Az az idegen lássa, érezze és tanulja meg az ezer éves koronával díszített király arczképéről, hogy mi már akkor is léteztünk, amikor még a mostani nemzetek, országok, császárságok és királyságok nem voltak és Isten segedelmével leczember 15-én, pénteken. 115 létezünk ma is, midőn az ezer év zivatarában már sok nemzet és ország régen elpusztult. Magától _ értetődik, hogy azokra az esetekre, amelyekben O felségének legfőbb haduri minősége dominál és az domborítandó ki, felszólalásom nem terjed ki. Nem terjed ki pl. a honvédelmi ministeriumnál, a katonai hatóságoknál, a tisztképző intézetek- és katonai nevelőintézeteknél, a laktanyákban és a kaszárnyákban alkalmazandó képekre, habár a magyar királyi minőségnek feltüntetése itt is nagyon helyénvaló volna. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy áttérjek, csak röviden érintve azt, egy igen kényes kérdésre, amely eddig sok tajjintatlansájígal kezeltetvén, a magyar ember lelkületében diszharmóniát okozott és ez a Gotterhalte kérdése. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) T. ház! Engem gyermekkoromban ugy tanítottak, hogy akkor, midőn a szabadságharcz nagy küzdőinek és hőseinek szenvedése elérkezett; mikor azok egy része martirhaiáit szenvedett és a szabadsághősöket a bitófára és a golyók elé vitték: akkor a kivezényelt katonaságot imára a G-otterhalte-val hívták fel. Ezen emlékek hatása alatt a Gotterhalte a magyar ember lelkületében nemcsak idegen, de gyűlöletessé is vált. Az a czélom, hogy ez a dal, ez a himnusz ezután Magyarország területén elhallgasson. Ma uj királyunk van és bízom abban, hogy az ő fiatal gondolkodása kiszabadítja magát a régi, elrozsdásodott hagyományok és a katonai reglamának ósdi rendelkezései alól és intézkedni fog arra vonatkozólag, — és erre magyar tanácsadóinak kötelességük súlyt helyezni — hogy a magyar ember fülének semmi esetre sem kedves Gotterhalte többé fel ne hangozhassák. A Gotterhalte nem a császári ház, hanem az osztrák nép himnusza, azé a népé, melylyel még a legkedvezőbb körülmények között is érdekellentétben állunk és élünk. Hogy jutunk tehát ahhoz, hogy akkor, midőn" a megkoronázott magyar király magyar területre lép, egy ránk nézve idegen nép himnuszával üdvözlik őt? Azt mondják, nincs királyi himnusz. Nincs? Hát tessék csináltatni királyhimnuszt. Tegye meg kötelességét a kultuszminister és hirdessen pályázatot egy királyhimnusz megalkotására. De ha nincs is királyhimnusz, van magyar himnusz. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ott van Kölcseynek himnusza és ott van Erkelnek az a gyönyörű, fenséges dallama, amelyet lehet használni a király üdvözlése alkalmával. Igenis lehet használni, mert ha a magyar ember Isten áldását tollászkodja abban a szövegben a magyarra, akkor egyúttal fohászkodhatik a királyért is. Hiszen nem kell semmi egyéb, csak a himnusz első két versszakának helyes és alkalmas szöveget kell írni. Kezembe került egy hevenyészett szövegezés. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Aki ennél jobbat, szebbet és alkalmasabbat készít, ám álljon elő! íme, milyen helye15*