Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-677
110 677. országos ülés 1916 deczember ld-én, csütörtökön. gária és Törökország közgazdasági önállósága, f Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) én azt tartom ugyan, hogy Németország is ugyanabban a helyzetben van, melyben mi vagyunk és minden állam, hogy a közgazdasági rendezésnek különösen kereskedelempolitikai részét máskép, mint elvi általánosságban meg nem állapithatja, mert vámtarifát ma észszerűen senki csinálni nem tud, és aki csinálná, nem csinálná észszerűen, akárki legyen is az. De nem tartom azt, hogy a Németországhoz való közgazdasági viszony mintegy ránehezedhessék a Magyarország és Ausztria közt létesítendő közgazdasági viszonyra, hogy annak prejudikálhasson, mert azok az elvi megállapodások, amelyek Németországgal és többi szövetségeseinkkel már ma létrejöhetnek a dolog természete szerint, azok létrejöhetnek mind a két alternatívára való tekintettel : arra az alternatívára, ha Magyarország és Ausztria ezentúl egy vámterületet fog képezni és arra az alternatívára is, ha Magyarország és Ausztria a maguk gazdasági ügyeit ezentúl külön és önállóan fogják rendezni, (Ugy van! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én véghetetlenül sajnálom, hogy azokban a nagyon érdekes tárgyalásokban, amelyeket a középeurópai gazdasági egyesület itt Budapesten folytatott, a kérdésnek ezt az oldalát meg nem vitatták, nagyon sajnálom, hogy azok, akik Magyarország részéről azokban részt vettek, csupán arra a feltevésre alapított megegyezések körül buzgólkodtak, ha változatlan marad a közgazdasági viszony Magyarország és Ausztria közt és nem terjesztették ki figyelmüket arra, amire én minden alkalmat felhasználok, hogy az illetékes idegen faktorok figyelmét felhívjam, nem terjesztették ki figyelmüket a másik alternatív tényre is, ha Magyarországnak és Ausztriának egymáshoz való közgazdasági viszonya változik. Ismétlem, én perhoireszkálok minden olyan megállapodást akármilyen külső állammal, — legyen az akár Németország — amely ránehezedik Magyarország szabad elhatározására a tekintetben, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a közgazdasági önállóság terére léphessen, ha a nemzet akarata igy határoz, amint hogy óhajtom és remélem, hogy így fog határozni. (Helyeslés balfelől.) Mindezek után a következő interpellácziót vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) ; »Hajlandó-e a kormány a házat mi előbb tájékoztatni az osztrák kormánynyal folytatott gazdasági kiegyezési tárgyalások helyzetéről ? Hajlandó-e nyilatkozni arra nézve, hogy ez a kiegyezés csak alkotmányunknak megfelelő módon fog életbelépni ?« (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalion.) Elnök ." A ministerelnök ur válaszolni kivan. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Megvallom, én azt hiszem, hogy nem nagyon kell védekeznem az ellen a vád ellen, mintha nézeteim, meggyőződéseim, intenczióim felől kellő világossággal nem tájékoztatnám a közvéleményt. Ha azonban a jelen esetben mégis kénytelen vagyok nyilatkozatomban megmaradni azok közt a korlátok közt, amelyeket eddig obszerváltam, ez annak az igen természetszerű körülménynek szükségszerű következménye, hogy függő kérdéseknél, különösen olyan függő kérdéseknél, amelyeknél egy más állammal való tárgyalásokról van szó, saját államunk legéletbevágóbb érdekei kívánják azt, hogy azok, akik ezeket a tárgyalásokat felelős állásból vezetik, maguk ítéljék meg, mikor, milyen mértékben tájékoztathatják a közvéleményt a tárgyalásokról. (Helyeslés jobb/elől.) Polónyi Géza: Ez nem parlamentarizmus! Nem ugy van ! Gr. Tisza István ministerelnök: Ezzel szemben csak egyetlen megoldás van: az, hogy a képviselőház olyan kormányról gondoskodjék, amelyet alkalmasnak tart ezeknek a tárgyalásoknak vitelére. (Ugy van! jobb/elől.) A t. képviselő urak nem tartanak bennünket alkalmasaknak reá ; nagyon természetesen le is vonják belőle a konzekvencziát; ez joguk és kötelességük. Viszont mindaddig, amíg a t. háznak többsége bennünket bizalmával megajándékoz, nekünk kötelességünk ezeket a tárgyalásokat azzal a diszkréczióval vinni, amelyet az ország érdeke megkíván. (Élénk helyeslés jőbbfelől. Zaj balfelől.) Ezek után tulaj donképen csakis egy igen rövid felvilágositásra szoritkozhatom. Én azt hiszem, hogy tegnapi válaszom értelmének megértéséhez nemcsak a válasz, de a kérdés ismerete is szükséges. Gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő ur azt kérdezte volt tőlem, hogy ma is azon az állásponton áll-e a kormány, hogy ridegen visszautasítja az ideiglenes rendezés módozatát és hogy a hosszú lejáratú, esetleg hosszabb lejáratú szerződéssel szemben milyen álláspontot foglal el. Erre a szabatos kérdésre adtam azt a választ, hogy a kormány álláspontja nem változott. A kormány álláspontja tehát nem változott abban a kérdésben, hogy mielőbb létesíteni óhajt az osztrák kormánynyal olyan kiegyezésre vonatkozó megállapodásokat, amely kiegyezés a monarchiát külkereskedelmileg akczióképessé teszi, amely tehát képessé teszi arra, hogy a német birodalommal, de általában a külfölddel való vámpolitikai tárgyalásokba belemehessen. Ebben — mint ismételve volt alkalmam kijelenteni — igen nagy létérdekét látom a magyar államnak és a magyar nemzetnek, s épen ezért ehhez az álláspontomhoz ragaszkodom is. Különben pedig tegnapi kijelentéseimhez ma semmit hozzá nem tehetnék anélkül, hogy a függő tárgyalásokkal kaj)csolatos közérdeket sérteném. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés jőbbfelől,) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a ministerelnök ur válaszát tudomásul vehessem. Nem vehetem tudomásul annak — hogy ugy