Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-677

677. országos ülés 1916 deczember 14-én, csütörtökön. 109 lett nemcsak itten, hanem ottan is. (Igaz t Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eszerint ezeket tudjuk a kormány álláspontjáról. Hogy a t. kormány és többség a vámközösség alapján áll, hogy ennek a megoldásnak ad előnyt, az nem nóvum, azt tudtuk, az tartozik politikai programmjához, de nóvum az, hogy nem zárkózik el ennek a lekötöttségnek az eddiginél hosszabb időre való eszközlésétől, hogy nem zárkózik el attól, hogy ez az országgyűlés, amelynek erre mandátuma nincs, ezt a közgazdasági kiegyezést ekkép megköthesse és hogy nem zárkózik el attól sem, hogy ez a kiegyezés nem az 1867: XII. t.-ez.-ben körülirt módon, hanem attól eltérő, kevesebb garancziát nyújtó módon köttessék meg. Ez az egyedüli általunk ismert tartalma annak, amit az igen t. kormány azzal jelez, hogy a kormány ragaszkodik eddigi álláspontjához, kibővitve ezt azzal, hogy ezzel az ismeretlen, de ekképen jellemezhető állásponttal szemben a Koerber-kabinet sem jelentett ki soha ellentétes álláspontokat. Én elhiszem a t. ministerehiök urnak, hogy a Koerber-kabinet ezzel szemben sohasem jelentett ki ellentétes álláspontot, azonban mégsem lehet ignorálnunk a következő tényeket ; azt t. i., hogy mikor dr. Koerber Ernő az ő ministeriurnát megalkotta, akkor ebből a ministeriumból kimaradtak épen azok a közgazdasági ministerek, kik az eddigi tárgyalásokat folytatták, kimaradt nevezetesen az a kereskedelemügyi minister, kiről a köztudat azt mondja, hogy a hosszú lejáratú kiegyezéskötésnek ő a szellemi atyja és legtijjikusabb képviselője és ezzel szemben ismét nevezetes tény az, hogy midőn a Koerber-kabinet helyéről távozik, amihez nekünk közjogilag semmi közünk nincs és uj kormány neveztetik ki, akkor ezen uj osztrák kormány élére az a dr. Spitzmüller'helyeztetik, ki a Koerberkabinetbe nem vétetett fel és akiről az imént mondtam, hogy a legtipikusabb képviselője a hosszú lejáratú kiegyezés gondolatának. Ismételve hangsúlyozom, hogy nekünk közjogilag semmi közünk nincsen ahhoz, hogy miért bukik meg egy osztrák kormány és az osztrák császár kit tart j ónak az uj kabinetalakitással megbizni, kit tart jónak az ő osztrák kormányába meghívni. Ezt végezze el majd az uj osztrák kormány az osztrák alkotmányos faktorokkal, amikor azokat ismét életre ébreszteti. Ahhoz azonban az 1867 : XII. t.-cz. alapján van közünk, hogy az osztrák alkotmánjTiak szünetelése ne váljék az osztrák alkotmánynak végleges elalvásává, mert akkor nekünk ebből le kell vonnunk a konzekvencziát (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és akkor nekünk a magunk ügyeit teljesen önállóan kell intéznünk olyan államtól, melynek keretében nem teljesülnek azok a feltételek, melyekhez az 1867. évi XII. t.-cz.-ben lefektetett közös intézmények működése kötve van. De bár közjogilag semmi közünk sincs hozzá, politikailag természetesen érdekel minket az osztrák kormányválság ilyetén lefolyása, ilyen ldj egeczesedett közgazdasági egyéniséggel biró férfiúnak az osztrák kormány élére állítása, amennyiben ez vagy könnyebbségét jelentheti annak a közgazdasági politikának, amelyet a ministerelnök ur eddigi nyilatkozatai sejtetnek és amelyet én nagyon sajnálnék, vagy pedig ellenkezőleg nehézségeket, hogyha a magyar kormány kiegyezési politikája nem az, amit az eddigi kijelentések alapján nagy sajnálattal, sejteni kénytelen vfgyok. A bizonytalanságok ezen sürü ködében, amelyben járunk, az én véleményem szerint a képviselőház nem maradhat meg. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Teljes lehetetlenség, hogy a magyar képviselőház hónapokon át sejtelemmel sem, Vag}^ csak sejtelemmel bírhasson, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbal-oldalon.) mely sejtelmeket azután nagy diadalmasan megdönthetnek a beavatottak: óh, tévedtek, nem igy van a dolog ! De hogy miként van a dolog, azt nem tudhatjuk meg. Teljesen lehetetlen dolog, hogy mikor az ország legéletbevágóbb közgazdasági ügyeinek eldöntése készül, hogy akkor az országgyűlés tájékozva se legyen, pozitív tudomással sem birjon arról, hogy az ő kormánya mihez ragaszkodik és mit tart. czélul szem előtt. Mert az olyan nyilatkozat, mint a minőt^a tisztelt ministerelnök ur tegnap tett, hogy majd azután, mikor az osztrák kormánynyal és a német kormánynyal befejezte tárgyalásait, akkor lesz abban a helyzetben, hogy az országnak közgazdasági programraot adjon, ez olyan kijelentés, melyet én abszolúte nem vagyok képes megérteni. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Mert a kormánynak egy önálló közgazdasági programmal kell ezekbe a tárgyalásokba belépnie, ami természetesen nem zárja ki, mert a tárgyalás természetéből folyik, hogy egyes részletekre nézve kompromisszumok támadjanak, de a kormánynak állásponttal kell birnia és ezt az álláspontot a képviselőkáznak ismernie kell, abba a helyzetbe kell hozni a képviselőházat, hogy mindjárt a kiindulástól kezdve helyeselje, támogassa ezt az álláspontot, nem pedig utólag, mikor fait accompli elé állíttatunk, melynek felbontása nagy politikai nehézségekkel és súlyos következményekkel járhat. (Helyeslés balfelől.) A Németországgal való közgazdasági viszony, melyre az igen tisztelt ministerelnök ur mindig hivatkozik, valahányszor arról a netalán beállható kényszerűségről beszél, hogy közgazdasági kérdéseinket kénytelenek vagyunk esetleg az osztrák 14. §. segítségével rendezni, az sem indokolhatja ezt a magatartást. Nekem megint ismételnem kell azt, amit e házban már kétszer elmondottam, hogy én, aki a legbuzgóbb és a legeltökéltebb hive vagyok a Németországgal való benső szövetségnek, ki a központi hatalmaknak — beleértve a többi szövetségeseinket is — bizonyos közgazdasági kohézióját kívánom, aminek Magyarország közgazdasági önállósága épugy nem lehet akadálya, mint nem akadálya annak Bul-