Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-677

108 677, országos ülés 1916 deczember H-én, csütörtökön. Ha igen, akkor azt határozatképen mondom ki. (Helyeslés.) Most következik gróf Apponyi Albert képviselő ur sürgős interpellácziója. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk !) Sürgős interpelláczió előterjesztésére nekem a ministerelnök ur tegnap tett nyilatkozatai adnak okot és alkalmat. Azért terjesztem ezt elő sürgősen, nehogy be kelljen kapcsolnom interpellácziómat olyan üléseknek teendőibe, amelyek a koronázás előkészületeivel való foglalkozásnak lesznek szentelve s amelyeknek egész idejét ezek számára óhajtom én is lefoglaltatni, ugy hogy ozélszerünek mutatkozott. — és ehhez a t. elnök ur is szives volt hozzájárulni — hogy interpellácziómat olyan ülésen mondjam el, melynek törvényjavaslatoknak harmadszori olvasásán kivül más teendője nincs. (Helyeslés.) Midőn Károlyi Mihály t. barátom tegnap a külkereskedelmi viszonyaink rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását arra használta fel, hogy külkereskedelmi viszonyaink rendezésére vonatkozó általános kérdést intézzen a ministerelnök úrhoz, a t. ministerelnök ur erre az általános kérdésre, amelyhez én is és gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársam is hozzájárultunk, csak annyi feleletet adott, hogy a közgazdasági kiegyezés kérdésében és ezzel összefüggőleg a Németországgal és a külállamokkal való közgazdasági viszonyaink rendezése tekintetében a kormány álláspontja változatlanul az, ami korábban volt. Mintán ]3edig Károlyi Mihály tisztelt barátom a legutóbbi kormánynyilatkozatok óta Ausztriában beállott kormányváltozásra is rámutatott, a ministerelnök ur kijelentette, hogy az uj osztrák kormány — nem az, amelyet tegnap neveztek ki, hanem a Koerber-kormány — semmiféle olyan nyilatkozatot nem tett, amely azt tartalmazta volna, hogy nem teszi magáévá a Stürgkh-kormánynyal létrejött kiegyezési megállapodásokat, illetve azt az álláspontot, amelyen a két kormány, vagy azoknak egyike a Stürgkh-kormány idejében állott. T. ház ! Annak a kijelentésnek, hogy a kormány álláspontja ezekben a kérdésekben nem változott, akkor volna tartalma, ha a kormánynak előbbi álláspontját ismernők. (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) így azonban csak azt jelenti, hogy nem változott az, amiről nem tudjuk, hogy micsoda. (Igaz! Ugy van! baljelöl.) De az még szerencse volna, ha mi csupán csak a nemtudásnak relatíve boldog állapotában volnánk. Csakhogy mi némely dolgot mégis tudunk, illetőleg történt bizonyos nyilatkozat, amely ezt a nemtudást igen kedvezőtlen sejtelmekkel tölti be, még jjedig nem gyanúsítás, hanem jogos, logikailag majdnem szükségszerű feltevések alapján. Mindazokban az eszmecserékben ugyanis, amelyek erről a tárgyról a házban különböző interpellácziók alkalmából folytak, a következő negatívumok domborodtak ki : először az, hogy a t. kormány nem zárkózik el az Ausztriával való vámközösségnek 20 vagy 25 évre való megállapításától. Ez domborodott ki logikai feltevés alapján, mert a ministerelnök ur azt mondta, hogy abból, hogjr ő a kiegyezés időtartamáról haUgat, nem szabad semmiféle következtetést levonni, ezzel szemben azonban a magyar közvélemény igen nagy részében, melyről nem tudni, hogy az ma nem jelenti-e a nemzet többségét, a kormány igen kedvező helyzetet teremtett volna magának — hiszen a dolog természete szerint a kormányok iparkodnak maguknak nyilatkozataik által kedvező helyzetet teremteni — ha kijelentetti volna, hogy hosszú időre való gazdasági lekötöttségünket kizártnak tartja. Minthogy pedig a kormány ezt a kijelentést nem tette, minthogy azt az alkalmat, hogy magának kedvező helyzetet teremtsen a magyar közvélemény nagy részében, nem használta ki, ebből világosan kell következtetnünk azt, hogy a kormány nem tartja kizártnak az országnak hosszabb időre való gazdasági lekötöttségét. (Ugy van/ balfelől.) Ez az egyik negatívum. A másik negatívum, amely még sokkal világosabban domborodik ki a ministerelnök ur kijelentéseiből, az, hogy ő nem tarúja kizártnak közgazdasági viszonyaink végleges rendezését ebben az országgyűlésben, amely erre mandátummal nem rendelkezik. (Mozgás a baloldalon.) Erre nézve a t. ministerelnök ur többször is mondotta, hogy ő óhajtja ugyan, hogy a végleges rendezés csak az ezután választandó országgyűlésen történjék, azonban fordulhatnak elő olyan alakulások, olyan viszonyok, amelyek miatt ez lehetetlen volna. Ez a második negatívum, amelyről tudunk. A harmadik negatívum a következő. A képviselőház augusztus hó 23-án tartott ismert éjjeli ülésén a legjueczizebben kérdeztem a ministerelnök úrtól, vájjon akképen is megköthetőnek tartja-e a vámközösségen alapuló közgazdasági kiegyezést, hogy ez Ausztriában nem a mi 1867. évi XII. törvényczikkünkben körülirt módon, hanem az osztrák alkotmánynak ismert kisegítő 14. §-a utján jöjjön létre. Ez a kérdés kissé indulatba hozta a tisztelt ministerelnök urat. Én kedvezni akarok neki azzal a feltevéssel, hogy ez a kérdés indulatba hozta, mert egyedül az indulat szolgálhatna mentségéül annak, hogy közjogi hóbortnak nevezte a ragaszkodást azokhoz a tradicziókhoz, melyeket Deák Ferencztől kezdve Széll Kálmánon keresztül nem mi a függetlenségi és 48-as párt, hanem maga a 67-es alapon álló többség mindig magáénak vallott, hogy t. i. Magyarország az 1867. évi XII. t.-cz. értelmében köthet vám- és kereskedelmi szövetséget Ausztriával, sőt elsősorban ezt a megoldást ajánlja az 1867. évi XII. t.-cz., de csupán csak Ausztria alkotmányos faktoraival. A szövetség megkötésének módja a mi törvényünkben körül van irva és az a mi alkotmányunknak, a mi közgazdasági önállóságunknak egyik garancziája. hogy ebben a tekintetben önmagunkat is korlátozzuk és hogy ezt az önkorlátozást nem hajthatjuk végre másképen, mint minden alkotmányos garanczia mel-