Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-676

676. országos ülés 1916 deczember 13-án, szerdán. 93 Polónyi Géza: Különben sem szükséges, hogy az asszonyok is dohányozzanak ! (Élénk derültség.) Teleszky János pénzügyminister: Helyenként előfordul, hogy a fronton levő katonaság nem rendelkezik a kellő dohánymennyiséggel, ennek azonban nem a dohányanyag hiánya az oka, hanem azok a szállítási nehézségek, hogy nem lehet minden küldeményt mindig a kellő időben rendeltetési helyére juttatni, A polgári lakosságnak is áll egy bizonyos mennyiségű dohány rendelkezésre, sokkal nagyobb, mint amilyennek látszik, ha a nehézségeket tekintjük. Az 1914/15. évi nagy dohányfogyasztásnak 70%-a erejéig állitunk elő ma is dohánygyártmányokat, ugy hogy a katonaság szükségletét is figyelembe véve, a rendes mennyiségnek körülbelül fele jut a magánfogyasztásnak. Remélem, ezt a mennyiséget rendelkezésére bocsáthatjuk a közönségnek oly hosszú ideig, ameddig pesszimisztikus számítás szerint sem fog tartani a háború. Ami a szeszpiaczot illeti, valóban oly állapotok vannak e téren, amelyek az egész háborús áralakulást a legkrasszabb világitásba helyezi. Ezzel szemben, sajnos, szinte tehetetlenek vagyunk. Nagyot sokat foglalkoztam a kérdéssel, törtem rajta a fejemet, tárgyaltam az érdekeltség legkülönbözőbb köreivel, de sem magam oly megállapodásra nem jutottam, mely a kérdésnek igazán helyes megoldása lenne, sem az érdekeltség egyetlen árnyalatától nem kaptam oly. javaslatokat, amelyek nézetem szerint megvalósithatók lettek volna. A baj elsősorban az, hogy szesztermelésünket a közönség élelmezésének biztosítása érdekében nagy mértékben csökkentem kellett, oly nagy mértékben, hogy a fogyasztás ozéljaira számitásom szerint a rendes fogyasztásnak csak 10—15%-a áll rendelkezésre, már t. i. akkor, ha levonjuk azt a mennyiséget, amely a kormány által makszimális áron közszükségleti czélokra igénybe vétetik. Az egyik nehézség tehát, hogy a normális szükséglettel szemben kevesebb a szesz. A másik az, hogy a népesség körében a háború folytán beállott nagy anyagi jólét következtében, másrészt a bor árának igen nagymérvű emelkedése folytán a szeszfogyasztás iránti készség lényegesen növekedett. Egy másik baj, mely a kérdés megoldását nehezíti, magának az áruczikknek természete, amely makszimálást, állami ármegállapítást az egész vonalon lehetetlenné tesz. Eitner Zsigmond: Meg van állapítva ! Teleszky János pénzügyminister: A szesz ára meg van állapítva, de ez nem elegendő, mert szeszből a legkülönbözőbb minőségű égetett szeszes italok készülnek a legjobb minőségűtől kezdve egészen addig az italig, amely igazán semmi más, mint vizzel kevert szesz, ebben a nagy skálában pedig a valódi belértéket, a minőségnek valódi voltát megállapítani lehetetlenség. Csak egy dologra hivatkozom. Lehetetlen pl. a forgalomban megállapítani, hogy valamely szeszesital gyümölcspálinka-e vagy szeszből való kotyvalék. A gurmand meg tudja állapítani, de kommercziális eszközökkel ez nehéz. Amikor tehát a legkönnyebben makszimálható és ellenőrizhető czikkek makszimáhs árait sem tartják be, elképzelhető, milyen könnyű a kijátszás a szesz terén. Látjuk is, hogy a legkülönbözőbb likőr- és rumgyárak keletkeztek, melyek a legkülönfélébb termékekkel látják el a fogyasztást, ami lehetetlenné teszi a kérdés megoldását. Megpróbálkoztam a kincstári részesedés behozatalával, a szesz árának makszimálásával, másrészt rendeletet adtunk ki a likőr- és rumgyártás szabályozására, felhatalmazván a törvényhatóságokat — hiszen egységes eljárás nem lehetséges — az égetett szeszesitalok kicsinybeni árának megállapitására, ami azért történt, mert egyes vidékek vagy községek körletén belül inkább lehet limitálni és meghatározni a szeszesitalok fajtáit, melyeket ott fogyasztanak. Ezek a rendelkezések is csődöt mondtak a végrehajtás során. Eitner Zsigmond: Egyedáruságot kell -behozni ! Teleszky János pénzügyminister: Egyszerű egyedáruság behozatala semmit sem javítana a helyzeten. Felmerül a szeszkészletek lefoglalásának és akár egy központ, akár állami hatóság részéről való szétosztásának ideája. Eltekintve azonban attól, hogy a kormány ezzel óriási ódiumot vállalna magára, amiatt, hogy a fogyasztás számára kevés szesz áll rendelkezésre, ezzel a megoldással sem érnénk el semmit, legfeljebb annyit, hogy a szeszfőző nem fog nagyobb árat kapni, mint a makszimális árat, az pedig, akinek továbbadatik a szesz. ug)!"anazt fogja majd csinálni, amit most csinál a szeszfőző. Ennek megakadályozása teljesen lehetetlen, már pedig, ha nagyon helytelen, nagyon kárhoztatandó az, ami történik a szesz terén a szesz ipari érdekeltsége részéről, azt hiszem, még nagyobb hiba volna, még jobban kárhoztatandó, hogy ha ez a kormány ingerencziájával a szeszkereskedelem részéről történhetnék meg, mert akkor sokkal visszásabb helyzet állana elő, mint most. Hogy a központosítás nem segit, annak fényes bizonyítéka az a helyzet, amely Ausztriában van, ahol, mint méltóztatnak tudni, több mint egy éve megvan a szesz-czentrale és a viszonyok még sokkal rosszabbak. Különösen a szeszárfelhajtás tulaj donképen ott vette kezdetét és ma is legnagyobb mértékben onnan táplálkozik, hogy Ausztriából vásárolnak relatíve nagy mennyiséget a makszimális áron jóval felül. Méltóztassék elképzelni, ezt Ausztriába át kell vitetni, ennek Ausztriában az ottani szeszadó-pótlékot meg kell fizetni és mégis lukrativ ez az üzlet. Ez minden teoretikus fejtegetésnél fényesebben bizonyítja azt, hogy a központosítás által a bajon segíteni nem lehet. A központosítás utján egyet érhetünk el, azt t. i., hogy az illegitim haszon, amire ma a szeszfőzőipar tesz szert, az a szeszkereskedelem részére biztosíttatik. Ugyanez volna a helyzet állami monopollal, kivéve, talán, hogy ha teljes monopol hozatnék be, hogy ha t. i. az állam a termelt összes szeszt lefoglalná, finomítaná, égetett szeszes italokká át-