Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

92 660. országos ülés 1916 > éljenzés.) a legmelegebben csatlakozom ez elisme­réshez. Hisz végtelenül siralmas szerepet játsza­nám, ha szövetséges társainkkal szemben akarnék afelett diskussziót kezdeni, hogy közös akcziónk érdeme mennyiben a miénk. Közös, együttes érde­münk és örülünk, hogy ezt az eredményt együtt elértük. (Általános élénk helyeslés.) S azt hiszem, az a bizalomteljes, meleg, igaz baráti és szövetsé­gestársi hang, mely Radoszlavov ministerelnök ur ma közzétett hozzám intézett sürgönyéből is szól, arra mutat, hogy igaztalan a képviselő ur azon vádja, hogy nem tudunk a monarchia szá­mára, barátokat szerezni. Igenis szereztünk boá­tokat, hű, kemény, erős barátokat ! (Általános élénk helyeslés.) Sajnálom, hogy oly körülményeknél fogva, melyek bizonyára visszanyúlnak a régi időkbe, Románia szövetségét elvesztettük. Sajná­lom, hogy az az egészséges politikai tradiczió Romániában, mely Románia történeti hivatását abban lítta, hogy az orosz világuralmi törekvések útjába álló hatalmi csoportozathoz csatlakozzék, hogy e tradiczió, legalább ezidőszerint, feledésbe ment, hogy Romániát pillanatnyi áramlatok saját létérdekei ellenére ellenünk vitték harczba; de azt hiszem, az a kárpótlás, melyet Bulgária meg­nyerése nyújt számunkra, Románia elvesztésével minden körülmények között felér. (Hosszantartó élénk helyeslés és tips jobbról.) Pál Alfréd jegyző: Gróf Apponyi Albert! (Zaj.) Elnök ." Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Hall­juk ! Halljuk!) Az igen tisztelt ministerelnök ur imént elhangzott beszédére nézve ami megjegyzést tenni szükségesnek látok, majd beszédem folya­mán fogom előadni. Tisztán és lényegileg indítvá­nyom megokolására, még pedig elsősorban és fő­kép politikai megokolására szorítkozom, mert nem tartanám helyesnek és nem tartanám célszerűnek azoknak.a nagy érdekeknek szempontjából, ame­lyek minket felszólalásra késztetnek, Hogyha mi ahhoz hozzájárulnánk, hogy ez a politikai ter­mészetű vita közjogi mellékvágányra tereitessék. (Helyeslés baljelöl.) Meg kell azonban mégis okol­nom, hogy annak az elementáris szükségességnek, hogy a külügyminister nem csupán kerülő utón a ministerelnöknek társfelelőssége által, hanem egyenesen is parlamenti ellenőrzés alá kerüljön, hogy ennek az elementáris szükségnek miért akar­tam én ezzel az indítványommal megfelelni. Ez az indítvány, ezt ismételve hangsúlyoznom kell, nem juttatja kifejezésre a függetlenségi és 48-as pártnak közjogi álláspontját, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minekünk nem szán­dékunk, hogy a 67 és 48 közti vita színhelyévé és időpontjává tegyük ezt a képviselőházat és ezt a pillanatot. Ezt a pert sem most, a világháború közepette, sem olyan fórumnál, ahol előre tudjuk, hogy vesztett ügyünk volna, nem fogjuk lebo­nyolítani. Ez az én indítványom., habár közelebb áll a függetlenségi pártnak álláspontjához, de bele­•zeptember 13-án, szerdán. illeszkedik a jelenleg létező alkotmányba, a jelen­leg létező közjogi viszonyokba és azoknak egy nélkülözhetetlen kiegészítését tartalmazza. Én, mélyen tisztelt ház, rá fogok szavazni gróf And­rássy Gyula tisztelt barátomnak indítványára is, de ha az elfogadtatik, az mégis csak azt jelenti, hogy a magyar kormány, a magyar politikai ténye­zők kövessenek el mindent abban a tekintetben, hogy Ausztriában is azok az állapotok létesíttes­senek, azok az elhatározások érleltessenek, amelyek egy osztrák delegácziónak ülésezését lehetővé teszik. (Helyeslés balfelől.) Én elfogadom t. barátomnak azt az álláspont­ját, hogy Ausztriának Magyarországgal szembe bizonyos erkölcsi kötelessége arról gondoskodni, hogy azok az intézmények, amelyek a közös ügyek ellátására teremtettek a fennálló törvény által és amelyeket addig, míg ez a törvény létezik, respektálnunk és igénybevennünk is kell, mon­dom, elfogadom ezt az álláspontját, hogy Ausz­triának erkölcsi kötelessége arról gondoskodni, hogy ezek az intézmények érvényesüljenek, de nem látom, hogy nekünk milyen eszközök áll­nak rendelkezésünkre, hogy az osztrák tényező­ket, ha vonakodnak, erre kényszerjtsük. (Helyes­lés balfelől.) És miután ily eszközök nem állnak rendelkezésünkre, miután ennek folytán t. barátom indítványa elfogadásának is — amelyhez én sza­vazatommal hozzá fogok járulni — csak az volna az értelme, hogy mi a magunk részéről és a kor­mány a maga részéről mindent elkövessen, hogy az illetékes osztrák tényezőket felvilágosítsa, rábírja a delegácziók ülésezésének lehetővé téte­lére ; miután azonban arra nézve, hogy ez az eljárás sikeres legyen, nekünk garancziánk nincs, (Igaz! balfelől.) míg ellenkező esetben, ha ez az eljárás nem sikeres, megmaradna az a képtelen állapot, hogy a külügyminister és hozzáteszem, nemcsak a külügyminister, hanem egyáltalában a közös ministereli direkt parlamenti ellenőrzés nélkül működnek : ezeknél fogva logikai szükség­szerűséggel előáll az a következmény, hogy Ma­gyarország maga gondoskodjék arról uj novelláris törvény által, hogy érvényesülhessen a közös ministerek ellenőrzése abban az egyetlen testület­ben, amely rendelkezésünkre áll, amelynek nűkö­dése felett és amelylyel szemben a közös ministe­reknek viszonyáról is törvénynyel rendelkezhe­tünk, t. i. a magyar országgyűlés előtt. (Helyes­lés a baloldalon.) Ez a dolog veleje, ez a dolog rövid fogla­lata. Nagyon természetes, hogy nem zárhatom ki és nem is akarom kizárni, hogy, ha jónak látja, az osztrák törvényhozás a maga körében hasonló törvényt hozzon, amely a közös minis­tereket az osztrák parlamentben való megjele­nésre kötelezi. Ez ellen nekem semmi legkisebb kifogásom sem lehet, sőt, ha ez megtörténik, ezt igen természetesnek fogom találni. Én tehát azt tartom, hogy ez az indítvány, amelyet beadtam, nem elleninditvány gróf Andrássy Gyula t. barátom indítványával szemben, (TJgy van! bal-

Next

/
Thumbnails
Contents