Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

92 660. országos ülés 1916 > éljenzés.) a legmelegebben csatlakozom ez elismeréshez. Hisz végtelenül siralmas szerepet játszanám, ha szövetséges társainkkal szemben akarnék afelett diskussziót kezdeni, hogy közös akcziónk érdeme mennyiben a miénk. Közös, együttes érdemünk és örülünk, hogy ezt az eredményt együtt elértük. (Általános élénk helyeslés.) S azt hiszem, az a bizalomteljes, meleg, igaz baráti és szövetségestársi hang, mely Radoszlavov ministerelnök ur ma közzétett hozzám intézett sürgönyéből is szól, arra mutat, hogy igaztalan a képviselő ur azon vádja, hogy nem tudunk a monarchia számára, barátokat szerezni. Igenis szereztünk boátokat, hű, kemény, erős barátokat ! (Általános élénk helyeslés.) Sajnálom, hogy oly körülményeknél fogva, melyek bizonyára visszanyúlnak a régi időkbe, Románia szövetségét elvesztettük. Sajnálom, hogy az az egészséges politikai tradiczió Romániában, mely Románia történeti hivatását abban lítta, hogy az orosz világuralmi törekvések útjába álló hatalmi csoportozathoz csatlakozzék, hogy e tradiczió, legalább ezidőszerint, feledésbe ment, hogy Romániát pillanatnyi áramlatok saját létérdekei ellenére ellenünk vitték harczba; de azt hiszem, az a kárpótlás, melyet Bulgária megnyerése nyújt számunkra, Románia elvesztésével minden körülmények között felér. (Hosszantartó élénk helyeslés és tips jobbról.) Pál Alfréd jegyző: Gróf Apponyi Albert! (Zaj.) Elnök ." Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Az igen tisztelt ministerelnök ur imént elhangzott beszédére nézve ami megjegyzést tenni szükségesnek látok, majd beszédem folyamán fogom előadni. Tisztán és lényegileg indítványom megokolására, még pedig elsősorban és főkép politikai megokolására szorítkozom, mert nem tartanám helyesnek és nem tartanám célszerűnek azoknak.a nagy érdekeknek szempontjából, amelyek minket felszólalásra késztetnek, Hogyha mi ahhoz hozzájárulnánk, hogy ez a politikai természetű vita közjogi mellékvágányra tereitessék. (Helyeslés baljelöl.) Meg kell azonban mégis okolnom, hogy annak az elementáris szükségességnek, hogy a külügyminister nem csupán kerülő utón a ministerelnöknek társfelelőssége által, hanem egyenesen is parlamenti ellenőrzés alá kerüljön, hogy ennek az elementáris szükségnek miért akartam én ezzel az indítványommal megfelelni. Ez az indítvány, ezt ismételve hangsúlyoznom kell, nem juttatja kifejezésre a függetlenségi és 48-as pártnak közjogi álláspontját, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minekünk nem szándékunk, hogy a 67 és 48 közti vita színhelyévé és időpontjává tegyük ezt a képviselőházat és ezt a pillanatot. Ezt a pert sem most, a világháború közepette, sem olyan fórumnál, ahol előre tudjuk, hogy vesztett ügyünk volna, nem fogjuk lebonyolítani. Ez az én indítványom., habár közelebb áll a függetlenségi pártnak álláspontjához, de bele•zeptember 13-án, szerdán. illeszkedik a jelenleg létező alkotmányba, a jelenleg létező közjogi viszonyokba és azoknak egy nélkülözhetetlen kiegészítését tartalmazza. Én, mélyen tisztelt ház, rá fogok szavazni gróf Andrássy Gyula tisztelt barátomnak indítványára is, de ha az elfogadtatik, az mégis csak azt jelenti, hogy a magyar kormány, a magyar politikai tényezők kövessenek el mindent abban a tekintetben, hogy Ausztriában is azok az állapotok létesíttessenek, azok az elhatározások érleltessenek, amelyek egy osztrák delegácziónak ülésezését lehetővé teszik. (Helyeslés balfelől.) Én elfogadom t. barátomnak azt az álláspontját, hogy Ausztriának Magyarországgal szembe bizonyos erkölcsi kötelessége arról gondoskodni, hogy azok az intézmények, amelyek a közös ügyek ellátására teremtettek a fennálló törvény által és amelyeket addig, míg ez a törvény létezik, respektálnunk és igénybevennünk is kell, mondom, elfogadom ezt az álláspontját, hogy Ausztriának erkölcsi kötelessége arról gondoskodni, hogy ezek az intézmények érvényesüljenek, de nem látom, hogy nekünk milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy az osztrák tényezőket, ha vonakodnak, erre kényszerjtsük. (Helyeslés balfelől.) És miután ily eszközök nem állnak rendelkezésünkre, miután ennek folytán t. barátom indítványa elfogadásának is — amelyhez én szavazatommal hozzá fogok járulni — csak az volna az értelme, hogy mi a magunk részéről és a kormány a maga részéről mindent elkövessen, hogy az illetékes osztrák tényezőket felvilágosítsa, rábírja a delegácziók ülésezésének lehetővé tételére ; miután azonban arra nézve, hogy ez az eljárás sikeres legyen, nekünk garancziánk nincs, (Igaz! balfelől.) míg ellenkező esetben, ha ez az eljárás nem sikeres, megmaradna az a képtelen állapot, hogy a külügyminister és hozzáteszem, nemcsak a külügyminister, hanem egyáltalában a közös ministereli direkt parlamenti ellenőrzés nélkül működnek : ezeknél fogva logikai szükségszerűséggel előáll az a következmény, hogy Magyarország maga gondoskodjék arról uj novelláris törvény által, hogy érvényesülhessen a közös ministerek ellenőrzése abban az egyetlen testületben, amely rendelkezésünkre áll, amelynek nűködése felett és amelylyel szemben a közös ministereknek viszonyáról is törvénynyel rendelkezhetünk, t. i. a magyar országgyűlés előtt. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a dolog veleje, ez a dolog rövid foglalata. Nagyon természetes, hogy nem zárhatom ki és nem is akarom kizárni, hogy, ha jónak látja, az osztrák törvényhozás a maga körében hasonló törvényt hozzon, amely a közös ministereket az osztrák parlamentben való megjelenésre kötelezi. Ez ellen nekem semmi legkisebb kifogásom sem lehet, sőt, ha ez megtörténik, ezt igen természetesnek fogom találni. Én tehát azt tartom, hogy ez az indítvány, amelyet beadtam, nem elleninditvány gróf Andrássy Gyula t. barátom indítványával szemben, (TJgy van! bal-