Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

660. országos ülés 1916 s. beszélt arról, hogy mennyire más volt Berchtold gróf külügyminister magatartása és hogy báró Buriánnak már az első beszélgetése báró Sonninóban azt a benyomást keltette, hogy be akarja őt csapni. A képviselő úrral szemben akkor talán nem kell ezt hangsúlyoznom, csak azokkal szemben, akiknél a képviselő ur felszólalásai, ugy mint nálam is, talán ugyanezt a téves benyomást keltette, mintha a képviselő ur báró Burián ellen vádat és kritikát akarna gyakorolni. Gr. Andrássy Gyula: ügy van! (Élénk derültség a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Azt hiszem, abban, hogy az olasz külügyminister ur nem bizott a mi külügyministerünkben, bajosan a mi külügyministerünk volt a hibás. Amint a t. képviselő ur nagyon helyesen mondta most közbeszólásában: igenis, báró Sonnino el volt szánva a háborúra. Igenis báró Sonnino ugy vitte ezt az egész akcziót, hogy az háborúra vezessen és pedig vitte azon — azt hiszem, nagyon érthető — mentalitás alapján, amely már századokkal azelőtt azt tanította, hogy azt a barátot, akit megcsaltunk, azt a bajtársat, akit megloptunk, szúrjuk is le, mert csak ugy biztosithatjuk magunknak a zsákmányt. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) Es ha most a t. képviselő ur azt mondja, hogy hiszen ő is azt tartja, hogy itt kormányválságot kellett volna provokálni, mert a Sonnino-kormánynyal nem lehetett megegyezni: bocsánatot kérek, akkor, mikor a szituáczió ebben a tekintetben kialakult, épen ebben az irányban is megtörtént, azt hiszem, igazán mindaz, ami emberileg megtörténhetett. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, hogy az olasz kérdésre vonatkozólag ilyen sokáig vettem igénybe a tisztelt ház türelmét. Kötelességemnek tartottam ezt azért, hogy rámutassak a tisztelt képviselő ur kritikájának objektivitására, s ennek folytán azon kéréssel forduljak nemcsak a tisztelt házhoz, hanem általában az országos közvéleményhez, hogy függeszsze fel Ítéletét a tisztelt képviselő ur kritikájának azon részeire nézve is, melyek oly kérdésekre vonatkoznak, amely kérdésekről ma nem nyilatkozhatom. E kérdések közé tartozik a román támadás kérdése is. Nem szándékozom arról többet mondani ma, mint amit eddig mondtam, mert nagyon veszélyes dolog fél dolgokat mondani, (Ugy van ! jobb felől.) mert azokkal vagy növeli az ember a téves benyomást, vagy tovább kénytelen menni, mint amennyire az ország érdekében ma elmenni lehet. Csak arról kívánom biztosítani a tisztelt házat, hogy a Románia felől fenyegető veszedelem nem kerülte el a kormány figyelmét, hogy szemelőtt tartotta e külügyi bonyodalmat a világháború egész folyamata alatt s hogy azzal többször, talán egyik-másik pillanatban nem minden siker nélkül foglalkozott. (Zaj.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) zeptember 13-án, szerdán. 91 Ha azt kérdik, miért hagytuk akkor védtelenül Erdélyt, hát e kérdés sem oly egyszerű, mint a képviselő urak gondolják. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés olyan, mely sok álmatlan éjszakájába került annak az embernek, aki osztozik a felelősségben. De azt mondhatom a t. képviselő urnak, ha mi 1915 április havában, midőn Románia szintén meglehetős aggasztó mérvű katonai készületeket tett, megfelelő arányú óvrendszabályokat teszünk Erdélyben, az 1915-iki győzelmes hadjárat be nem következhetett volna, mely akkor elhárította a román veszélyt, s amellett más megbecsülhetetlen gyümölcsöket hozott. (Élénk helyeslés jobbról.) A kérdés nagyon nehéz. A már korábban jelzett körülményeknél fogva a támadás pillanatára nézve tévedésbe ejtettünk, s ez, fájdalom, igen súlyos következményekkel járt az erdélyi határszéli lakosságra nézve. Misem áll tőlem távolabb, mint hogy e következményeket kicsinyeljem. Higyjék el, senki sincs e házban, ki mélyebben érző szívvel érezné át mindazt a szenvedést, mely e lakosságra szakadt. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! jobbfelől.) De hiszem és remélem, hogy e szenvedések nem fognak oly mérvet ölteni, mint az első perczben gondoltuk. (Zaj balfelől.) Nem fognak oly mérvet ölteni először azért, mert kisebb területre lesznek szorítva, mint az első pillanatban látszott, másodszor, mert bízom Istenben, be fog következni a megtorlás, az eltávozott lakosság hajlékainak visszaszerzése. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) A külügyi képviselet híven teljesítette kötelességét akkor is, mikor bennünket a veszélyre figyelmeztetett. Ha felelősség érhet valakit, csak a kormányt érheti. (Felkiáltások balfelől: Csak azt I) Igenis, a külügyi képviselet híven teljesítette kötelességét — ezt kötelességem megmondani — abban az irányban is, hogy bennünket pontosan tájékoztatott a román hadsereg készültségi fokáról is. Mi tudtuk, s amint a következmények mutatják, helyesen voltunk informálva, hogy a román hadsereg nem volt készen. Erre is alapítottuk azt a hitet, hogy nem fog ily pillanatban támadni, azt hittük, hogy saját érdekeit jobban fogja mérlegelni. E hitben csalódtunk. E tévedésnek voltak ránk nézve káros, szomorú következményei, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) de nem tudom, hogy azok a következmények, melyek Romániát fogják érni azért, hogy e támadást ez időpontban, ilyen utón megtette, hogy azok a következmények nem lesznek-e Romániára nézve sokkal súlyosabbak. (Felkiáltások balfelől: Az Erdélynek nem vigasztalás !) Nem megyek részletekbe a tekintetben, nem bizonyíthatom most be, hol és miben tette meg a kormány kötelességét; annak idején meg fogjuk adni a választ. Most csak arra utalok, hogy mindenesetre megtette a kormány azt, ami a román veszély csökkentésére a legfontosabb volt: létrehozta a szövetséget Bulgáriával. Ha azt mondja gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur, hogy ez érdem elsősorban Ferdinánd királyé és Radoszlavov ministerelnöké, (Élénk 12*