Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

86 660. országos älés 1916 szeptember 13-án, szerdán, képviselő ur felhozott és azok a nyilatkozatok, melyeket felolvasott, miután eddig az egész osztrák jogi gondolkodás ezekben a korlátokban mozgott, nem fedik a jelenlegi esetet. És ez a döntő abban a tekintetben, hogy felfogásom a t. képviselő ur indítványára nézve a t. képviselő úrétól különbözik. A t. képviselő ur azt mondja, hogy Ausztriának Magyarországgal szemben kötelessége delegácziót választani, tehát Magyarországnak joga van Ausztriát ezen kötelességének teljesítésére szorítani. Éri attól félek, hogy a t. képviselő ur ezzel a thézissel igen veszedelmes térre lépett, mert ezzel tulaj donképen ellentétbe helyezi magát a magyar közjogi felfogással, azzal a kardinális tétellel, hogy 1867-ben nem jöttek létre kötelezettségek a magyar állam és az osztrák állam között, (Igaz! Ugy van 1 a jobboldalon.) nem j ött létre közös egyezmény vagy szerződésszerű megállapodás a két állam közt, hanem rendezte a közös ügyekre vonatkozólag a dolgot, kiki a maga jogkörében, rendezte a magyar és az osztrák törvényhozás. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) Létrej ött egy magyar törvény és létrejött egy osztrák törvény. A magyar törvényt kötelezőnek tartjuk magunkra, az osztrákok kötelezőnek tartják saját törvényüket magukra nézve, de egyik állam sem adott a 67-iki törvénynyel beavatkozási jogczimet a másik államnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelól.) Emlékezzék vissza a t. képviselő ur, hogy ugy a teória és a doktrínák terén, mint a gyakorlati politikai kérdéseiben is hányszor kellett találkozni azzal a téves felfogással és téves törekvéssel adaát, hogy valamely közös kiegyezési okmánynak konstruálása mellett ebből kötelezettségeket és a kötelezettségek révén beavatkozási jogot vezessenek le a maguk számára. Én nagyon óhajtanám., hogy Ausztria megválaszsza a maga delegáczióját. Ebben a tekintetben azonban oly kérdések kívánnak mérlegelést és megfontolást, melyek mérlegelése és megfontolása az illetékes osztrák tényezők hatáskörébe tartozik. Ezért hibának, veszedelmes ]3reczedensnek és oly osztrák törekvések felbátoritásának tartanám, melyekkel szemben a múltban pártkülönbség nélkül állást foglaltunk mindnyájan, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ha most mi akarnánk Ausztria belügyeibe beavatkozni, ennek folytán sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. képviselő ur inditványához hozzájárulhassak. Most már méltóztassanak nekem megengedni, hogy átmenjek a kérdések másik csoportjára, a külpolitikai kérdésekre ; (Halljuk ! Halljuk !) Mondhatom, nem szívesen teszem ezt, mert hiszen — és ebben a tekintetben a közelmúlt tajjasztalatai, fájdalom, nagj^on is igazat adnak aggodalmaimnak — látjuk, hogy még a legvilágosabb, a legkifogástalanabb, a legegyszerűbb kijelentések is, ugy bent, mint különösen az ellenséges külföldön a legképtelenebb félreértésekre, félremagyarázásokra szolgáltattak alkalmat és az ország nagy érdekeire sérelmes következményekkel járhatnak. Ezért, megvallom, nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő urak abban a meggyőződésben vannak, hogy ezúttal beható külügyi vitát kell folytatniok. De természetesen, a t. képviselő uraknak ezt a meggyőződését tisztelnem kell és arra az álláspontra sem helyezkedhetem, hogy a t. képviselő urak kritikájával szemben teljes hallgatásra szorítkozzam, mert magától értetődik, hogyha sikerül a t. képviselő uraknak a nemzetben azt a meggyőződést, azt az aggodalmat meggyökereztetni, hogy a mi külügyi politikánk a veszedelmes botlások és tévedések egész sorozata, (Élénk jelkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Igaz ! Ugy van ! Ellenmondás a jobboldalon.) nagyon természetes, hogy akkor ezzel oly hangulatot ébresztenek az országban, amely nem kedvez ezen háború férfias és erőteljes vitelének. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj- és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Pusztuljon Burián! (Zaj.) Elnök." Sümegi Vilmos képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Rakovszky István : Ezt nem a mi beszédeink okozták ! Ugron Gábor: Erdélyben nem mi csináltunk hangulatot. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Gr. Tisza István ministerelnök: Nekem kötelességem rámutatni arra, hogy a t. képviselő urak kritikája igen sok tekintetben helytelen, túlzott és legalább is nagyon egyoldalú és ezért legalább ott, hol a védelem eszközeivel fontos, aktuális érdekek sérelme nélkül rendelkezhetem, kötelességem a t. képviselő urakkal az eszmecsere fonalát felvenni. (Halljuk ! Halljuk !) A kérdések legnagyobb részénél igen nagy hátránynjral kell megküzdenem, mert nagyon természetesen hallgatnom kell számtalan olyan mozzanatról, amelynek elmondásával, azt hiszem, megadhatnám a felvilágosítást és megnyugtatást. De abban a helyzetben vagyok, hogy egy csoportj a van a kérdéseknek, amelyik ma már jóformán a történelemé, ahol legalább is a legkényesebb momentumokra nézve az államérdek sérelme nélkül nyilatkozhatom. Engedjék meg tehát, hogy ennél a kérdésnél igyekezzem részletesebben és behatóbban igazolni a t. képviselő ur által gyakorolt kritikára vonatkozó állításaimat. Ez az Olaszországgal szemben kifejtett diplomácziai akczió kérdése. Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur azt a szemrehányást tette, hogy megaláztuk magunkat a porig, anélkül, hogy a békét Olaszországgal fenn tudtuk volna tartani és ezt azzal a megjegyzéssel kiséri, hogy ez nagyrészt a folytatott politikának következménye. Ezután igyekszik bebizonyítani azt, hogy legalább is kérdéses, vájjon csakugyan elkerülhetetlen volt-e a háború Olaszországgal és hogy abban, hogy a háborút elkerülni nem