Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-660
660. országos ülés 1916 szeptember 13-án, szerdán. 85 Azt hiszem tehát, mindnyájunknak közös intenozióit és a közérdeket szolgálom akkor, ha minden ilyen téves beállítás ellen a leghatározottabban tiltakozom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) ffgyje meg a t. képviselő ur, senki sem óhíjtja melegebben, — hiszen talán egyszermásszor igyekeztem is ezt az ügyet szolgálni — hogy a lelkek harmóniája, az egymásrautaltságnak, az érdekek közösségének érzése Ausztria és M gyarország között minél erőteljesebben kifejezésre jusson és senki sem sejnálja jobban, mint én, ha e tekintetben zavaró momentumok merülnek fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Szmrecsányi György: A legzavaróbb Stürgkh ! (Zaj bal felől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Én a világért sem állatom, azt hiszem, igen nagy túlzás van benne és nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur ilyen nézetnek adott kifejezést, én egyáltalán nem tartom azt, hogy a viszony Ausztria és M gyarország között rosszf bb volna ma, mint nagyon régen volt. Gr. Andrássy Gyula (közbeszól). Gr. Tisza István ministerelnök: Igen, a hangulat, hiszen azt értem én is. Az ellen nagyon határozottan tiltakozom ; ebben nagyon nagy túlzás van. ( Közbeszólások a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jóbbjelől./Készséggel elismerem, hogy, sajnálatomra, vannak bizonyos hanguktrontó momentumok. Ezt csak mellesleg érintem, a legfontosabb ezek között határozottan az élelmezés kérdése, ahol abból a sajnálatos tényből, hogy Magyarországon olyan rossz termések voltak, aminők régen nem, az következett, hogy aránylag keveset tehettünk az osztrák lakosság élelmezése érdekében, sokkal kevesebbet, mint szerettük volna. Zlinszky István : Erdélyben jó termés volt ! Gr. Tisza István ministerelnök: Nagyon természetes, hogy ezt tévesen fogják fel és hogy ez odaát a hangulat rontására szolgálhat. De méltóztassék nekem megengedni, ebben a kérdésben ép ugy, mint minden más kérdésben, minden magyar embernek a legnagyobb sulylyal kell odahatnia:, hogy ezeket a zavaró hatá ezeket ! a félreértéseket az osztrák közvéleményből kiküszöböljük. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ilyen zavaró hatás, ilyen félreértés előidézésére alkalmas tévhit volna az, hogy akár a magyar kormány, akár a magyar parlament, akár valamelyik más magyar tényező részes abban, hogy az osztrák alkotmányos élet a mostani kellemetlen zsákutezába került. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez ellen nekünk határozottan tiltakoznunk kell, de másfelől nagyon határozottan óvakodnunk kell attól, hogy akármilyen irányban — momentán tetszetős irányban ép oly kevéssé, mert ez is nagyon megbosszulja magát, mint más irányban — beavatkozni akarjunk az osztrák állam belügyeibe. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezzel adott pillanatban egyes körökben Ausztriában talán ébreszthetünk magunk iránt rokonszenvet, de ezek efemer természetűek lesznek, ebből csak a dolgoknak az a további fejlődése várható, hogy olyan kölcsönös átszólások történnek innen oda és onnan ide, olyan beavatkozási kisérletek lesznek az egyik és a másik helyről, amelylyel szemben principäs obsta, amelynél nem szabid tovább egy lépést sem tenni ezen a lejtőn, ha minden káros és veszélyes következményt elkerüld ólrjtunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Epe.i ezért nem meheiek bele azoknak a kérdéseknek taglalásába, amelyeket a tisztelt képviselő ur az osztrák bel viszonyok tekintetében érintett. En egyszerűen két dologra szorítkozom. Az egyik: köteleíségszeriileg konstatálni kivánom azt, hogy ha annál a ténynél fogva, hogy az osztrák parlament nem műiödik, az osztrák ministerelnök urnak ritkábban is van alkalma a nyilvánosság előtt szerepelni, ebből egyáltalán nem következik az, hogy a közös ügyek egész mezején a maga paritásos befolyás 1 "'t ne érvényesítené ; a másik a tisztelt képviselő urnak az osztrák törvénymagyarázatra vonatkozó fejtegetése. Épen azért, mert osztrák törvény magyarázatáról van szó, a dolog érdemében egyáltalában nem szándékozom állást foglalni, csak egy tényre kivánom a tisztelt ház figyelmét felhívni és ez az, hogy az eddigi osztrák gyakorlat igenis azt tartotta, hogy amennyiben az a deleg'czió, amely az illető évben kell, hogy megválasztassék, még megválasztva nem volna, az előző évben választott delegáczió működhet. Ezt azonban eddig mindig csak a megelőző évben megválasztott delegáczióra vonatkoztatták . . . (Derültség és közbeszólások a baloldalon. Halljuk I Halljuk ! jóbbjelől.) . . . kérem, bizonyára akaratlanul, de a tisztelt képviselő urak megint megakadályoznak gondolatmenetemben. (Ellenmondások baljelöl.) Tessék megpróbálni erről az oldalról beszélni. Könnyű a tisztelt képviselő uraknak beszélni, akiket rendesen teljes csendben hallgatnak meg. (ügy van ! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások baljelöl: Az öreg Erdélyi Sándor is közbeszólt!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Egy teljesen tárgyilagos hosszabb okfejtést ugy, hogy azok, akik netalán nagybecsű figyelmükre méltatják, figyelemmel kisérhessék, csakis akkor lehet elmondani, ha a t. képviselő urak teljes türelmükkel ajándékoznak meg. Mondom, ez volt az osztrák gyakorlat és ezt arra a magyarázatra építették, hogy a törvény köt l3zőhg kimondja, hogy minden évben választandó delegáczió; ez azt jelenti, hogy minden naptári évben választandó delegáczió, ha azonban valamely naptári évben az illető delegáczió még megválasztva nincsen, a megelőző évben választott delegáczió működik. En nem foglalok állást sem e magyarázat mellett, sem ellene, én nem állítom, hogy helyes, vagy nem helyes, nem vonom kétségbe egyetlen osztrák tényezőnek sem azt a jogit, hogy más magyarázatot adjon a törvénynek, ez teljesen az ő belügyük, én csak rá akartam mutatni, hogy azok a preczedensek, melyeket a t.
