Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-660
84 660. országos Ülés 1916 s. nyéket, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon,) leszavazzák az alkotmányt, s ugyanakkor óriási felelősséget vállalnak Ausztriával szemben, mert kétségleien, hogy törvényes kötelessége a tisztelt ministerelnök urnak odahatni, hogy a delegáczió összehivassék. (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőhaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk '.) Remélem, a másik igen t. indítványozó képviselő ur nem veszi rossz néven azt, hogy azonnal felszólalok. Teszem ezt kizárólag abból az okból, hogy gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak ugy mai előadása, mint ezzel kapcsolatban az a múltkori beszéde, amelyre szintén most kell kötelességszerűen behatóbban kiterjeszkednem, oly nagy kiterjedésű anyagot ölelt fel, amelynél fogva talán a vita czélszerü ökonómiája is ugy kívánja meg, hogy azonnal nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, csak egészen röviden jegyzem meg, hogy a t. képviselő urnak azokra az inkább személyes természetű megjegyzéseire, amelyek arra vonatkoznak, hogy a külügyminister úrral miket beszéltek és hogy micsoda válaszokat kaptak, természetszerűleg nem terjeszkedhetem ki. Hiszen ez egészen egyéni természetű ügye a t. külügyminister urnak a t. képviselő úrral, amire csak ő adhatja meg a netalán szükséges felvilágosítást. A magam részéről, hogy mindenféle esetleges félreértésnek elejét vegyem, csak azt kell konstatálnom, hogy igenis abban az időben, amelyben a t. képviselő úrral és az ellenzék még két vezérférfiával egynéhányszor külügyi kérdésekről beszéltünk, igen bizalmas természetű dolgokról is beszéltem a t. képviselő urakkal, beszéltem annál a bizalomnál fogva, hogy ezzel természetszerűleg visszaélni nem fognak és beszéltem egyenesen Ö felsége felhatalmazásával és a külügyminister urnak is beleegyezésével. Természetes azonban és épen ezért kell felszólalnom, az őszinteség kötelez rá, ez nem azt teszi, hogy abszolúte minden dolgot, esetleg egyes titkos természetű dolgokat is közöltem volna. Ami pedig a katonai kérdéseket illeti, hát, t. képviselőház, azokra a legfontosabb katonai titkokat képező katonai informácziókra nézve, amelyeket ugy a külügyminister, mint a két ministerelnök kap, egyenesen a dolog természetéből is következik, de az az ebben utóvégre legilletékesebb tényező kívánsága és parancsa, hogy ezek senki mással ne közöltessenek, ezekről tehát sem a külügyminister, sem én a t. képviselő uraknak természetesen konkrét felvilágosításokat nem adhattunk. Gr. Andrássy Gyula: Nem is tettünk kérdést. Gr. Tisza István ministerelnök: Nem tudom, hogy mi történt ott. Ezt kötelességemnek tartottam elmondani. T. képviselőház ! Most áttérve a vita tárgyára, tulaj donképen külön kell választanom azt a két szeptember l3-án, szerdán. csoportját a kérdéseknek, amelyeket ez a vita inkább külsőleg kapcsol egybe, amelyek azonban tartalmilag egymástól elválasztandók, t. i. maguknak a konkrét indítványoknak a tárgyát, az azzal kapcsolatos jogi kérdést és a t. képviselő urnak a külügyi politikára vonatkozó megjegyzéseit. Ami már most az elsőt illeti, mindenekelőtt a t. képviselő urnak egy félreértését kell helyreigazitanom. Nagy csodálkozásomra ő mindazt, amit a képviselőház szeptember 6-iki ülésében az 1867. évi XII. törvényczikkre vonatkozólag mondottam, ugy értette, mint hogyha én ott a szorosan vett közös ügyeket különböztettem volna meg a közös n intézhető gazdasági kérdésektől és csak az előbbi körre vonatkoztattam volna a 25. §. rendelkezéseit, holott megkülönböztetésem nem ide irányult és nem is irányulhatott ide, de összhangban a törvény szövegével és összhangban azzal a felfogással is, amely a közös ügyekre nézve uralkodott és gondolom, ma is uralkodik, azt a megkülönböztetést tettem, hogy a 25. §-nak az osztrák alkotmányosságra vonatkozó része nem a közös ügyekre magukra, hanem a közös ügyek elintézési módjára vonatkozik és az 1867. évi XII. törvényczikkben előirt elintézési módnak feltételéül állapítja meg az alkotmányosságot. Ezt egészen világosan mondottam, mert azzal végeztem felszólalásomnak e részét : »tehát ismétlem, véleményem szerint ez a korlátozás csakis a kezelési módra vonatkozik.« Most már, t. ház, abban a t. képviselő úrral teljesen egyetértek, és ezt a legnagyobb nyomatékkal kívánom a t. képviselő ur beszédének befejező része után hangsúlyozni, hogy Magyarországon nem lehet komoly tényező, aki nem kívánná, hogy az osztrák alkotmányosság a lehető legvirulóbban fejlődjék (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) és a lehető legéleterősebben nyilvánulhasson. A leghatározottabban kell tiltakoznom, nem a t. képviselőmimputácziójaellen, mert hiszen ő ilyen imputáczióval nem él, de olyan magyarázat ellen, amelyet, bocsásson meg a t. képviselő ur, könnyen adhatnak mások az ő mostani felszólalásának, mintha a magyar közéletnek bármely tényezője igyekeznék Ausztriát az alkotmányos élet jótéteményeitől megfosztani. Molnár János: Hát miért nem hívják össze ? Gr. Tisza István ministerelnök: Engedelmet kérek, azokat a helyeslési nyilatkozatokat, amelyek t. barátaim és elvtársaim részéről ezen az oldalon a t. képviselő ur beszéde alatt megnyilvánultak,nem lehet ugy felfogni és nem lehet ugy odaállítani, mintha ez a megelégedés abban a körülményben lelné magyarázását, hogj' Ausztriában alkotmányos élet nincs, (ügy van! ügy van ! a jobboldalon. Zaj és ellenmondások bálfelől.) Én azt hiszem, hogy itt egyfelől olyan kérdésről van szó, amelyben nézeteltérés magyar ember és magyar ember közt nem lehet és olyan kérdésről, ahol ennek az örvendetes ténynek elhomályositása igen nagy kárt okozna a magyar nemzet érdekeinek. (Ugy van! a jobboldalon.)
