Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

82 660. országos ülés 1916 szeptember lo-án, szerdán. ez tulaj donképen megváltoztatás, megváltoztatás azért, mert a külügyminister Magyarországgal szemben egészen más helyzetbe kerülne, mint Ausztriával szemben, Magyarország nagyobb jogot gyakorolna vele szemben, mint Ausztria. Giesswein Sándor : Ez nem volna baj ! Gr. Andrássy Gyula : De nem volna a paritásnak megfelelő, ugy hogy Ausztria joggal mondaná, hogy igen helytelen, hogy Magyarország felhasználja azt az alkalmat, melyet részben maga is teremt — mikor olyan könnyedén elfogadja Stürgkhnek megváltozott ujabb jogi felfogását s ezáltal létrehozza azt a helyzetet, hogy Ausztriában nincs alkotmányos élet — mondom, ha Magyarország ezt a helyzetet arra használja ki, hogy egyoldalúan több befolyást szerezzen a paritás rovására, mint amennyivel birt azelőtt. Ez Ausztriában nagy elkeseredést szülne. Ha azonban a dolog ugy áll, hogy abban a perczben megszűnik ez intézkedés hatálya, amint Ausztria teljesiti törvényes kötelességét és a delegáoziót megválasztja : akkor nem lehet semmi panasza, mert akkor a magyar parlament nagyobb befolyása csak annak direkt következménye, hogy Ausztria nem teljesiti alkotmányos kötelességét. Én tehát csak ezen feltétel mellett mint ideiglenes, átmeneti intézkedést fogadnám el t. bar ltom javaslatát. A ministerclnök ur azt mondja ezzel szemben, hogy ő csak a háború után kész a magyar törvényhozás utján eljárni e mostani visszásság megszüntetésére. Ez álláspontot valóban nem értem. Értek kettő közül egyet: értem azt, hogy az ember azt mondja: a ministerelnök felelőssége elegendő a külügyministernek személyesen itt felelnie nem kell. Ezt az álláspontot merőben hibásnak tartom, de védhető. Ertem azt is, hogy az ember azt mondja, — s ez az én álláspontom — hogy ez nem elegendő, kell hogy a külügyminister felelősségre legyen vonható itt is. De azt nem értem, hogy amint ezt elismertem, azt mondjam : de ezt majd csak a háború után fogom foganatosítani. Mert ha szükséges az ellenőrzés, amint hogy szükséges : különösen szükséges ma, a habom alatt, mikor eldőlnek a nagy külpolitikai kérdések. (Ugy van ! baljelöl.) Maga alatt vágja a fát a ministerelnök ur, mikor elismeri, hogy szükség van rá, mert ezzel tarthatatlanná válik mostani álláspontja ; akkor vagy feltétlenül össze kell hivni a delegációt, ami az egyetlen törvényes és helyes dolog, vagy el kell fogadni Apponyi tisztelt barátom javaslatát, mert a jelen időben nélkülözni a szükséges ellenőrzést, valóban bűn. (Ménk helyeslés balfelől.) Ezek után rátérek arra, amit már előbb jeleztem: annak bebizonyítására, hog}'' e mostani rendszer súlyosan veszélyezteti az Ausztria és Magyarország népei közti harmóniát. Azt hiszem, afelett nincs és nem lehet nézeteltérés, hogy a lelki harmónia a népek között rendkivül fontos. Akár 67-es, akár 48-as az ember, a mostani tények bizonyítják, hogy a sors ugy akarta, hogy egymás nélkül nem lehetünk meg, hogy igy együtt is alig birunk elég erővel ahhoz, hogy nagy ellenségeinkkel megküzdjünk. Egészen bizonyos, kétségbevonhatatlan, hogy még a törvényekben biztosított összműködésnél is fontosabb, becsesebb, nélkülözhetetlenebb a lelkek harmóniája a népek közt; az, hogy legyen egy bizonyos jó viszony, amely megértesse a magyarral azt, hogy a józanabb, a becsületes osztrák hazafira számithat a nagy veszélyek perczében és hogy Ausztriában is mindenki érezze és tudja, hogy a magyar ennek a monarchiának, ennek a dinasztiának és Ausztriának is legbiztosabb támasza. Azt hiszem, hogy sohasem volt alkalom, midőn az érdekeknek ez a szolidaritása annyira kidomborodhatott volna; midőn annyira világos tanúságát láthattuk volna annak, hogy ez van hivatva a jövő fejlődés irányítására, de, sajnos, azt látjuk, hogy ritkán volt még rosszabb viszony két nép között, mint jelenleg, (Ugy van I balfelől.) ami óriási kárára van mind a kettőnek, (Ugy van! balfelől.) óriási kárára van a dinasztiának, óriási kárára van a monarchiának. E? e viszony megromlásának egyik főoka az, hogy bár ugy Ausztriában, mint Magyarországon mindenki érzi, hogy ma világtörténelmi fontosságú napokat élünk és ma dől el a monarchia és a dinasztia sorsa talán végleg, talán örök időkre, Ausztria mégis azt látja, hogy ezen súlyos nagy időkben nincs szava a sors intézésében, hogy teljesen ki van szolgáltatva a felsőbb vezetésnek és minden alkotmányos befolyás érvényesitése lehetetlenné van téve. Méltóztassék csak e tekintetben összehasonlítani Ausztriát és Magyarországot. Ott nincs képviselőház, nincs delegáczió, de még hozzá — és ezt számtalan osztráktól hallottam keservesen elpanaszolni — van egy ministerelnökük, akiről itt véleményt nem fejezek ki, — nincs jogom hozzá, nem tartozik ide. mondhatom, hogy talán nincs is — de aki olyan szerény, hogy ebben a világháborúban szavát sem hallatja ; (Ugy van! Derültség balfelől.) seholsem nyilatkozik. A t. ministerelnök ur — ezt nem rovom fel hibául — kevésbbé szerény ; folyton nyilatkozik a házban is, másutt is, a lapokban mindenfelé ; ő szerepel, róla írnak, az osztrák ministerelnökről pedig azt sem tudják, hogy hívják, hogy ki ő, hogy mi ő, hogy milyen szerepet visz. " Teleszky János pénzüyym'm'ister (tagadólag int). Gr. Andrássy Gyula: A t. pénzügyminister ur ne rázza a fejét, (Derültség jobb felől.) mert én nem örülök ennek, én nem tartom ezt jó dolognak, — és ezzel nem árulok el valami olyan istállótitkot — hiszen Ausztriában ezt mindenki panaszolja, mindenki kesereg efelett (ügy van! Ugy van! balfelöl.) és ezért minket tesznek felelőssé. Minket tesznek felelőssé azért, hogy a ministerelnöküket tartjuk. Azt mondják, hogy a miriisterelnöknek többsége nincs ; (Halljuk! Halljuk!) az urakháza összes jártjainak vezetői nemrég, talán pár hónap előtt, vagy talán egy év előtt is, nem tudom már, egy bizal natlansági nyilatkozatot juttattak Ö felsége elé az osztrák ministerelnök ellen. Mögötte tehát semmiesetre sincs egy egységes nagy közvélemény, mert az urakháza