Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

epiember lS-án, szerdán. 79 660. országos ülés 19i6 s népszerűek. Az 1867 : XII. törvényozikknek egyik alapgondolata azon több százados tapasztalatból ered, hogy a magyar alkotmány nincs biztosítva, ka a magyar király egyidejűleg abszolút ur egy másik országban. Ott megszokja az abszolutizmus szokásait, ugy bogy azután lehetetlen elvárni tőle, hogy itt az alkotmányos kormányzást azon teljes őszinteséggel gyakorolja, amely megkívántatik. Sok százados gyakorlat tapasztalata, keserves tapasztalata bizonyította sokszor, mennyire veszélyeztetve van a magyar szabadság, ha nincs alkotmány odaát. Ezen veszély ellen akart védekezni az 1867 : XII. t.-cz., mikor ugy teremtette meg a közös viszonyokat, hogy azok csak alkotmányos utón intézhetők el. Ezzel akarta Ausztriában azt az alkotmányosságot megerősíteni, amely a magyar alkotmányosságnak is egyik természetes, nélkülözhetetlen alapfeltétele. A t. ministerelnök ur a delegáczióra vonatkozó inditványnyal szemben azzal védekezik, hogy azt mondja, hogy utóvégre nekünk nincs jogunk Ausztria belügyeibe beleavatkozni. En azt a tételt, hogy Ausztria belügyeibe beleavatkoznunk égető szükség nélkül, vitális nagy érdekkényszer nélkül hibás volna, magam is belátom, azonban tagadom, hogy ez Ausztria belügye volna. Ez Ausztria kötelessége Magyarországgal szemben. Ausztria kötelessége Magyarországgal szemben a delegácziót lehetővé tenni. Mert ka azt nem teszi, akkor a magyar alkotmány csorbul meg. Mi nem avatkozunk be Ausztria belügyeibe. Mi Magyarország alkotmányának integritását követeljük és akarjuk megvédeni. (Helyeslés balfelől.) Es követeljük teljes joggal Ausztriától azt, hogy kötelességét teljesítve, lehetővé tegye azt, hogy Magyarország alkotmányos élete megcsorbulás nélkül és a törvények által előirt mederben folyjon tovább. (Helyeslés balfelől.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy teljesen mindegy, hogy milyen okból, amint azonban a delegáczió nem működik, akkor ehhez a tényhez kell alkalmazkodnunk és törekednünk kell magunkon delegáczió nélkül segíteni. Óriási tévedés. Nagyon fontos, hogy mily okból. Ha olyan okból, amely elháríthatatlan, ha például van Ausztriában egy olyan obstrukczió, amely megakadályozza, hogy delegáczió választassék olyankor, mikor nincs delegáczió együtt és ezt az obstrukcziót nem lehet leszerelni, mert a vele szemben álló többség például a leszerelés esetén a maga részéről sem választana delegácziót, egyszóval mikor tényleg lehetetlenné vált egy delegáczió megalkotása, akkor előáll a magyar törvényhozásnak az a kötelessége, hogy számoljon ezzel a megváltoztathatatlan ténynyel. De ilyen megváltoztathatatlanság tényének nem tartom azt, hogy van egy osztrák ministerelnök, aki abban a véleményben van, hogy a delegáczió összehívása ma nem czélszerü. Pedig én ezt csak véleménynek fogadhatom el a mai osztrák kormány részéről. Mert a jogi kérdésben — amint vissza fogok rá térni — a jelenlegi osztrák kormányelnöknek is az a gyakorlata volt, amely az én felfogásomnak megfelel és a jelenlegi ministerelnök is már a múltban igazat adott azon felfogásnak, amelyet én itt kifejtettem. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy az illetékes tényezők Ausztriában — mindenesetre az osztrák kormányt érti, mert ez az illetékes tényező — azon a véleményen vannak, hogy a delegáczió jelenleg nem működhetik. Hát kérem, ha a t. ministerelnök ur nem volna kollégája Stürgkhnek, azt kellene mondanom, hogy rosszul van informálva. Rosszul van informálva, mert az osztrák miniszterelnöknek, Stürgkhnek nem ez a jogi nézete. Es ha a t. ministerelnök ur azt mondja : ez a jogi nézete ma, akkor konstatálom, hogy jogi nézete megváltozott. Megelőzőleg rámutattam már a múltkor is arra, hogy voltak preczedensek. A delegáczió összehivatott, ámbár egy évnél több telt el a delegátusok megválasztása óta. Ez történt 1909 október 10-én. Az akkori ministerelnök, Bienerth azt mondta, véleményét abban fejezte ki (olvassa): »Dass die gevählte Delegation so lange in Punction bleibt, bis die neue Delegation gewählt wird. Diese Bestimmung (»verbleiben in der Function«) hat den Zweck, kein Vacuum eintreten zu lassen.<< Azután 1914-ben a jelenlegi ministerelnök alatt . . .(Felkiáltások a szélsőbaloldalon : 1914 ben?) Igen, 1914-ben hasonló eset állott elő: a már egyszer működött és egy évnél régebben megválasztott delegácziót hívták össze újból és az tárgyalta le az uj költségvetést. És amikor osztrák részről felvetették ugyanezt a kérdést, akkor Stürgkh ministerelnök azt jelentette ki (olvassa) : »Über die Legitimation der Delegierten zur Erfüllung derjenigen Aufgaben, zu derén Persolvierung sie versammelt worden sind, kann ein Zweifel nicht obwalten.« Tehát nem lehet kétséges szerinte, hogy van-e joga ezen delegácziónak működni. Mikor azután az a további kérdés vettetett fel: hogy van az, hogy a Beichsrat gúzsba van kötve, nem tud működni s ugyanakkor, midőn az el van napolva, a delegáczió mégis dolgozik, erre megint a következő választ adta Stürgkh ministerelnök ur 1914 márczius 16-án (olvassa) : »Wenn er — t. i. az a képviselő, aki felhozta az ellenvetést — aus dieser bedauerlichen Tatsache, dass wir ím Beichsrat momentán in einem Hemmungszustand sind, ableiten will, das auch noch eine andere, sehr wichtige, sehr eintscheidungsvolle parlamentarische Körperschaft, welche ein selbständiges Dasein führt, ihre Beratungen und Beschlussfassungen aufschieben soll, bis der erwünschte Effect an einer anderen Stelle eintritt, dann bewegt sich seine Argumentation nach einer anderen Richtung als die meinige, ja geradezu nach der entgegengesetzten. Ich werde immer bemüht sein, alles dasjenige, was vom verfassungsmässigen Lében in österreich zu wecken und zu erhalten ist, zu wecken und erhalten, während Herr Dr. Ellenbogen — ez volt t. i., aki az ellenvetést tette — nicht genug darán,