Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

56 659. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. kiállított s a szövetkezet tulajdonában levő váltóknak leszámítolása mellett olyan hazai szövetkezettől vagy intézettől szerzik be üzleti tőkéjük egy részét, amelyiyel alapszabályaik értelmében szervezetszerű összeköttetésben állanak. Ilyen szervezetszerű összeköttetés csakis abban az egy esetben áll fenn, midőn két vagy több szövetkezet, illetőleg intézet mindegyike a másiknak üzleti tevékenységében és üzleti eredményében kölcsönösen érdekelve van. Ha tehát az érdekeltség csak egyoldalú, ez nem szervezeti, hanem csupán hitelezési összeköttetésnek tekinthető, amely a jelen szakaszban foglalt kedvezményre nem ad jogot.Ha az önsegélyző szövetkezet avégből, hogy a jelen szakaszban meghatározott kedvezményben részesülhessen, alapszabályait megfelelőleg módosítja, arra az évre, melyben a módosítás történt, az emiitett kedvezményre igényt nem tarthat.« Kérem a beterjesztett módosítás, illetve pótlásnak ép ugy, mint a felolvasott uj §-nak elfogadását. {Helyeslés jobb felöl.) Einök: Iviván még valaki szólni? Springer Ferencz képviselő ur kivan szólni. Springer Ferencz: T. ház! A 3. §-hoz nincs észrevételem. Miután azonban az újonnan beiktatandó 4. §. azzal kapcsolatban terjesztetett elő, a 4. §-hoz való észrevételeimet itt leszek bátor előterjeszteni. Idejüket röviden vehetem igénybe, minthogy általánosságban már foglalkoztam a kérdéssel. Az 1875 : XXII. és az ezt módosító 1883. évi VII. t -ez. az önsegélyző szövetkezeteknek bizonyos kedvezményt nyújt, nevezetesen azt, hogy a tagjaiknak törzsbetétei után fizetett 6°/o-os kamatot igazgatósági költségnek tekinthetik, mint ilyent levonhatják, tehát e részben adómentességet élveznek. A gyakorlatban ez a kérdés sok kontroverziára adott okot, különösen abban a tekintetben, hogy először is jár-e ez a kedvezmény a szövetkezeteknek akkor, ha a tagjaik által kiállított és a szövetkezettől zsirált váltókat nem a szövetkezetnél helyezik el; másodszor vita támadt az idegen tőke fogalma és harmadszor a takarékbetétek elfogadhatása tekintetében is. A közigazgatási bíróság döntött e kérdésekben, és pedig tisztázta a kérdést a közigazgatási biróságnak 39. számú döntvénye a váltók tekintetében, 21. számú döntvénye az idegen tőke, 373. számú döntvénye pedig, amelyet még több ugyanerre a kérdésre vonatkozó döntvény követett, a takarékbetétekre nézve és pedig akként, hogy a takarékbetéteket a bíróság idegen tőkének nem tekintette. Most már a jogi helyzet ez volt s a pénzügyminister ur azzal a módosítással, amely most beterjesztetett, ezt a jogi helyzetet kívánta végleg tisztázni s az itt kizárt eshetőségeket egyszersmindenkorra eliminálni. Ebből a czélból terjesztette be a módosítást. Azonban mi ezen az oldalon ugy voltunk és vagyunk meggyőződve, hogy erre az ujabb rendelkezésre szükség nincs, miután az 1909 : VIII. t.-cz. .19. §-a e tekintetben helyesen intézkedik. Nem fogadhatjuk el a most proponált rendelkezéseket már csak azért sem, mert ezeket a szövetkezetek érdeke szempontjából hátrányosnak tartjuk. A mi állásj3ontunk továbbá az is volt, hogy viszont az 1912 : LIII. t.-cz. 9. §-a is ugyancsak hátrányos. De miután ez a hátrány a részletes vita folyamán már elimináltatott, amennyiben az 1. §-ból az 1912: LIII. t.-c. 9. §-ára való hivatkozás kihagyatott, ennek következtében a mi álláspontunk szerint a helyzet ma az, hogy semmiféle ujabb rendelkezésre szükség nincs. Indítványozom tehát ennek folyományakéjDen azt, hogy az újonnan beterjesztett §-t méltóztassék egyszerűen mellőzni. Azonban itt egy körülményre legyen szabad a pénzügyminister ur figyelmét felhívni. Ha nem méltóztatik is elfogadni álláspontomat, altkor is szerintem azzal az uj szakaszszal, amely most terjesztetett be, a takarékbetétek vitás kérdése végleg elintézve nincs és pedig nincs elintézve a jelen szövegezés szerint sem. Mert eszerint is nyitva marad az a kérdés, amely eddig vitás volt: vájjon a takarékbetétek idegen tőkének tekinthetők-e, vagy sem. Ennek következtében ha a szakasz tényleg elfogtdtatnék a pénzügyminister ur infcencziója szerint, akkor annak bevezető részében legalább ki kellene tenni azt, hogy »idegen tőkét nem használ ós takarékbetéteket nem fogad el«. Azonban én ezzel ellenkező konklúzióra jutok, t. i. arra, hogyha a javaslatot méltóztatik elfogadni, akkor annak kiegészítéséül ä) pont gyanánt egy toldást proponálok, amely következőkép hangzik (olvassa): »A javasolt 4. §-ba d) pontként beiktatandó ez a rendelkezés: d) tagjaiktól takarékbetéteket fogadnak el. Ezek után pedig a következő pont ej-vei jelöltetik.« Kérem, tehát: méltóztassék az újonnan beiktatni javasolt 4. §-t mellőzni; amennyiben pedig nem mellőzné a t. ház, méltóztassék módositványomat elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: Én egész röviden bátorkodom kérni a t. házat, hogy a 3. §-t az előadó ur által javasolt módosításokkal, a 4. §-t pedig abban a szövegben méltóztassék elfogadni, mint azt az előadó ur felolvasta. Ami Springer Ferencz t. képviselő urnak a 4. § ellen általában felhozott észrevételét, továbbá a 4. §-hoz, ha ez mégis elfogadtatnék, benyújtott módositását illeti, bátorkodom csak arra hivatkozni, amit az általános vita berekesztése után a kérdésre nézve mondottam, amidőn t. i. kijelentettem, hogy tulajdonkép ez a § a