Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-659
4:4. 659. országos ülés 1916 szeptember 12-éil, kedden. kérdése az, vájjon szerzett jogok megtartása-e az adómentességnek a javaslatban kontemplált megszüntetése és megengedhetetlennek tartom azt, hogy a mai igen nehéz időkben jogi akadékoskodással lépjünk fel ott, ahol az állam adószedési jogáról van szó. De természetes, — ezt felesleges is hangsúlyoznom, meg vagyok győződve arról, hogy ebben mindannyian egyetértünk — hogy viszont az adómentes értékpapírok szelvényének akár illetékkel, akár adóval való egyenes megterhelése — ami már az állam ígéretének félremagyarázhatlan megszegése volna — a legvégzetesebb hiba volna, amire a pénzügyminister ur magát soha ne*n fogja elhatározni. Azonban foglalkozni akarok igenis az adómentes értékpapírokkal a kérdés közgazdasági oldalára való tekintettel. Az az adóanomália, amely azáltal létezett, hogy a részvénytársaságok az adómentes értékpapírok kamatai után adót nem fizettek, egyben igen erős prémiumot képezett az intézetekre nézve adómentes értékpapírok vásárlására nézve. Nem lehet tagadni, hogy ebben egy igen fontos közgazdasági momentum van, amely a jövő emissziók tekintetében feltétlenül igen komoly konszideráezió tárgya kell hogy legyen. Mert ha eddig egy pénzintézet egy adómentes papirt vásárolt, amely — mondjuk — nettó 5 %-ot hozott, ez az 5 % a részvénytársaságra nézve nem 5 %-ot jelentett, Iranem, minthogy ennek az 5 %-nak megfelelő adóköteles jövedelem után sem tartozott sem adót, sem pótlékot fizetni, mert levonást eszközölhetett, tulaj donképen 5*85 %-ot jelent, ha a budapesti czirka 7%-os összpótlékot számítom a 10 % adókulcshoz, tehát összesen 17% közterhet. Méltóztassék egy példát nézniHa egy intézetnek volt — tegyük fel — 1.100.000 korona bruttó jövedelme, volt 500.000 korona adómentes költsége, maradt tehát 600.000 korona adóköteles jövedelem, mint adóalap. Ha ennek a részvénytársaságnak azonban volt 10 millió korona adómentes értékpapírja, amely 500.000 korona adómentes kamatot hozott, ezt az 500.000 koronát a 600.000 koronából levonta, maradt tehát 100.000 korona adóköteles jövedelme, ezután a fenti 17% budapesti kulcsot véve 17.000 koronát fizetett, vagyis 500.000 korona adóköteles jövedelem után megtakarított 85.000 koronát, tehát a 10 millió korona értékű adómentes értékpapír nem 5 %-ot, hanem 5'85 %-ot hozott az intézetnek Az uj adótörvény szerint nemcsak ez a levonás szűnik meg, hanem megszűnik az adómentesség jellege magára az 5°/ 0-ra nézve is, ugy hogy az 5% sem teljes 5% most már. hanem az uj adóteherrel, vagyis legalább 20%-kal csökkent 5%, tehát körülbelül 4%. Itt tehát igen tekintélyes eltérés, óriási különbség van, amely feltétlenül megszivlelést igényel. Mert egy részvénytársaság tárczájában ugyanaz az értékpapír az adótörvény előtt majdnem 6%-ot hozott, az adótörvény után pedig 4%-ot fog hozni ! Különösen fontos ez, ha visszaemlékszünk arra. hogy az értékpapírok 35%-a intézeteink tárczájában van elhelyezve. Két szempontból bír ez fontossággal, először az uj emissziók tekintetében, másodszor a már tározában levő értékpapírok tekintetében is, t. i. abból a szempontból, vájjon ez a körülmény nem fogja-e aTra indítani az intézeteket, hogy értékpapírjaik egy részét eladják és pénzüket más, jobban jövedelmező befektetésekbe helyezzék el. De ugyancsak rendkívül erős ez az intézkedés magukra az intézetekre nézve is, amelyeket teljesen egyenlőtlenül fog az uj adó megterhelni. En konczedáltam és konczedálom újra, hogy a nagy intézetek a régi adórendszer mellett úgyszólván semmi adót nem fizetnek, még sokkal kevesebbet mint Simonyi-Semadam Sándor képviselőtársam mondotta, mert hiszen az általa felhozott összegekben a tőkekamatadó és néhol a költségek is bennfoglaltatnak. Azonban nézzük, hogyan áll ennek következtében a helyzet, vagy hogyan érvényesült az eddigi adó. A régi adó érvényesült 10%-os teljes kulcsban azokra az intézetekre nézve, amelyeknek nem volt adómentes értékpapírjuk ; érvényesült valamivel alacsonyabban megfelelő aránylagossággal azoknál, amelyek kisebb quantumu értékpapirt tartottak tárczájukban. ott pedig, ahol rendkívül nagymennyiségű adómentes értékpapír volt, a kulcs egyáltalában nem érvényesült. Már most menjünk tovább, t. képviselőház. Nézzük meg, miképen hat az adóemelés ezen különböző kategóriák szerint ? Azon intézetek, melyeknek egyáltalán nem volt adómentes értékpapírjuk, csak a teherkulcsban levő uj többletet érzik. A kevés értékpapír felett rendelkező középintézetek relatíve magasabban érzik, az értékpapirbirtokkal arányosan. A nagy intézetek, amelyek eddig úgyszólván semmi adót nem fizettek, egyszerre érzik az egész legalább 20%-os kulcs terhét olyan jövedelmek után, amelyek után eddig nem voltak megadóztatva; minden előkészítés, minden átmenet nélkül, vagyis egy olyan szituáczióban, amelyet nagy megrázkódtatás nélkül alig viselhetnek el. Értsük meg egymást. Ismétlem, a pénzintézetek megterhelését adóval ma feltétlenül szükségesnek tartom. Azonban meg kell világitanom azt a kérdést, hogy a pénzügyi bizottságot milyen momentumok vezették akkor, mikor ennek a törvénynek egész brutális mivoltában való érvényesülésével szemben két szempontból, először az adómentes értékpapírok szempontjából, másodszor az intézetek túlságosan egyenlőtlen és aránytalan megterhelése szempontjából, azokat a módosításokat életbeléptette, amelyeket a törvényjavaslat 2. §-ának 3. a) pontja és 6. §-a is tartalmaz. A pénzügyi bizottságot országos jelentőségű hitelpolitikai konszideráció vezette. A pénzügyi bizottság nem akart kiváltságokat adni, az adómentes értékpapír jövedelmet meg kívánta terhelni, épugy, mint a pénzügyminister ur eredeti javaslata. Egyedül és tisztán maguknak az adómentes érték-